A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert EREDETI MADÁCH-LEVÉL A SZEKSZÁRDI ÁLLAMI LEVÉLTÁRBAN „Alsó Sztregován állított szeszgyáramba egy két athmosphericus nyomás erejére számított gőzkazánt kívánok felállítani, ennek megvizsgálására és kipróbálására fensőbb rendeletek értelmében szakértőket, s hivatalnokot folyó hó 10-ére kiküldeni alázatosan kérek. A szabályszerüleg határozott 15 pftnyi taksát ide mellékelvén. - Vagyok tisztelettel. Költ A. Sztregován November 3-án 1856. Esztendőben] Méltóságos Megyei Főnök Úrnak alázatos szolgája Madách Imre" így hangzik szóról szóra az a levél, amelyet Nógrád vármegyének örök emlékezetű szülötte intézett e vármegye akkori megyefőnökéhez saját személyes ügyében. Ez a levél nem irodalmi vonatkozású, mindössze csak annyit jelent, hogy írója eleget óhajtott tenni saját személyes ügyében az akkor érvényben volt hivatalos rendelkezéseknek. Ennek ellenére ez a levél életrajzi és irodalomtörténeti értékén túlmenően emlék attól a férfiútól, akit egy századon át szülővármegyéje és hazája tisztelettel övezett és akinek egyik alkotása, Az ember tragédiája című műve, hírnévben és értékben messze túlszállt e haza határain. Az a sors, amelyre ez a levél jutott, valóban egyszerre példázza a nagy- és kisemberek tragédiáját. Tragédia az, hogy Nógrád vármegye levéltárából ez a levél az emberek értetlensége miatt kikerülhetett s majdnem végleg megsemmisült. Tragédia az is, hogy a látszat szerint Madách Imre életrajzának írói talán nem is kutattak soha Nógrád vármegye levéltárában e drága emlékű költőnk életrajzi adatai után. Még ennél is nagyobb tragédia azonban az, hogy Madách Imrének eredeti levelét nem átallották felhasználni hivatali célokra. Nógrád és Hont vármegyéknek Balassagyarmaton székelő árvaszéke ugyanis ennek a Madách-levélnek tiszta oldalára 1947. évi szeptember hó 11-iki kelettel rágépeltette 901/1947. számú véghatározatát, mely szerint X. Y. gondnokolt ügyeinek az intézésére a másik X. Y.-t gondnokul kirendeli annak érdekében, hogy a gondnokoltnak ügyei rendben menjenek végbe. Ennek megtörténte után annak rendje és módja szerint szépen összehajtogatták Madách Imre levelét s nem tekintvén a költő saját kezű aláírását, jó nagy pecsétet ütöttek reá a szövegre s meg is címezték a sóshartyáni községi elöljáróságnak. A posta se maradt el a pecsételéstől: a balassagyarmati posta a szövegre, a sóshartyáni posta pedig a szöveg fölé ütötték pecsétjeiket, anélkül természetesen, hogy sejthették volna, milyen értékes kézírást csúfítottak el e pecsétekkel. A sóshartyáni körjegyzőség sem akart elmaradni a pecsételéstől s reá ütötte a levélre az ismert nagyságú iktatási bélyegzőjét. Szerencsére az iktatási bélyegzőt nem szabad az ügyiratnak beírt részére ütni és így aztán az iktatóbélyegző nem vehetett részt Madách levelének az elcsúfításában. Lehetséges az is, hogy e körjegyzőség iktatójának a szemét bánthatta Madách Imre saját kezű aláírása, mert ő viszont a bélyegzőt fordítva ütötte reá a levélre és 148 __