A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

való szabadulás még egyet jelentett a földesúri elnyomás megszüntetésével s akik mindkettőt a magyar urakkal való összefogástól várták, azok gondolkodását a keserű valóság lassan átformálta. Hovatovább csak a földesúri terhek önerejükből való lerázására törekedtek. így keletkeztek a XVIII. század második felében szerte az országban azok a parasztmozgalmak, amelyek kizárólag a földesurak ellen irányultak, sőt az új világ eljövetelét kuruc jelszavaik ellenére még a bécsi udvartól is remélni hitték. Az uralkodó osztályoktól magára hagyott magyar népnek ezek a bécsies színezetű kuruc reménységei végül is legtöbb esetben a börtönök rácsa mögött hervadtak el. Rákóczi Ferencnek a szatmári békekötés következményeiről vallott nézetei szomorú valósággá váltak. Nemcsak minden kuruc hagyomány vált üldözött vaddá eszmében és személyben egyaránt, hanem a magyar nép puszta léte is kétségessé vált. Tolna vármegye rendéi 1714. évi augusztus 12-én tartott közgyűlésükön a vármegyének súlyos sérelmeit követi utasításba foglalták s ennek végén kijelentették, hogyha a bécsi udvar nem könnyít a lakosság terhein, alig fog megmaradni egy-két falu, mert a többi falvaknak már teljesen kimerült és több szolgáltatásra már nem képes lakossága az elköltözésben fog egyedüli menekülést látni s találni. Annyira elpusztult a vármegye - panaszolják továbbá a vármegye urai, hogy 5-6 nagy magyar mérföldre is alig lehet találni egy-egy szegény, 7-8 lakossal bíró falucskát; az elhagyott falvakat vadak, barmok fogják benépesíteni és a vármegye nem embereknek, hanem vadállatoknak válik a lakhelyévé.

7 Rákóczi Ferenc szilárdan és tántoríthatatlanul vallotta azt a nézetét, hogy a hitszegő Habsburg-házzal csakis külföldi garancia egyidejű biztosítása mellett lehet békét kötni. Nos, a fenti adat és népünk történelmének további alakulása teljes mértékben az ő felfogásának helyességét bizonyítja. Éppen ezért téves Szekfu Gyulának az az állítása, hogy Rákóczi Ferenc Széchenyi Istvánnak lett volna korai előfutárja.

8 Ellenkezőleg, ha erről egyáltalán szó lehet, csakis Kossuth Lajosnak és nem Széchenyi Istvánnak lehetett volna Rákóczi Ferenc az előfutárja, mert hiszen a központi kormányzat független birtoklása nélkül maradandó jövő építéséről szó sem lehetett. Rákóczi szabadságharcának ismeretes vonása az, hogy jobbágyfelkeléssel vette kezdetét s a nemzet túlnyomó nagy többségét kitevő népi tömegekre támaszkodva a nemzeti összefogás jegyében sikeresesn haladt a gyűlölt Habsburg uralomtól való szabadulás felé. A fejedelem tisztán látta e küzdelemben a nagy népi tömegekre váró sorsdöntő szerepet és valóban nem rajta múlott, hogy a birtokos nemességet nem ez a felismerés, hanem saját osztályérdekei vezérelték. Ismeretes az a tény is, hogy a szabadságharc küzdelmei közepette sohasem szűnt meg fáradozni a jobbágyság terheinek a könnyítésén és habár elkésve, de 1708-ban mégis keresztülvitte annak törvénybe iktatását, hogy a hadjáratok végéig hűségesen fegyverben álló jobbágyok - a hajdúk módjára - felszabadítást nyerjenek. Ezt megelőzőleg néhány esetben a fejedelem maga mutatott jó példát a hadban álló jobbágyok nemesítésére. Rákóczi Ferencnek a jobbágyságról való nézetei semmi kétséget sem hagynak a tekintetben, hogy a már megkezdett és a szabadságharc sikeres befejezése esetén tömegessé váló jobbágyi felszabadítások nemcsak a nemzeti ellenállásnak az erőit növelték volna hatalmassá és megdönthetetlenné, hanem a magyar nép további sorsának és történelmének egészen más irányt szabtak volna. A szabadságharc bukásának éppen ebben nyilvánul meg a legnagyobb tragikuma. Érdemes lenne kutatások tárgyává tenni azt, hogy ezek a jobbágyi felszabadítások a szabadságharc folyamán milyen területre és mértékre terjedtek ki a fejedelem személyén túl. A példa nem maradt követés nélkül: az 1704. évben Bercsényi Miklóstól védlevelet nyert Apponyi Tamás az 1704. március 9-én kelt inscriptionális levelében „tekintvén