Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

képező települések középmezőnyének felső részén helyezkedik el. A foglalkozási szerkezet is „városias". A mezőgazdaságban dolgozók száma alig haladta meg a város kereső lakosságának egynegyedét. Ipara, kereskedelme és közlekedése azonban az átlagosnál jóval felül foglalkoztatta a városka dolgozóit (39, 9, 4%). Külön kell foglalkoznunk a Balaton-partnak azzal a két településével, amely ma már kisvárosi rangban van, de akkor még két, sőt a most hozzátartozó Kislakkal együtt 3 külön múlttal rendelkező és külön életet élő somogyi település volt. Ma Boglárlelle néven Somogy kisvárosainak egyike. Boglár 1849-ben 24 köznemes birtokos tulajdonában volt. Kislak ugyancsak „apróbb"nemesi családok birtoka volt, s csupán néhány zsellér adózott 1767-ben ebben a faluban. Lelle viszont tipikus jobbágytelepülés, ahol 7 úri birtoktulajdonos osztozkodott az úrbéres jobbágygazdákkal, az úrbéri per folyamán. Boglár lépett elsőként a fejlődés útjára, az 1865-ben megindult Buda-Nagykanizsa-Szombathely-Sopron-Bécs vasútvonalnak kezdettől fogva állomása volt Bogláron, amely egy ideig postai elosztóközpont is volt. Innen szállították gyorskocsijáratokon a fővárosi lapokat a megyeszékhelyekre. Ebből következően kereskedelmi központ is volt. Lakosainak száma (ellentétben Leltével, ahol 1890-ig népességcsökkenés volt) dinamikusan növekedett 1870-1890 között 54%-kal, 1881-1900 között 37,1900-1910 között 44%-kal nőtt a népességének száma. Ez utóbbi időszakban már a kialakuló fürdőkultúra nyomai mutatkoznak meg Boglár és Lelle népességszám-növekedésében. Ezt tükrözi vissza 1910-ben a két település foglalkozási struktúrája is. Bogláron a századfordulón erősen háttérbe szorult a mezőgazdaság és kiemelt szerep jutott az iparnak, a kereskedelemnek és a közlekedésnek (29, 12 és 7%), sőt a nagyrészt így szolgáltatásként szerephez jutó napszámos (12%) és házicseléd (11%) kategóriába soroltaknak is. Leltén - ezzel szemben - domináns maradt a mezőgazdasági foglalkozás (63%), s a korszerűsödést csak a közlekedés (5%) és a napszámosréteg (12%) viszonylag magas aránya jelzi. Az iparosréteg viszonylag alacsony (10%) és a kereskedelemmel foglalkozók aránya is elenyésző. Mint látjuk, a tágas Somogy megye területén e településtípusoknak széles színskálája bontakozott ki a dualizmus időszakában. Zala megyei kisvárosok Tovább haladva nyugatra a nagy kiterjedésű Zala megyében 6 mai kisvárost találunk. Most is a dualizmus kori helyzetet tekintjük alapnak. Az egyik mai kisváros a Balaton melletti Keszthely, amely 1925 óta már egybeépült a hajdani polgárvárosával, a későbbi Kiskeszthehyel. Számításainkban e város mindkét felét szerepeltetjük. E megyékben találjuk a Balatontól északra fekvő Sümeget, majd attól délre Zalaszentgrótot, s még délebbre Lentit. De ide tartozott ekkor Balatonfüred és Tapolca is. Északról délre haladva Balatonfüred egyike volt a megye legérdekesebb településeinek. Az 1860-as évek derekán Füred néven ismeretlen falu volt a tapolcai járásban, ahol 206 katolikus, 678 református és 49 „héber" lakos élt. Földesura a veszprémi káptalan volt, ennek ellenére csupán református templom volt a községben. A Fényes-féle leírás erős, olajos boráról tesz említést, amelyet a kereskedők szívesen elvittek.

5 Ugyanakkor azonban a helységtől negyed órányira fekvő híres füredi savanyúvíz és fürdőintézetet is megemlíti, amely a tihanyi apátság birtoka volt. A világtól való elzártságát mutatja, hogy a falu utolsó postája a tőle 3 órányira fekvő Veszprémben volt. 1877-ben 328 házban 1707 német lakos élt ebben a faluban, s 1881-ben sem találunk többet, mint 358 házat, 1788 lakossal. Füred ekkor még nem tartozott a dinamikusan fejlődő települések közé, legalábbis ami a lakosság lét14