A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rabtársaik is részt vehessenek felszabadulásuk víg örömeiben. A rabok visszakísérésében mutatkozó és egészen különösen ható cselekvésnek csak abban lehet megtalálni a magyarázatát, hogy a láncaiktól meg nem szabadítható, sikertelenség esetén a megtorlással szemben védtelenül álló és menekülni sem tudó rabokat nem akarták a maguk cselekvéséért várható bosszúállásnak martalékul odadobni. Végül a felkelők a vár szétdúlásához fogtak és aki csak tehette, elbújt, vagy elmenekült a jobbágyok dühe elől, ha a leszámolástól volt oka tartani. A jobbágyok felkelésének hangulati előzményeire utalnak azok az adatok, amelyek a vizsgálat lefolytatása alkalmával kerültek napvilágra. Németh János jobbágy a felkelés előtt nyolc nappal az uradalmi kocsmában kijelentette, hogy ő kuruc és a számtartóval el fog bánni. Ugyanez a Németh János az ozorai zsidókra is tett fenyegető kijelentéseket a megelőző éjszakán, mondván, ha tudnák, mi fog történni, bizonyára elmenekülnének. Strén András ugyanakkor az uradalmi hajdút fenyegette meg. A vár előtt elhaladó jobbágyok a felkelés előtti napon imígyen szóltak: „Jaj lesz neked holnap fehér ház (a várról van szó), de azoknak is, akik benne laknak. "Nem kétséges, hogy ezek a kijelentések nem kizárólag az ozorai jobbágyok elkeseredéséből vették eredetüket, hanem összefüggéssel bírtak a megyeszerte észlelhető paraszti megmozdulásokkal s azoknak mind érzelmi, mind értelmi alapjaival. Megcsillámlik e kijelentésekben a kurucvilág eljövetelébe vetett hit is, de már csak az osztályharc vonalán. Forradalmi hangulatukat táplálta az az értesülésük is, hogy a régens utazásának valódi célja örökös jobbágyságra való vettetésük lett volna. Hangulati elemeik az ilyen híreszteléseknek könnyen adtak hitelt és így azt is tudni vélték, hogy a régens 3000 forint jutalmat fog kapni, ha sikerül neki őket újabb terhek viselésére reászorítani. így válik érthetővé az, hogy miért éppen a régenset bántalmazták a legsúlyosabban, aki a mindennapi életükben távolléte miatt alig játszott szerepet s elnyomatásuknak nem is volt közvetlen részese. Egyébként a felkelésnek mély gyökereit és várható kirobbanását a felkelés értelmi szerzőjének tartott Vass György ozorai jobbágynak a felkelésre vonatkozóan tett kijelentése árulja el a legjobban. Midőn ugyanis az egyik ozorai jobbágy a felkelés egyre nagyobb méreteit látva és azoktól mintegy megborzadva úgy nyilatkozott, hogy sohasem hitte volna, miszerint az ozoraiak ilyes cselekedetekre ragadtatják el magukat, Vass György imígyen felelt: „De én tudtam, régen tudtam ezt!" A felkelés mikénti leveretéséről nincsenek adatok, annyi azonban bizonyos, hogy a felkelésnek a katonaság vetett véget és csakhamar vasas németek ültek reá a falura. Néhány nap alatt megteltek a börtönök is és e sorsot senki sem kerülhette el, akire a részvételnek csak a legkisebb gyanúja is esett. Mária Terézia az úriszék helyett a vármegye törvényszékét jelölte ki eljáró bíróságnak s ez utóbbinak illetékességét a vármegye és az uradalom erre az esetre jogaik kölcsönös fenntartása mellett el is ismerte. Több, mint száz vádlottja volt e felkelések. Az ítélet kimondatott. A vármegyei törvényszék a nagyobb részükben tömlöcbe zárt, részben pedig szökésben levő vádlottakat bűnösnek mondotta ki összeesküvésben, a közbéke és köznyugalom megzavarásában, a királyi rendeletek megvetésében és áthágásában, a megyei és urasági hatalom elleni bűnös lázadásban, az urasági vár megtámadásában és kirablásában, zendülésben, az urasági tisztek és a hercegi régens bántalmazásában és megtámadásában. Mindezekért a vádbeli cselekményeket kilenc csoportba osztva, a következő ítéleteket szabta ki a vármegyei törvényszék: Guardian Szűcs Ferencet, Vörös Ferencet, Rácz Istvánt, Szanyi Ferencet, Bodry Horváth Andrást, Csernyánszky Jánost és Pintér Mihályt, mint főbűnösöket halálra, Púpos Mihályt, Czigánkó Csordás Mihályt, Gyöngyösi Józsefet, Kovács Józsefet és Gosztola Jánost 10-10 évi várfogságra és sáncmunkára ítélte. A többi vádlottak közül 84 •