A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

a megsemmisüléshez, mint e korszakban. Lipót császárnak említett parancsa voltaképpen lesújtó ítélet saját uralmi rendszeréről és a legteljesebb igazolásul szolgál a szabadságharc indokolt és igazságos voltára is. A Habsburg-uralom végzetes voltát senki sem érezte és látta meg jobban, mint II. Rákóczi Ferenc. Attól kezdve, hogy nemzetét a Habsburg-ház ellen szabadságharcra szólította, soha egy pillanatra sem szűnt meg azon munkálkodni, hogy e veszélyt a nemzetről végleg elhárítsa. A jövendőnek e tiszta meglátása adott erőt a fejedelemnek ahhoz, hogy megvetve a földi javakat és a császár kegyelmét, inkább a száműzetést válassza, semhogy a Habsburg-házzal nemzetet sorvasztó békét kössön. Ismeretes ugyan, de mégis érdemes emlékezni arra, hogy miként vélekedett a szabadságharc utolsó napjaiban a békefeltételekről a kegyelmet visszautasító fejedelem: „... a császár békében fog uralkodni, de a volt kurucoknak senki sem hagy békét. Jeruzsálem siralmánál keservesebb lesz a szegény árvák, özvegyek siralma, még a levéltől is rettegő bujkálás, a sok akasztófa, kerék irtózatos képe. A mostan szépen fénylő békességet zokogó átok követi. Akkor fognak majd a hazáért való szenvedés, a dicső halál után sóhajtozni, amikor már sem élni, sem halni nem lehet... "Mégcsak gondolni is keserves a közvitézeknek ígért kegyelemre. „Mégis otthagyták jobbágyi nyomorúságukat, fegyverök letételével menjenek vissza robotolni azoknak az uraknak, akikkel mint katonák sokszor szemben álltak! Menjenek azok zaklatása alá, akiket zaklattak, azoknak pálcája alá, akiket bosszantottak! Tűrjék azok sanyargatását, jószága, vére kisajtolását, akikkel vitézi fegyvereikkel szoktak szembe szállni! Fegyver helyett botot, nyomorult kolduspálcát, ostort vegyenek kezükbe! Lovukat ne ekébe fogva, hanem a német fuvarban rontsák.!, s ha türelmüket vesztve, vagy vitézi emlékeiket felújítva szólnak, lázadásnak vegyék minden szavukat, sőt azt is, hogy megállnak! Miért kívánják, hogy letegyék fegyveröket, holott a háborút nem a fegyver, hanem a fegyverkezés teszi. Miért? Azért, hogy fegyverrel legyőzöttek, rabok módjára bánjanak velük!'

6 Magyar fejedelem így talán sohasem szólt a magyar néphez - írja Márki Sándor a fejedelemről szóló könyvében. Nem talán, hanem sohasem szólt így a magyar néphez sem fejedelem, sem uralkodó. A magyar nép pedig rendíthetetlen hittel várta vissza bujdosó fejedelmét és hitt a kurucvilág megújulásában, amelytől nemcsak a nemzet szabadságát, hanem a saját felszabadulását is remélte. Tolna vármegye büntetőtörvényszéke az 1732. évben a király és az ország közellenségeivel folytatott összeköttetések és hűtlenség gyanúja miatt büntetőeljárás alá vont Szabó György gyönki lakoshoz a következő kérdést intézte: „Nemde nem mondottad te, hogy pünkösd tájban kurucok eljönnek és már hatszázig vagytok, azon nemes embert is fiával nem hittád, hogy az is álljon hozzád és emberré teszed őket és valamennyi német kompánia masérozhat, most múlt tavaszkor, ha akartad volna, társaiddal levagdalhattad volna lábig?'*' Az iratok hiányossága miatt ez idő szerint nem ismeretes, hogy ez a vád igazolást nyert-e és az egykori vármegyei hajdúnak, Szabó Györgynek mi lett a sorsa? A vádpont azonban egymagában is híven tükrözi azt a vágyakozást, amely a fejedelem visszatérése és a kurucvilág megújulása után a falusi szegénység körében olyan eleven erővel élt tovább és amely váradalmaknak széles körű voltáról olyan szépen számolt be Esze Tamásnak és Várkonyi Ágnesnek a Rákóczi hagyomány mozgatóerejéről írt tanulmánya. Szabó György gondolatában még összefonódott a jobbágyi és kisnemesi osztály sorsközössége, összefogása a német uralommal szemben, de már paraszti vezetés alatt. Ezért mondta a vádpontban szereplő kisnemesnek, Vassalics Györgynek, aki a bűnügyi eljárás során egyszersmind terhelő tanúja volt, hogyha hozzájuk áll három fiával, emberré teszi őket. Szabó György szemlélete már a paraszti életfelfogás változását, fejlődését tükrözi; akik számára a szabadságharc idején - főként annak korai szakaszában - a német igától 45