Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

T. Mérey Klára: A MAI DUNÁNTÚLI KISVÁROSOK A DUALIZMUS IDEJÉN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL TOLNA MEGYÉRE A most közlésre kerülő tanulmány sohasem születhetett volna meg, ha az MTA Regionális Kutatási Központ településkutató csoportjában Kecskeméten a földrajztudomány művelői nem veszik fejükbe azt, hogy ők a mai kisvárosok fejlődésének, életképességének, vitalitásának okait feltárják. S mivel az okok a történelem mélyében is gyökereznek, így egy kis szelet feltárására, a hajszálgyökerek kimutatására - a dunántúli kisvárosok fél évszázados történetének bemutatásával én kaptam megbízatást.

1 Az eredetileg 1 ívre tervezett „besegítő" tanulmány azonban olyan izgalmas és érdekes szakmai feladattá vált, és annyira kiterebélyesedett, hogy azt gondoltam: az így felismert „gyökerek" sokszínűségét, eltérő jellegét érdemes lenne másoknak is bemutatni, és elsősorban azokkal a helytörténészekkel megismertetni, akik - munkáik során - nap mint nap találkoznak a történelem adta variációk sokaságával. Az előzményekből következően az alább bemutatásra kerülő tanulmány tárgyát a földrajtudomány részéről határozták meg. Egy csoportmunkában részt vevők számára előre elkészített szempontrendszer alapján - 1986-ban megfogalmazott kutatási tematika szerint - olyan településeket jelöltek ki kutatás céljára, amelyeknek lakosságszáma 30 ezer fő alatt volt a kérdéses „bázisévben ", s amelyek 1986ban már városi jogállásúak voltak.

2 Ha a mellékelt térképre tekintünk, amely az 1986. évi kisvárosaink elhelyezkedését és közigazgatási státusát mutatja be a dualizmus előestéjén: az 1860-as években, akkor nemcsak az tűnik fel, hogy viszonylag mennyire egyenletesen oszlanak el azok a „térben", hanem az is, hogy milyen eltérő a közigazgatási státusuk. Nagy többségük ugyan mezőváros volt, de akadt közöttük falu, rendezett tanácsú város, sőt egy szabad királyi város is. Ez utóbbi azonban félrevezető adat, hiszen a mai Komárom csupán a Duna jobb partján fekvő része volt a bal parti jelentős szabad királyi városnak. Mai városunk csak „elővárosa", töredék része volt az akkori Komáromnak. Ez az egy tény már utal arra, hogy mennyire nehéz feladat a településhálózat vizsgálata során nyomon követni a múlt változásait. A települések fejlődése, átalakulása vagy esetleges visszafejlődése ugyanis okok egész láncolatára vezethető vissza. A közelmúlt során kialakult településcsoportnak, a földrajzi kritériumok alapján meghatározott kisvárosok együttesének vizsgálata nem könnyű feladat egy történész számára. A mai kisváros ugyanis rendszerint nem a hajdani - nevet adó - településsel azonos, hanem magába olvasztott környékbeli, szomszédos településeket, kisebb, sőt olykor vele egyenrangú mezővárost, falut, vagy uradalmi majort, pusztát. Az a feladatunk, hogy e településcsoport történetét hazánk történetének abban a periódusában tekintsük át, amikor az átalakulást követelő és katonai erővel levert 1848-49. évi forradalom legfontosabb gazdasági követelményeit az önkényes