Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

E jövőbe mutató gondolatok megvalósítására csak negyed század múltán kerülhetett sor. A 20-as évek közepén a magyar népesség évi szaporulata 7,9-8,3%o körüli volt, a gümőkóros halálozás pedig 2,4%o! (az évtized végére l,6%o !-re csökkent), Budapesten 3,2, a mezőgazdasági vidékeken 4,0%o! Az ipari vidékeken jobb volt.

5

" E korszak társadalmi-gazdasági helyzetére Maixner világított rá 1927-ben „A tuberculosisfalun"'c. közleményében.

51 Még a jobbmódú faluban is minden 3-4. házban gümős beteggel találkozni. Okának a lakásbeosztást (tiszta szoba, a család a hátsóföldes szobában zsúfolódik össze, többen alszanak egy ágyban, a gyerekekre vigyázó nagymama fertőzi az unokákat, s még el is temeti őket!), a földszerzést, a helytelen táplálkozást, a sok munkát (még a tüdőbeteg is dolgozik!), a falun belüli házasságokat, a betegség eltitkolását tartja. Feladat: a körorvosi rendszer államosítása, egészségnevelés, felvilágosítás, a tanítók egészségügyi képzése. A gümőkóros halálozás 1922-25 között 19,0%-kal csökkent. 1597 szanatóriumi és 1333 kórházi ággyal rendelkezett az ország a tüdőbajosok számára.

52 Az utóbbiakból 950 budapesti, s csak 383 volt vidéki. Budapesten 510, Bécsben 778, Ausztriában vidéken 2000, a magyar vidéken 7664 főre jutott egy tüdőbeteg-ágy. Az látszana helyesnek, ha a tüdőbetegeket nem a belosztályokon helyeznék el, ezért Scholtz Károly is a legsürgősebb teendőnek a fertőző betegek elkülönítésére minél több tüdőosztály létesítését tekinti. Minden nagyobb kórháznak kellene rendelkeznie tüdőbetegosztállyal, főleg az erősebben fertőzött vidékeken. Növelni kellene a gondozók számát is (37 működött a 20-as évek végén). Lehetővé vált már a tüdőbajos anyáktól született csecsemők védoltása, s a szülés után az anyák intézeti elhelyezése. De még nincs kellő érdeklődés az orvosok részéről a BCG-oltás iránt. Szükség lenne sebészeti ágyak létesítésére is a gümőkóros betegek számára. Ugyancsak 1927-ben Gortvay György körvonalazta a tüdőbeteg-gondozó intézetek feladatkörét.

53 Amíg a tbc gyógyszeres kezelése eredményekhez nem vezet, a gondozóintézetekre nagyobb feladat hárul a gümőkór elleni küzdelemben: a beteg és környezetének nevelése, a családtagok és a veszélyeztetettek védelme, kórházi-szanatóriumi elhelyezés biztosítása, preventív (= megelőző) kezelés, gazdasági és szociális támogatás. Báthory 1928-ban elemezte a fekvőgyógyintézetek szerepét.

54 A szanatórium a klimatikus gyógytényezők kihasználását jelenti a betegség gyógyításában, a sűrűn lakott helyektől távolabb. A kórház is gyógyítófeladatot lát el, de gyűjtő és elkülönítő helye legyen a súlyos fertőző betegeknek. Ezért a könnyű megközelíthetőség érdekében sűrűn lakott helyen vagy annak közelében épüljön. A két típus egymást nem helyettesíti, csak kiegészíti. A megelőzés eszközei a tüdőbeteg-gondozók, fekvőcsarnokok, üdülőtelepek, erdei iskolák. Ez idő tájt, 1928-ban nyílt meg Davosban a magaslati egyetem, gümőkóros egyetemi hallgatók részére. Az egyetem felállításának eszméje a magyar dr. Kollarits Jenő egyet. rk. tanártól származott.

55 Németországban 1927-ben javasolták, hogy minden gümőkóros beteg saját hálóhelyiséggel és megfelelő, családtagonként 20 m

3 lakterülettel rendelkezzék.

56 A tüdőbeteg-gondozó hatóságként szerepeljen a tbc-s betegeknek történő lakáskiutalásban. A gümőkórosoknak alacsony bérű lakásokat kell építeni, s kapjanak építési kölcsönt. Parassin József a csont- és ízületi gümőkór elterjedtségét ismertette az 1927-es adatok alapján.

57 A betegek 54,7%-a férfi, 45,3%-a nő volt. A leggyakrabban érintett korosztályok: 15-19 év: 18,0%, 20-24 év: 13,4%, 25-29 év: 9,4%, 40-49 év: 7,7%. A gyermekkort inkább a gerinc, a csípő és a térdízület megbetegedése érintette. A me169