A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

kérdeztetése alkalmával elismerte, hogy szállásadóját annyira félrevezette, hogy az, bár azelőtt teljesen egészséges ember volt, teljesen eszét vesztette. A kérdésekre azt is elismerte, hogy Esser Jánossal arról beszélgettek, hogy miként lehetne a szellemeket reá venni arra, hogy pénzt hozzanak és hogy ő valóban aláírta az ördöggel való szövetséget, mégpedig egy német nyelvű könyvben foglalt esküminta szerint. Vallomása szerint enynyi pénznek csak az egyharmadát tartotta volna meg magának, a többit a szegényeknek és az egyháznak adta volna. Eddig is úgy tudta magát fenntartani, hogy az emberek hittek neki, hogy egykor majd mindent busásan visszafizet. ítélet nélkül átadják a fejérvári katonai parancsnokságnak, nyilvánvalóan mint katonaszökevényt. Bondesz Erzsébet és Erdélyi Kata boszorkánypere szerelemféltésből A tanúvallomások szerint Szabó Jánosné Bondesz Erzsébet, minthogy az ura elhidegült tőle, sőt a családja is, tanácsot kért és kapott többektől, így Erdélyi Katától is, hogy miként szerezhetné vissza urának szeretetét. Azt tanácsolták neki, hogy az urának a keszkenyőjét süsse bele egy kenyérbe és a kenyeret ássa el és öt napig hagyja a földben, majd utána egyenek belőle az elhidegült családtagok. Ugyancsak az ő tanácsukra megfőzte az ura keszkenyőjét, csizmája talpát és cérnáját, hogy majd ezzel is megeteti őket. Az elásott kenyeret azonban a vádlott leánykája, aki virágmagokat vetett el, ásás közben megtatálta a kretben, még mielőtt a bűvös öt nap eltelt volna A vádlott e napon éppen Vajtán tartózkodott. A tanúk azt is látni vélték, hogy a kenyér megtalálásakor mintegy 12 varjú röpdösött a tett színhelyén és ezek a jelenlévőkhöz csapkodtak s kettő közülük elrepült Vájta irányában Paksról, ahol mindez történt. Amikor a vádlott Vajtárói hazaérkezett - a tanúk szerint nyilván a varjak híradása folytán - szidalmazta azokat, akik a kenyeret kiásták s kezeit tördelvén rettentően sopánkodott. Ez az első eset a boszorkányperek történetében, legalábbis itt Tolna megyében, hogy a boszorkánysággal vádolt részére hivatalból ügyvédet rendeltek ki, aki teljes erővel igyekezett is megdönteni a vád képviselőjének azt az állítását, hogy ez esetben is boszorkányságról van szó és azt a körülmények teljes mértékben igazolják. Úgy látszik, hogy a védelmet hivatalból ellátó védőügyvédet nem fenyegette az a veszély, hogy az ördög szövetségeseként maga is a vádlottak padjára juthat. Lehetséges az is, hogy a védőügyvéd ebben az esetben csak azért kapott szerepet, mert a boszorkányság a szerelemféltésen nem terjedt túl és egyedüli alapját az egész bűnügyi eljárásnak egyedül ez a szerelemféltés képezte. Ennek ellenére az ügyész felsorakoztatott minden jogi érvet, hogy az ügyet boszorkánysággá téve, a bíróság a vádlottakat előzetes kínvallatás alkalmazásával máglyahalálra ítélje. Nincsen lehetősége annak, hogy e helyen ismertessem az ügyész és a védő párharcát a kérdés lényege, a boszorkányosság tekintetében, de anynyit mégis szükségesnek vélek elmondani, hogy a védő bátran és merészen céfolta a varjak jelenlétét a boszorkányosság döntő bizonyítékaként, mondván miszerint köztudomású, hogy a varjak mindenhová elrepülnek, ahol ennivalót sejtenek. A bíróság végül is a boszorkányperekben szokatlanul hosszú tárgyalás után kimondta ítéletét, melyből az iratok csonkulása miatt csak annyi vehető ki, hogy a vádlottakat vesszőzésre ítélték. (1734. évben) Pem Kata ügye Most egy sváb faluban járunk, Bonyhádon, az 1736. esztendőben, ezzel a viszszaemlékezéssel. Pem Kata ügye azért érdekes, mert élénk világot vet a babonának hihetetlen méreteire és halálos vádat kovácsoló erejére. Mindössze annyi történt,