A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rítva a nagy nyilvánosságot elkerülje és ezáltal a megyebéli jobbágyok hasonló megmozdulásainak elejét vegye. Tolna megyének ilyetén való fáradozása azonban nem járt sikerrel, mert a jobbágyság előtt feltárult az az út, amelyen a jobb társadalmi rend megteremtése felé akart haladni. Ez az út a magyar nemzet s benne a magyar nép legnagyobb ellenségének, a Habsburg-háznak az udvarába vezetett s történelmi sorsunk eme különös alakulásában temetődött el függetlenségünknek és jobb jövőnknek minden záloga. A II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának sikerétől a magyar nemzet politikai függetlenségével együtt a maga társadalmi felszabadulását is váró jobbágyság a kuruc hagyományokat nemcsak társadalmi, de politikai tekintetben is híven ápolta szívében. Az 1732. évben kuruc beszéde miatt elfogott Szabó György gyönki lakosnak a vallomásából még az derül ki, hogy a kurucvilag megújulása esetén ő és társai, akik már hatszázan is vannak, a német katonákat mind egy szálig levágták és a hozzájuk csatlakozó kisnemeseket paraszti vezetés alatt jelentős szerepléshez juttatták volna. Ez a kuruc szemlélet egy-két évtizeddel később már csak társadalmi vonatkozásában bírt mozgató erővel és e tekintetben forradalmi szemléletté változva a kurucvilag megismétlődését az osztályharc jegyében a bécsi udvar által széthintett biztatások hatása alatt egészen bizarr, de mégis érthető módon éppen a Habsburg-ház támogatásától remélte. A Habsburgok magyarországi és más nemzetek és uralkodók viszonyával egybevetett és mérlegre tett uralkodását, valamint uralkodásuknak a magyarságra nehezedett és soha jóvá nem tehető, végzetes voltát éppen az jellemzi a legérthetőbben, hogy még a magyar nép túlnyomó nagy többségének, ez esetben a magyar jobbágyságnak a javára szolgáló uralmi ténykedésükből sem hiányzott az ország függetlensége s vele együtt a magyar nép önálló nemzeti léte megsemmisítésének a hátsó gondolata. Ezt a sorsot a világ újkori történelmében a magyar nemzeten kívül egyetlen más nemzet sem élte át, akik felett akár a maguk soraiból, akár idegen házból választott államfő uralkodott! Kétségtelen, hogy a földesurak, de még inkább a tisztjeik a jobbágyi szolgáltatásoknak idők folyamán olyan széles változatát alakították ki, amelyeknek elhordozása valóban mérhetetlen türelmet és önmegtagadást követelt meg a jobbágyoktól. Ezek a szolgáltatások, melyek földesuranként igen nagy eltéréseket és változatosságot mutatnak, a 18. század második felében már olyan mértékre emelkedtek, hogy a Werbőczi István Hármaskönyvében büntetésképpen megállapított heti egynapi robot már eszményi állapotnak tűnt fel a jobbágyok szemében, hiszen a legnagyobb úrbéri teher, a robot helyenként ennek már a többszörösét is meghaladta és ezzel együtt emelkedett az egyéb kisebb mellékszolgáltatásoknak a mérve és tarkasága is. Szorgos munka idején a robot a heti 6 napot is elérte és sokszor bizony a jobbágynak minden gabonája odaveszett, mert földesúri lekötöttsége miatt nem maradt ideje azt learatni. A paksi jobbágyok, akik középbirtokos földesurak hatósága alatt éltek, az 1766. évben azt panaszolják, hogy bár az 1725. évben sok helységből összeparancsolt lovas és gyalogos katonák által foganatosított végrehajtás során kényszerből elvállalták a vármegye által életbe léptetett urbáriumot és az abban meghatározott évi 12 napi robotot, földesuraik ezzel nem elégedtek meg s most már az évi 70-80 napi robotnál tartanak és az említett urbáriumnak egyetlen pontja sincsen már, amelyet a földesurak meg ne másítottak volna a jobbágyok nagy kárára. Mária Terézia jobbágyvédő politikájának hírére a jobbágyság soraiból a panaszoknak egész áradata indult meg az udvar felé, mert szentül hittek e politikának sorsváltoztató erejében. Ez a hit a Dunántúlon valósággal misztikummá fejlődött, hiszen királyi trónusból vette eredetét és így nem csoda, ha ez a misztikum Tolna