Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

Kaczián János: Adatok a koalíciós évek egyesületeinek történetéhez • 121

Minden egyesület sorsa nem kérhető számon az akkori időkön, az a felfogás és politikai gyakorlat azonban igen, amely a tényleges egyleti értékek átmentésének, megőrzésének és továbbfejlesztésének lehetséges folyamatát ilyen erővel megszakította. A drasztikus intézkedéseknek már csak utórezgéseként több korábbi rendelkezés hatályon kívül helyezésével - az 1949-es alkotmánynak is ellent mondva - az egyesülési jog hivatalos értelmezése is megváltozott. 1949 decemberében a BM. olyan rendeletet adott ki, hogy az egyesületekről szóló rendes évi vizsgálati jelentéshez csatolni kell minden egylet közgyűlési jegyzőkönyveit, zárszámadását, vagyonmérlegét, költség előirányzatát és a tisztikar névjegyzékét. „A vizsgálat során a vizsgálat eredményéről az érdekeltek előtt érdemi nyilatkozatot tenni nem szabad olvasható a rendeletben - mert a döntés hatáskörömbe tartozik. A vizsgálatot kellő tapintattal kell lefolytatni, hogy az ne legyen zaklatás jellegű. "A helyi megítélést segítendő, a BM. általjavasolt szempont, hogy „ Van e az egyesület székhelyén más olyan demokratikus egyesület, amely ugyanazokat a feladatokat eredményesebben valósítja meg?"

m Új egyesületek már nem is alakulnak, mert a háború előtt szokásos „láttamozás" helyett egyértelműen engedélyeztetési eljárásról van szó. Elhúzódó és tulajdonjogilag még rendezetlen kérdés volt a feloszlatott egyesületek vagyonának felhasználása. A megszűnés-feloszlatás évei alatt a politikai erőviszonyok függvényében alakult az egyleti vagyonok sorsa. A gazdakörök, olvasókörök és iparoskörök volt értékeinek új gazdái, az épületek, helyiségek és vagyontárgyak használói a pártok lettek, elsősorban az MDP. A KALOT helyiségeibe többnyire a MADISZ, a FISZ vagy a NISZ, 1948 márciusa után pedig az EPOSZ költözött. A Levente Egyesület sportfelszereléseit és a katonai előképzéshez használatos fegyvereit a Magyar Szabadságharcos Szövetség vehette át. Amikor a BM. az ingóságokról és az ingatlanok használati jogáról döntött, többnyire figyelembe vette a már kialakult helyzetet. Hivatalosan is az új szervezetek használatában hagyta a felleltározott vagyont. Az ingatlanok tulajdonjogát a községek javára írták, az értékpapírok az államkincstárra szálltak, a könyvtárak állományát pedig a megyei Szabadművelődési Hivatal gondjaira bizták.

112 A tanácsrendszer kialakulásáig még egy alkalommal, 1950 márciusában folyt egyesületeket ellenőrző vizsgálat. Ez két jelentős változást mutat a korábbiakhoz viszonyítva: 1. A rendelkezés már nem vonatkozott néhány olyan szervezetre - pl. EPOSZ, SZÍT, MNDSZ, Magyar Szabadságharcos Szövetség - amelyeket korábban egyesületként számoltattak el. 2. Állandósult a vizsgálat kiterjesztése a hitbuzgalmi társaságokra. Ellenőrzésükkor csak az a különbség, hogy ezeket nem tekintik önálló jogi személyiségnek, tehát pénz- és vagyonkezelésük sem lehetett. A vizsgálatnak arra kellett kiterjednie, hogy kifejtenek-e hitbuzgalmi szerepüket meghaladó társadalmi tevékenységet, vagy sem. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a vizsgálat eredményeként Tolna megyében 1950-ben összesen 19 település 75 egyesületéről készült összeírás.

113 Ugyanakkor a BM beszüntette azokat a hivatalos közleményeket, amelyek az egyesületek feloszlatásáról és vagyonuk hovafordításáról szóltak. A koalíciós években új reményekkel indult a háború miatt megtorpant egyesületi mozgalom. Tolnában a reformkortól 1950-ig mintegy 2000 egyesületről vannak adataink. Ennek kb. a fele még működött az 1940-es évek elején. Az utána történt nagyarányú csökkenésük elsősorban politikai okokra vezethetők vissza, de az egyesületeket is érték háborús veszteségek. A '45 utáni újrakezdés éveiben voltak 147