Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)
T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5
A századfordulón Siófok 216% főnyi lakosságával még a kevésbé népes települések közé tartozott. Társadalmának foglalkozási szerkezete a szolgáltatóipar felfejlődését mutatja, amennyiben a napszámosok százalékaránya 11-7, a házicselédeké 9-7% körül mozgott. A mezőgazdaság és őstermelés a lakosságnak 37-33%-át, az ipar 21-26%-át, a kereskedelem 8-7%-át, a közlekedés 6-8%-át foglalkoztatta. Ez a település már megindult a fürdőhellyé alakulás útján. Tolna megyei kisvárosok Teljesen más típusúak a Tolna megyében fekvő településeink. Ha a térképre tekintünk, elsőként az tűnik szemünkbe, hogy ebben a viszonylag kis kiterjedésű megyében öt mai kisváros elődjét is megtaláljuk, igaz Dombóvár ekkor még két részből állt, a csupán 1946-ban egyesült Odombóvár az addig külön életet élő Újdombóvárral. (1970-ben lett város.) A megye legészakibb részén feküdt Paks. Helyzeti előnyét nagyban emelte az, hogy a Duna mellett feküdt. Az 1860-as évek közepén a dunaföldvári járás magyar-német lakta mezővárosa volt. Tágas utcái voltak, s lényegében három külön adóközségből állt, úgy mint Nagypaks, Kispaks és Faluhely községekből. Mindegyik községhez uradalmi birtok is tartozott. Paks népessége ekkor már megközelítette a 10 ezret. Szántóföldjén búza és rozs termett, borát Fényes Elek „közönségesnek" m\nősíti. Számos kézműves élt a városkában, de gyára nem volt. Kereskedelme viszont jelentős lehetett, mert 48 boltja volt ekkor. Feljegyeztek egy gőzcséplőgépet, 25 malmot a Dunán, gyógyszertárát és postahivatalát. Négy országos vásár tartására volt joga. Két heti vásárát népesnek említi. Paks a fejlődő népességű települések közt található, bár a népesség növekedésének aránya viszonylag alacsony (14, 8, 4%). Konkrétan 1881-ben 11086 lakost jegyeztek fel 1559 házban. Húsz év múlva 1829 házban több mint 12 ezer lakos élt. 1910-ben pedig 2059 házban 12 561 főt jegyeztek fel. Ez a település tehát a népesek között helyezhető el. 1877-ben még mezővárosként szerepel a helységnévtárban, vegyesen német-magyar lakossal és három vallásfelekezettel. Törvényszékre Szekszárdra kellett járniuk, járásbírósága, adóhivatala Dunaföldváron volt. A Duna partján kikötője volt, s működött a mezővárosban a távíró és a posta. Az 1890-es években nagyközség a dunaföldvári járásban. Ekkor már 1741 házban több mint 11 ezer lakosa volt, többségükben magyarok, kisebb hányadban németek. A járási szolgabíró székhelye volt járásbíróság, kir. körjegyzőség, vasút- és gőzhajóállomás, posta- és távíróhivatal, továbbá posta-takarékpénztár volt területén. Megemlítik a leírások ipartestületét, iparos tanonciskoláját, élénk kereskedelmét és számos egyesületét. Az 1900-as években népessége - mint láttuk - meghaladta a 12 ezer főt, ezért már az e típusban népes települések közé kell számítani. Foglalkozási szerkezete azonban még inkább a hagyományoshoz közelít. A népességnek több mint a fele mezőgazdasággal és őstermeléssel foglalkozott (56%), de az iparral foglalkozók aránya is jelentős (18-19%). Érdekes módon a források általában élénk kereskedelmét emelik ki, de ezt a településen belüli kereskedői arány nem mutatja kiemelkedőnek. 1900-ban és 1910-ben sem érte el a kereskedelemmel foglalkozó kereső népesség aránya az 5%-ot. A közlekedésben, közszolgálatban dolgozók aránya az átlagnak megfelelő, s a napszámosok, házicselédek aránya sem kiemelkedő. Járási székhely a másik Tolna megyei hasonló típusú település is. Tamási az 1860-as években ugyan még csak a dombóvári járás egyik mezővárosa, amelynek 3900 körül volt a lakosainak száma. Jó karban lévő elemi iskoláját tartja érdemesnek