Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

ségnévtár Százhalombatta nagyközségként szerepelteti, amelyhez több puszta tartozott. A századfordulón az alacsony népességű települések közé tartozott, hiszen 1910-ben népessége alig haladta meg a másfél ezret. Foglalkozási szerkezete Budaörséhez hasonló. Mezőgazdasággal és őstermeléssel foglalkozott 1900-ban és 1910-ben is a kereső lakosság zöme (68,63%). Itt is nőtt az iparral foglalkozók aránya a két időpont között (10-ről 23%-ra). Kevés növekedés mutatható ki a kereskedelemben (1,9, illetve 2,2%), és a közlekedésben (3,5, illetve 5,1%). A napszámosok esetében itt is nagy fogyás mutatható ki (12%-ról 1,6%-ra). Ez a foglalkozási szerkezet még tipikusan hagyományos falusi szerkezet, amely lassan oldódik. Fejér megye legdélibb pontján fekszik Sárbogárd. A megye sármellékijárásának falvai közt szerepel Bogárd, s itt utal Sárbogárdra., amely Fehérvártól délre a szekszárdi postaútra esik, és 4 puszta tartozik hozzá. Népes falu volt már akkor: 1406 katolikus, 2600 református, 282 evangélikus és 713 héber, vagyis izraelita lakott benne. Mindegyik felekezetnek volt temploma, illetve zsinagógája. Nagyon kiterjedt határa volt, 25 ezer holdnál is tágasabb. A fő tulajdonos gróf Zichy Károly volt, de több nemescsaládnak volt itt még birtoka. Működött itt adó- és postahivatal, volt egy gyógyszertár és egy gőzmalom, amely az 1860-as években szüneteltette működését. 1877-ben mezővárosként szerepelt a helységnévtárban a sárkeresztúri járásban. 612 házban 3468 lakos élt. Határát ekkor 6000 kataszteri holdként jelzik. Törvényszéke Székesfehérváron, járásbírósága és adóhivatala, továbbá postája helyben volt. A népesség számát tekintve ez a település a fejlődők közt foglal helyet. 1870 és 1890 között lakosainak száma 24%-kal, 1881-1900 között 39%-kal nőtt, s még a század első évtizedében is 7%-kal növelni tudta népességének számát. Konkrétan 1881ben 627 házban 3873 fő lakott, 1910-ben 1059 házban 5776 főt jegyeztek fel. Ez a település tehát a közepesen népesek között foglal helyet. Az 1890-es években nagyközsg Fejér megye sárbogárdi járásában, vagyis már járásszékhely. A szolgabírói hivatalon kívül járásbírósága, adóhivatala, vasúti állomása, posta- és távíróhivatala, továbbá posta-takarékpénztára van. Az 1890-es évek vége felé a Sárbogárdon megjelenő Haladás című lap 2. évfolyamába lépett. 1910-ben foglalkozási szerkezete eléggé hagyományos képet mutat. 1900-ban és 1910-ben is a népességnek több mint a fele (57%-a) mezőgazdasággal és őstermeléssel foglalkozott. Az iparban dolgozók aránya is meglehetősen állandó, konstans (14%). A századforduló első évtizedében némi emelkedést mutat a kereskedelemben és a közlekedésben foglalkoztatottak aránya (5, illetve 6%, 3, illetve 4%). A napszámosréteg itt is csökkent, 1900-ban még 5, 1910-ben már csak 2%-a volt napszámos. Ez a település nyilvánvalóan sokat köszönhetett a vasútnak. Ugyancsak ez lehetett a helyzet Bicskében is. Ez a mezőváros az 1860-as évek közepén járási központ volt, a Budáról Győrbe és a Fehérvárról Esztergomba vivő országút mentén feküdt. Katolikus, református és zsidó lakosainak száma 4 és fél ezer körül volt. Több puszta, urasági kastély, angolkert volt határában. Búzatermő földjei, jó bora, „derék" erdeje és számos tava volt. Az uradalom birtokosa gróf Batthyány Gusztáv, vagy ahogyan Fényes írja, „helyesebben a belga bank". Négy országos vásár tartására volt joga. Gyógyszertár és posta volt területén. 1877-ben mezőváros, 6 pusztával a határában, de már nem járási székhely. Fejér megye vaáli járásában található. 731 házában 4635 lakos élt. Határa meghaladta a 15 ezer kat. holdat. Törvényszékre Székesfehérvárra kellett menni, járásbírósága és adóhivatala Vaálon volt. 28