Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2. Tanulmányok (Szekszárd, 1991)

T. Mérey Klára: Mai dunántúli kisvárosok a dualizmus idején különös tekintettel Tolna megyére. • 5

A mai kisvárosok múltjáról Baranya megyei kisvárosok Induljunk el Baranyától, attól a megyétől, amelyet a török uralom véres háborúi teljesen tönkretettek. Nemcsak népességét, hanem a természeti táj arculatát is kegyetlenül megváltoztatták. A XIX. század második felében ez utóbbi már valamennyire rendeződött. A mai korunkban és a mai megyében 1986-ban 3 kisvárost találunk: Siklóst, Mohácsot és Szigetvárt, amely utóbbi a dualizmus idején Somogy megyéhez tartozott. Mivel a továbbiakban visszalapozunk a történelemben, ezért Szigetvárral Somogy megyénél foglalkozunk majd. Siklós és Mohács járási székhelyek voltak a dualizmus idején. Siklós mezővárosként szerepelt az 1860-as években, Mohács viszont rendezett tanácsú város volt már akkor. Az 1860-as években Siklósnak 3590 lakosa volt, s a római katolikus, református, görögkeleti és „héber" vallásfelekezet léte differenciált társadalmi szerkezetre utal. Fényes Elek az adó- és postahivatal mellett „kénköves ásványfürdőjét" említi, továbbá a szőlőhegyén termő kiváló vörösborát. Márvány- és kőbánya volt a mezővárosban, ahol évente négyszer tartottak országos vásárt. Földesura gróf Batthyány Kázmér volt, akitől a forradalom és a szabadságharc leveretése után elkobozták birtokát és az 1860-as években a királyi kincstár használta azt. Az uradalomhoz két puszta is tartozott. 1873-ban a Benyovszky család vásárolta meg. Mohács ugyancsak járási székhely volt, s már ekkor több mint 10 ezer lakosa volt, akik Siklóséhoz hasonló vallási megoszlást mutatnak. Minthogy ez népesebb hely volt, nemcsak postahivatalt találunk területén. Többek között már az 50-es évek második felétől vasútállomása is volt. A vasútvonal a Dunagőzhajózási Részvénytársaság tulajdonában volt, és a pécsi szenet szállította a Dunához. A Dunasziget is Mohácshoz tartozott, ahol sok rét, erdő és legelő volt. Fényes Elek ismertetése kiemeli, hogy Mohácson kőszénnel, borral, gabonával, fával, gyapjúval, gubacscsal és hallal kereskedtek, és híresek voltak a sertésvásárai. Mohácson 5 országos vásárt tartottak egy évben. A rendezett tanácsú város vezetése már népesebb vezetőtestületet igényelt. Az 1860-as években egy fő- és egy albírája volt, 3 törvényszéki és 5 közigazgatási tanácsosa, egy fő- és egy aljegyzője, kapitánya, pénztárnoka, ellenőre, volt a városnak orvosa, mérnöke és két írnoka. A solgaszemélyzethez egy káplár és 12 hajdú tartozott. Nem volt földesura, de nagyon erős volt a pécsi püspök befolyása, akinek palotája is volt a városban. A felekezetek mindegyikének volt temploma itt is, akárcsak Siklóson. Volt Mohácson egy, a pécsi püspök által létrehozott kórház is, amelyben 12 ágy volt található (az alapítás évét Fényes 1845 és 1851-re jelzi). Két gyógyszertár mellett sóhivatal, adóhivatal volt, továbbá működött egy gőzmalom. Fényes Elek kiemeli a mohácsi dalárdaegyletet is. A város a századfordulóig és azt követően is szép fejlődést mutat. Népességszáma folyamatosan nő. 1881-1900 között ez a növekedés 28%, majd az azt követő évtizedben 8% volt. 1910-ben 17 ezer főnyi lakossága volt, s a tárgyalandó összes település között ez volt a legnépesebb, mert hiszen Komárom szabad királyi városnak mai magyar utóda akkor csak kicsinyke előváros volt. Mohács foglalkozási szerkezetében a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság aránya 44% volt 1910-ben, s a lakosságnak , több mint egynegyede iparból élt. Az átlagosnál magasabb az aránya a kereskedelemből élőknek (8%), s a városiasodást, a munkamegosztás jelzi a házi cselédek aránya is (5,5%). A közszolgálattal és a közlekedéssel foglalkozók aránya (4, illetve 2,9%) nem kimagasló. 10