A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)
Kanyar József: A SZEKSZÁRDI FŐLEVÉLTÁRNOK
doyenként is a somogyi levéltár felügyelője lett. Halkszavú tanácsait sokra becsültem, elismerő szavai megtisztelőek voltak. Tudott arról, hogy a készülő egységes levéltári fondjegyzékek publikációját készítem elő, amely elé megírtam a levéltár 1658-1960 közötti történetét. Egyike volt azoknak, aki Vörös Károly lektorommal együtt hasznos megjegyzésekkel és ösztönző buzdításokkal állt valahányszor a rendelkezésemre kézirataim olvasásakor. Kutatásaimat is támogatta, elegendő kutatási munkaidőt biztosítva annak elvégzéséhez. Nem tagadom, hogy Hadnagy Albert volt az egyik legfőbb inspirálóm, aki arra buzdított, hogy ki kell a levéltárak századok óta kőrámákkal bezárt ablakait nyitni, közzétéve a bennük elzárt dokumentumokat. így sikerült a somogyi levéltárból is egy történelmi alkotóműhelyt képezni, útjára indítani a Somogyi Almanach füzet sorozatait a megye múltjából, később pedig a levéltári évkönyvek sorozatát. E törekvések közepette - ismét a megyei tanács jóvoltából - kezébe adhattam a diákoknak és a tanároknak a „30 nemzedék vallomása SomogyroTc. helytörténeti olvasókönyvet, amely - s ezt már büszkeséggel írhatom le - az iskolai helytörténeti oktatásnak a bibliájává vált Somogyban és modellértékű kiadványa lett hazai levéltárainknak és - ismét a megyei tanács jóvoltából - éppen napjainkban jelenhetett meg második bővített kiadása. A levéltári szakemberen kívül hadd idézzem - néhány szóban - e helytörténész kutató munkásságát is. Két klasszikusszámba menő tanulmányát kell említenem itt, amelyek már a Történelmi séták Szekszárdon, 1986-ban megjelent olvasókönyv hasábjain is napvilágot láttak Töttős Gábor jóvoltából. Az egyik izgalmas hőse kutatásának: Háry János volt, az a Háry, akinek kalandos figurája nemcsak a helytörténészeket (Bodnár Istvántól Mehrwehrt Ignácig), hanem rangos írókat Garaytól Illyésig stb. -, a nemzet nagy muzsikusát, Kodály Zoltánt is izgatta, valamint világhírű festőnket: Zichy Mihályt. Illyés szerint Háry volt a tájon a legnagyobb hírnévre emelkedő valaki Simontornya és Szekszárd között. A főlevéltárnokot a Háry-kutatások új útjára az Augusz Antal-féle, általa begyűjtött családi levéltár vezette. Augusz Háryt is ismerte, sokszor meghívta cselédjeinek a báljára a nagy mesemondót. A kutató-helytörténészt Háry és kora is izgatta, kutatásai során hat Háryt fedezett fel. A kor megrajzolására pedig azért vállalkozott, hogy a Napóleon utáni évtizedek eseményeinek színes mesevilágában észrevegye azt az egyetlen, fantáziával megáldott embert, aki nem volt más, mint az a Háry János, akit Garay is halhatatlanná tett. Másik tanulmányát már a Zeneművészeti Főiskola könyvtárosával: dr. Prahács Margittal írta Lisztről: A Szekszárdi mise címmel. Ezúttal is büszke lehetett az Augusz család általa begyűjtött, nagy értékű levéltárára, amelynek fondjában értékes Liszt-levelekre bukkantak. A levelek forgatása közben bukkantak arra az adatra Augusz naplójában, hogy a szekszárdi újvárosi nagytemplom avatására Liszt ígéretet tett a családnak egy felavatási mise megírására. Ez a mise azonban a felszentelés dátumára: 1868. szeptember 21-ére nem készült el. A zeneművet végül is - sok huzavona után - 1872-ben nem is Szekszárdon, hanem Jénában mutatták be. A szekszárdi Liszt-levelezésből következtetni lehet a kései Liszt-művek zenetörténeti értékeire és e kései művek hangulatára. Olvasható az Augusz család Lisztlevelei között az alábbi mondat 1871-ben Pestről küldött levelében: „A rózsaszínű kedély az ifjúság kiváltsága, a lélek mélysége meg az agg napok vigasza, minél közelebb jut az ember a sírhoz, annál inkább retteg lefelé tekingetni s mint télen a szabadban sétáló epekedve vágyik a messze bolygó naphoz: a lélek is magasabb régiók felé kalandozik, amikor a földi dolgok gyarló és hiú voltáról egy hosszú élet tapasztalatai győzték meg." 22
