Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

malom, két szeszgyár és egy sörház. Lakói élénk kereskedelmet folytattak, takarékpénztár is működött a városban. Lakosságának jelentékeny része szőlő- és földműveléssel foglalkozott. A város vezetősége - a régi hagyományoknak megfelelően - széles körű volt és népes. Nem főbírája volt, mint Mohácsnak, hanem polgármestere. Ezenkívül városbíró, kapitány, 4 tanácsos, fő- és aljegyző, főpénztárnok és ellenőr, számvevő segéddel, főorvos, seborvos, erdész, kiadó, 3 írnok, egy telekkönyvi tiszt és egy építési felügyelő mellett találjuk a szolgaszemélyzetet. Ennek tagjai: 1 őrmester és 8 hajdú. Ez az egy adat már önmagában is sokat mond a település rangjáról. Az 1890-es években Kőszeget elsősorban rendkívül kiterjedt iskolahálózata jellemzi. A lexikonok, ismertetők elsősorban gimnáziumát, polgári fiú- és leányiskoláját említik, de működött a falai között alsófokú ipari és kereskedelmi iskola, a domokosrendi apácakolostorhoz kapcsolódóan elemi, felső leányiskola és tanítóképző, továbbá katolikus és evangélikus elemi iskola, s 1869-től kisdedóvó. 1853 és 56 közt épült a katonai reáliskola, amely eredetileg mint katonai nevelőintézet működött, és 1874 óta lett alreáliskola. Az ismertetők megemlékeznek már akkor a régi rokokó díszítésű gyógyszertáráról, s arról, hogy ez a város egyben kulturális és kultikus központ is, hiszen katolikus és evangélikus templomain kívül zsinagóga is működött területén. A város specialitása volt szinte az a fontos gyógyintézmény, amely Dreiszlerféle hidegvíz-gyógyintézet néven a nyugati felén helyezkedett el. Több szociális létesítmény is volt Kőszegen, többek közt két árvaház, amelyeknek egyike már a XVIII. században létesült, s hazánk legrégibb árvaháza volt. De megtaláljuk már a század végén az irgalmasrendi apácák által vezetett betegházat, 3 „szegényápoldát", s működött azonkívül számos jótékonysági és egyéb „közhasznú" egyesület. (Pl. zeneegyesület, a magyar turistaegyesületnek egy osztálya stb.) A város jelentékeny iparát mutatja, hogy jól működő ipartestülete volt. A hajdan virágzó posztóipar helyére a téglagyártás, a mészégetés és a faipar lépett. Legnagyobb ipartelepe a gőzmalom volt, s az 1890-es években alakult meg a sörgyára. Működött még - részvénytársasági tulajdonban - egy sertéshizlalda. A város kereskedelme is élénk volt, s ezt konkrétan a Szombathely-Keszthely szárnyvonal kiépülése mozdította elő, amelynek egyik végállomása Kőszeg volt. Megtaláljuk a városban a postát, távírdát, posta-takarékpénztárat, s ezenkívül 2 másik takarékpénztárat is. Az 1890-es években már 15. évfolyamába lépett a Kőszeg és Vidéke című hetilap, és a lakosság összetételében nagy szerepet játszó németek befolyására utaló két német hetilap. Kőszeg - lakosainak számát tekintve - viszonylag alacsony népességnövekedést mutat. 1870-1890 között népessége mindössze 2%-kal nőtt, s 1881-1900 közt is csak 9%-os növekedést mutatott. A századforduló első évtizedében népességének száma 6%-kal nőtt. Ugyanezt tükrözi a házak számának növekedése is. 1881-ben 879 házban találjuk a 7301 lakost. 1910-ben 985 házban 8423 főt írtak össze. Ezzel Kőszege típusban a nagyobb népességű települések közé tartozott. A lakosság kereső részének foglalkozási szerkezete teljesen egyéni képet mutat. A mezőgazdaság 1900-ban és 1910-ben is alárendelt szerepet játszott, erre utal az az adat, hogy keresőinek az első évben 16,1910-ben pedig 14%-a foglalkozott mezőgazdasággal és őstermeléssel. Viszonylag magas az iparral foglalkozók aránya (31, illetve 32%). Nem kiemelkedő a kereskedelemben és a közlekedésben dolgozók 18