Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

A háború előtti foglalkozási szerkezet még jelentős arányú mezőgazdasággal foglalkozó kereső népességet jelez (38%), de az iparban dolgozók száma és aránya már megközelíti ezt (33%). A kereskedelemben dolgozók aránya valamivel magasabb az átlagosnál (4,5%). Feltételezhető, hogy a vásárok nagy forgalmát inkább a kívülről jövő vásárlók okozták. A közlekedéssel foglalkozók aránya átlagos, a házicselédeké azonban itt is igen jelentős (9%). Más típusú település a Balaton-parti Keszthely. Lényegében - mint azt már említettük - itt két Keszthelyről van szó, mert noha Kiskeszthefy csak 1925-ben olvadt össze Keszthellyel, kezdettől fogva összetartoztak részint mezőgazdasági, részint ipari arculatukkal. Keszthely több iparossal rendelkezett, de ugyanakkor uradalmi puszták is tartoztak területéhez, hiszen egy birtok központja volt. Már az 1870-es években közel 5 ezer lakosú mezőváros volt, amelynek vasútja, távírdája és postája volt. A későbbi Kiskeszthefy akkor „polgári mezőváros", amelyben 69 ház állott, s 600 körüli lakos élt. Az 1890-es években Keszthely nagyközség és járási székhely. Járásbíróság, adóhivatal, körjegyzőség, pénzügyőrség, vasút- és gőzhajóállomás, posta és távíróhivatal, továbbá posta-takarékpénztár működött falai között. Külön említik az állami gazdasági intézetet a hozzá tartozó mintagazdasággal. 1865-ben nyitották meg az országos gazdászati és erdészeti tanintézetet, amelyhez egy vadkísérleti, vetőmágvizsgáló és meteorológiai állomás is kapcsolódott. Ennek keretében gazdasági tanácsadó bizottság is működött. Keszthely ekkor iskolaváros is volt. Falai közt katolikus főgimnáziumot és alsófokú ipariskolát egyaránt találunk. Volt takarékpénztár is a nagyközségben, s forrásaink egy sörfőző működéséről tesznek említést. Keszthely központja volt gróf Festetics Tasziló 140 ezer holdas uradalmának. Ez főként angol telivér méneséről volt nevezetes, továbbá reprezentatív kastélyát említik a leírások. A település életében fontos szerepet játszott a keszthely-balatonszentgyörgyi helyiérdekű vasút, amely 9,81 km hosszú volt, s az 1890-es években egy részvénytársaság tartotta kezében. Az 1910-es években a kereső foglalkozási szerkezete már erősen ipari jellegűnek mutatja nemcsak Keszthelyi, hanem Kiskeszthelyt is. Az elsőben 37, az utóbbiban 46%-a a kereső lakosoknak iparűző volt. A mezőgazdaság Keszthelyen a lakosság 8, Kiskeszthelyen 21%-át foglalkoztatta. A kereskedelem és a közlekedés ugyancsak az átlagosnál nagyobb arányban adott kenyeret a város lakóinak. A Keszthelyen lévő laktanya azonnal megmutatkozik a véderő arányában. A kereső lakosságnak 6%-át alkotta ez. Ugyanakkor Kiskeszthelyen a napszámos réteg kiugróan magas (10%), Keszthelyen pedig a házicselédek aránya jóval meghaladja az átlagot (17%). Mindkét település lakosságának száma folyamatos növekedést mutatott, különösen Kiskeszthefy lakosságszáma nőtt dinamikusan. 1881 és 1900 között a lakosság száma megduplázódott itt. Míg Keszthelyen 1881-ben 568 házban 5387 lakos élt, s ezek száma 1910-re 856 házra és 7477 lakosra nőtt, addig Kiskeszthelyen 1881-ben 68 házban 652 lakos élt, s ezeknek száma 1910-ben már 255 házra és 1901 főre gyarapodott. Ez a település mindenképpen a dinamikusan fejlődő települések közé tartozott. A tőle délre fekvő Zalaszentgrót - mint már láttuk - demográfiai adataiban jelezte, hogy nem tartozik a dinamikusan fejlődő települések közé. Az 1860-as évek derekán Fényes mezővárosként említi, ahol a katolikus templom és a zsinagóga alkotta a középületeket. A határ nagy része gróf Batthyány Kázmér örököseinek a kezében volt, akik urasági kastéllyal és kerttel rendelkeztek. 16