Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Vecsey Albert: A gümőkór története Tolna megyében • 157

Életkor Magyarország Tolna vármegye 1900 1900 1920 1930 20-39 28,8 27,8 28,6 31,5 40-59 18,7 20,7 21,2 21,3 60 felett 7,0 7,5 11,5 12,3 Még az újabb (1949-es népszámlálási) adatokból a lakásviszonyokat említem meg: 1 szoba 9,2%, 1 szoba-konyha 44,5%, 2 szoba 39,2%, 3 szoba 4,3%, négy és több szoba 1,1 volt. Vízvezetékes volt a lakások 1,1%-a. A szobák padozata arányából csak az 1,3%-os hidegpadlót és a 40,7%-os vert földet emelem ki.

5 Bár nem Tolna vármegyével foglalkozik, de ide is érvényes Kiss Józsefnek, gróf Széchenyi Ferenc udvari orvosának 1796-ban megjelent „Egészséget tárgyaló katekizmusá"-bm olvasható leírása a tüdő megbetegedéséről, összefüggésbe hozva a nagyon sanyarú életkörülményekkel: „Az a' levegő, melly a szegény embereknek alatsony szűk szobajokban vagyon, közönségessen igen rósz, mert ök sokan laknak együtt, sokan gőzölnek is, és lehellenek, azonkívül tsibéket is, vagy más állatot tartanak szobajokban, meltyek ott ganéjoznak... Soha eszekbe se jut kiszellőzni, ki-füstölni szobájokat. Az ablakjok nints-is ugy tsinálva, hogy azt fel-nyithatnák. Az ilyen együgyű emberek házi levegője rósz, és ártalmas annyira, hogy ha nem volnának kenteiének dolgok miatt gyakrabban szobájukon kivül lenni, ugy elkellene nékiek senyvedni rósz levegőjükben, mint a tömlötzben lévő rabnak. "Mind a lakás tisztán tartására, szellőzésére, mind a beteggel való bánásmódra ma is megszívlelendő tanácsokat adott. Kitért a tüdővérző beteg ellátására is: ,,A'vérköpésben, aholt. il. kényszeritetven a'beteg köpni, és világospiros vért igen bőven köpdös, mennél tsendesebben kell néki feküdni, és a szállástól igen tartóztatni magát. Nyelegessen azonban hideg tiszta vagy citromos vizet. * A Kiss József által látott és leírt lakásviszonyok sajnálatos módon csaknem egy századdal később is szerepelnek, méghozzá Tolna vármegye első tisztviselőjének átiratában. De erről majd később. Bár még ismeretlen volt a kórokozó, mégis találhatunk már utalást a tüdőgümőkór előfordulására Krenmüller Károly a Ts M Tolna Megye rendes fő orvosának a Tekintetes ns. Tolna Megyéből 1842/43 évre szóló főorvosi jelentésében is.

7 Ebben említi a mellhártya gyulladásokat - ha tekintetbe nem vétettek -, a mellkasban izzadmányokat okoztak, s igy eredő tüdő sorvadásoknak okot nyújtottak, valamint a sorvadások vagy is senyvek közt, a tüdő sorvadás, és a vizkórság gyakran előfordult. A görvélyek csak azon németfaju lakosainkon tapasztaltatnak, kik nedves lakásaikban sokan együtt csupán burgonyával élnek. „A Tekintetes Nemes Tolna Vármegye Alispánjának Evi Jelentése A' Megye 1848dik évbeli Állapotáról'* tájékoztat bennünket a vármegye lélekszámáról: a megye népessége az 1846/47 évben az alább következő összeírás szerint 189 090 lélekből állott. „95213 férfi 's 93 877 némber sommája. 7/12 része törzsökös magyar, 4/12 része német, 1/12 része tót, rácz, zsidó. 20 mezővárosban, 86 faluban, és 87pusztán egy házra 7 lélek esik. Orvosok száma 45 (17 orvostudor, 28 sebészmester), így 4204 lakosra esik egy orvos. 10 gyógyszertár vagyon. A 'Szegszárdi kórházban jelenleg 44 ágy vagyon felszerelve, a' múlt évben 422 beteg nyert ápolást, a' czélszerüen rendszeresített takarékosság mellett egy betegnek napi tartása csak 14 3/8 pengő kr. kerül." Ebben a korban épült föl a szekszárdi kórház első épülete, amelyben 1802-ben fogadták az első betegeket.

9 Természetesen még utalást sem találhatunk arra, hogy tüdőbajosok megfordultak-e a Ferencz-kórházban a múlt század első felében, de 11 161