A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Kertész Jánosnak egynéhány esztendőtől való igaz, jámbor és hív szolgálatját, de kiváltképpen mostani hadakozó időben pro diversitate temporis táborban velem s kerölettem való sok rendbéli szorgalmatos, sőt néha veszedelmes fáradságit"- a Nyitra megyében Strázsa faluban lévő fél jobbágytelkét 300 ezüst forintért mindenestül a nevezett Kertész Jánosra és maradékira irattá, őt magát pedig jobbágyi állapotából felszabadította, kikötvén azt is, hogy ha utódai közül valaki e jobbágytelekhez akarna jutni, azt csak az említett összeg lefizetése ellenében válthatja vissza.

9 Az utód, Apponyi Lázár báró az 1727. évben sietett is e jobbágytelket visszaváltani. Apponyi Tamásnak e felszabadító levelét, ha elszigetelt jelenség lenne is, mindenesetre a szabadságharc hatása alatt keletkezett kezdeti kísérletnek lehet tekinteni a jobbágyság felszabadítására. A vezérlő fejedelem egyéniségének a magyar nép sorsát olyan mélyen átalakítani hivatott néhány jellemvonását szemlélhetjük e sorokban is - főleg jobbágyi vonatkozásban. Egyénisége - a főúri osztály néhány tagján kívül - nem kis mértékben hatott a szegény, a kis- és középbirtokos nemességre, amelyet ő minden más rétegnél jobban kívánt bevonni országépítő munkájába. E vonzóerőnek egyik példáját tárja elénk az a levél, amelyet a középbirtokos nemes Győri Péter írt rokonához, Fördős Mihályhoz 1706 április 14-én Eger városából, melynek néhány sorát ide iktatni kívánom: „...nagy örömmel írhatom Kegyelmednek, hogy engem Isten Bécsbül ama kietlen fekete sasnak hegyes körmei közül kiszabadítván, ide csudálatosképpen Kegyelmes Urunk 0 Nagysága hűséges szolgalattyara s nyomorult hazánk igaz ügyének keresésére per fas et nefas szerencsésen elhozott, csak igen könnyű szerrel, a rajtam valóval. Mégcsak kardomat is nem hozhattam el. Possonban köllött hadnom, mert a kapun lehetetlenség volt kihoznom, melyre névze most igen szegény állapottal vagyok, sem lovam, semfegyverem, egy szóval semmim nincsen... "

10 Alig egy évvel később a trónfosztó onódi országgyűlés egykori szemlélője és névtelen naplóírója azt írja Rákócziról, hogy e legjobb fejedelemtől a természet semmi ajándékát sem tagadta meg, mert testi alkatára nézve fejedelmi és fenséges megjelenésű, éles tekintetű és éles elméjű, férfi erejének teljében van és ami a legdicséretesebb nála, cicerói ékesszólással bír. Naplója végén imádkozik a fejedelemért, kérvén az Istent, hogy áldja meg a fejedelmet hosszú élettel, s az ő életüknek a megrövidítésével távoztassa el messzire a fejedelem elmúlására meghatározott időt. Ilyen mélyen gyökerező hittel és szeretettel alattvaló nem szólt még urához az országban. Egyébként e napló szerzője szerint a hadjáratok költségeinek előteremtése felett megindult vitában Bercsényi Miklós kijelentette, hogy a haza üdvét fegyverek nélkül, a fegyvereket katonák nélkül, a katonákat zsold nélkül, a zsoldot adózás nélkül nem lehet elképzelni, mert a megfizetett katona szolgál és engedelmeskedik, míg a zsold nélkül hagyott katona uralkodik a népen. Bercsényi Miklós többek között az említett szavakkal sietett a fejedelem támogatására a közteherviselés kérdésében." Nem lesz érdektelen, ha megismerjük az Európa szerte híres törökverő hadvezér, Savoyai Jenő nézeteit a magyar szabadságharcról. A Győr várában lakó Zichy János gróf kérdést intézett Savoyai Jenő herceghez: milyen álláspontot foglaljanak el a kurucok által egyesek részére adott menlevelek tekintetében? A herceg 1704. január 15-én Pozsonyból keltezett levelében kioktatta a grófot, hogy fogjanak fegyvert, ha lázadó csőcselék megtámadná őket, bár a veszély még nem olyan nagy, hogy megtámadtatástól kellene tartaniok. A kurucok által adott menleveleket csak akkor fogadhatja el, ha azok a császáriak javára szolgáló állatszállításokat tennének lehetővé. Azokkal szemben azonban, akik a hűséget megszegik és az ellenséghez pártolnak, kivétel nélkül tűzzel és vassal fognak eljárni, annyira, hogy még az anyjában lévő gyermeket sem fogják kímélni. A győri városparancsnoknak az ilyen értelmű rendelkezések már kiadattak. 47