A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rabtársaik is részt vehessenek felszabadulásuk víg örömeiben. A rabok visszakíséré­sében mutatkozó és egészen különösen ható cselekvésnek csak abban lehet megta­lálni a magyarázatát, hogy a láncaiktól meg nem szabadítható, sikertelenség esetén a megtorlással szemben védtelenül álló és menekülni sem tudó rabokat nem akar­ták a maguk cselekvéséért várható bosszúállásnak martalékul odadobni. Végül a felkelők a vár szétdúlásához fogtak és aki csak tehette, elbújt, vagy elmenekült a jobbágyok dühe elől, ha a leszámolástól volt oka tartani. A jobbágyok felkelésének hangulati előzményeire utalnak azok az adatok, amelyek a vizsgálat lefolytatása alkalmával kerültek napvilágra. Németh János job­bágy a felkelés előtt nyolc nappal az uradalmi kocsmában kijelentette, hogy ő kuruc és a számtartóval el fog bánni. Ugyanez a Németh János az ozorai zsidókra is tett fe­nyegető kijelentéseket a megelőző éjszakán, mondván, ha tudnák, mi fog történni, bizonyára elmenekülnének. Strén András ugyanakkor az uradalmi hajdút fenye­gette meg. A vár előtt elhaladó jobbágyok a felkelés előtti napon imígyen szóltak: „Jaj lesz neked holnap fehér ház (a várról van szó), de azoknak is, akik benne lak­nak. "Nem kétséges, hogy ezek a kijelentések nem kizárólag az ozorai jobbágyok el­keseredéséből vették eredetüket, hanem összefüggéssel bírtak a megyeszerte ész­lelhető paraszti megmozdulásokkal s azoknak mind érzelmi, mind értelmi alapjai­val. Megcsillámlik e kijelentésekben a kurucvilág eljövetelébe vetett hit is, de már csak az osztályharc vonalán. Forradalmi hangulatukat táplálta az az értesülésük is, hogy a régens utazásának valódi célja örökös jobbágyságra való vettetésük lett vol­na. Hangulati elemeik az ilyen híreszteléseknek könnyen adtak hitelt és így azt is tudni vélték, hogy a régens 3000 forint jutalmat fog kapni, ha sikerül neki őket újabb terhek viselésére reászorítani. így válik érthetővé az, hogy miért éppen a régenset bántalmazták a legsúlyosabban, aki a mindennapi életükben távolléte miatt alig ját­szott szerepet s elnyomatásuknak nem is volt közvetlen részese. Egyébként a felkelésnek mély gyökereit és várható kirobbanását a felkelés ér­telmi szerzőjének tartott Vass György ozorai jobbágynak a felkelésre vonatkozóan tett kijelentése árulja el a legjobban. Midőn ugyanis az egyik ozorai jobbágy a felke­lés egyre nagyobb méreteit látva és azoktól mintegy megborzadva úgy nyilatkozott, hogy sohasem hitte volna, miszerint az ozoraiak ilyes cselekedetekre ragadtatják el magukat, Vass György imígyen felelt: „De én tudtam, régen tudtam ezt!" A felkelés mikénti leveretéséről nincsenek adatok, annyi azonban bizonyos, hogy a felkelésnek a katonaság vetett véget és csakhamar vasas németek ültek reá a falura. Néhány nap alatt megteltek a börtönök is és e sorsot senki sem kerülhette el, akire a részvételnek csak a legkisebb gyanúja is esett. Mária Terézia az úriszék he­lyett a vármegye törvényszékét jelölte ki eljáró bíróságnak s ez utóbbinak illetékes­ségét a vármegye és az uradalom erre az esetre jogaik kölcsönös fenntartása mellett el is ismerte. Több, mint száz vádlottja volt e felkelések. Az ítélet kimondatott. A vármegyei törvényszék a nagyobb részükben tömlöcbe zárt, részben pedig szökés­ben levő vádlottakat bűnösnek mondotta ki összeesküvésben, a közbéke és köz­nyugalom megzavarásában, a királyi rendeletek megvetésében és áthágásában, a megyei és urasági hatalom elleni bűnös lázadásban, az urasági vár megtámadásá­ban és kirablásában, zendülésben, az urasági tisztek és a hercegi régens bántalma­zásában és megtámadásában. Mindezekért a vádbeli cselekményeket kilenc cso­portba osztva, a következő ítéleteket szabta ki a vármegyei törvényszék: Guardian Szűcs Ferencet, Vörös Ferencet, Rácz Istvánt, Szanyi Ferencet, Bodry Horváth Andrást, Csernyánszky Jánost és Pintér Mihályt, mint főbűnösöket halálra, Púpos Mihályt, Czigánkó Csordás Mihályt, Gyöngyösi Józsefet, Kovács Józsefet és Gosz­tola Jánost 10-10 évi várfogságra és sáncmunkára ítélte. A többi vádlottak közül 84 •

Next

/
Thumbnails
Contents