A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

Gutai Miklós: KI VOLT DR. HADNAGY ALBERT?

• Ennek megfelelően 1926. július 1. napjától kinevezték Tolna vármegye főlevéltárosává. Alig foglalta el állását, amikor meghívták tanárnak Budapestre, a Lónyay utcai református gimnáziumba. Jobb megélhetési lehetőségeket remélve, azonban ezt nem fogadta el. Ettől eltekintve nagy csalódást okozott számára az a fogadtatás, amiben az akkori megyeházán részesült. Mint kívülálló „idegen"került ide és nagyon sokáig kellett megküzdenie az ellen a rideg fogadtatás ellen, ami a nem „kebelbélinek''járt akkoriban. További nehézséget és némi csalódást okozott itteni munkássága kezdetén - miután a levéltárat egy kicsit jobban megismerte, hogy munkaidejének java részét közigazgatási teendők foglalták el. A változott helyzetben így egyelőre le kellett mondania arról, amiért ezt az állást elfoglalta, hogy tudniillik főként tudományos munkásságot fejtsen ki. Ennek lehetősége egyre messzebb került, végül csaknem illúzióvá vált. Közigazgatási feladatai között a legtöbb munkát az OFB-ügyek képezték, vagyis az akkori földreformmal birtokhoz juttatottak ügyeinek rendezése. Emellett az útlevél- és kivándorlási ügyek adminisztratív feladatai nyomták leginkább a vállát. Ez a tömegmunka azért örömet is okozott számára. Megismerkedhetett ugyanis, ezek intézése során, a kisparaszti sorsokkal és alkalma nyílott arra, hogy segíthessen rajtuk. Vállalta az akkori pénzügyi igazgatással szemben védelmüket és százakat mentett meg attól, hogy kicsiny földjeikből kiforgassák őket, hátralékaik miatt. Állítása szerint, hosszú lenne felsorolni mindazt a problémát, amelyet megoldott anélkül, hogy az érdekeltek valaha is megtudták volna, honnan kapták a segítséget. Ugyanakkor alkalma nyílt arra is, hogy megismerkedjen közigazgatásunknak lélektelen és tisztán az akta elintézésében kimerülő tevékenységével. Még feltűnőbb volt közigazgatásunknak ez a lélektelen munkája a sváb-magyar vonatkozásban. Itt a megyében tapasztalt nemzetiségi és pángermán irányzatokkal megismerkedve, minden erejével ezek megakadályozására törekedett. Ez munkásságának olyan részét jelentette, amely meghatározó volt további sorsára is, így feltétlen szólni kell róla. Mindennapos munkája folyamán volt alkalma megfigyelni, hogy a kisparaszti s általában a magyar kézen levő földek miként vándoroltak át azoknak a sváboknak a kezébe, akik haszonélvezői lettek 200 éven át a megyei és állami közigazgatás nemtörődömségének. A magyarság kiszorulását a földekről lehetetlen volt nem észrevenni. Közigazgatásunk azonban mindebből nem látott semmit sem - véleménye szerint - vagy ha látta is ezt, megnyugodott annak kijelentésében, hogy ez a folyamat a sváb szorgalomnak s a magyarság munkátlanságának csak természetes következménye. E kérdések miatt ellentétbe került - a magyarság védelmében - a közigazgatás akkori tényezőivel, sőt bizonyos társadalmi erőkkel is. Munkálkodásának java részét az itteni magyarság elsorvasztásának megakadályozása érdekében fejtette ki és nem győzte hangoztatni, hogy a németség megerősödése az országot menthetetlenül a német birodalmi politika útjára viszi. E felismerések hatása alatt egy társaság megalapításába í 11. létrehozásába kezdett, 50 alapító taggal, e veszélyes út megfordítására. - Közelebbi célul egy olyan internátus létesítését tervezte, ahol a tehetséges, de szegény sorsú magyar gyerekek ingyenesen végezhették volna tanulmányaikat. E cél megvalósítása érdekében még a háború alatt is folytatta a tárgyalásokat s ily irányú működésének csak katonai szolgálatra való behívása vetett véget. Politikai téren egyedül ilyen irányban fejtett ki tevékenységet párton kívül. Ennek azonban a későbbiek során nem egy hátrányát szenvedte. Tudományos vonalon több kutatót segített - többek között jelen sorok szerzőjét is - munkájuk megírásához. Ő maga is, mint olvasható e kötetben, több tanulmányt tett közzé. Hosszú éveken keresztül gyűjtötte az anyagot a megye kulturális 9