A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rehajtást vezettetett az ellenszegülő pincehelyi jobbágyok ellen, akik a végrehajtásnak is vakmerően ellentálltak, s ezzel az intéző véleménye szerint úgy a földesúrnak, mint a megyei magisztrátusnak a tekintélyét vakmerő módon lealacsonyították. Az ügyben eljáró főszolgabíró jelentette, hogy a pincehelyieket az engedelmességre és az úrbéri szabályozás megtartására eredménytelenül figyelmeztette és a végrehajtásnak azok nemcsak szóval, hanem tettel is ellentálltak. A vármegye alispánja 1746. január 14-én Kovács János pincehelyi bíró, az esküdtek és az egész község ellen büntetőpert indított és a vármegye törvényszéke még aznap minden tanúkihallgatás nélkül ítélkezett is a pincehelyiek felett, elmarasztalván őket a költségekben és egyúttal szükség esetén karhatalom igénybevételével is foganatosítható új végrehajtást rendelt el ellenük. A pincehelyi jobbágyoknak a földesúri és vármegyei hatalommal szemben tanúsított ellenszegülése, bár tisztán jogi alapokra helyezkedett, arra mutat, hogy a paraszti ellenállás már nemcsak gazdasági, de társadalmi és politikai síkon is jelentős tartalommal bírt. A vármegyei hatalom megtestesítője, az alispán ezért vállalta a saját személyében a pincehelyiek ellen indított büntetőperben a felperesi tisztet és vitte ítéletre ezt a pert egy nap alatt az egyébként szokásos tanúkihallgatások mellőzésével és a megvádolt jobbágyközség panaszának minden kivizsgálása nélkül. így akarta elejét venni annak, hogy a jobbágyoknak a jövőben bármilyen megmozdulása letérjen gazdasági érdekeik védelmének teréről s mint ez esetben is történt, csorbítani merészelje a mindenható vármegye és a fennálló társadalmi rendszer politikai hatalmát, illetve utóbbinak éppen e vármegye által a földesurak érdekeinek védelmében oly céltudatosan lerakott alapjait. Abban az esetben, ha a paraszti ellenállás ennek a két alapelvnek tekintetében nem árult el támadó szándékot, a hivatalos vármegye a földesúri tekintély csorbítása nélkül a jobbágyok és a földesurak közt keletkezett viszályokban még a jóakaratú közvetítő szerepét is elvállalta, miként ezt ékesen bizonyítja a tolnai jobbágyok esete. Tolna község jobbágyai gróf Festetich József generális földesurasága alatt éltek s jobbágyi kötelmeiket a földesúrral kötött szerződés határozta meg. A földesúr hatalmát és akaratát jobbágyai felé a bírón keresztül érvényesítette, akit a jobbágyok a földesúr három jelöltje közül maguk választottak meg s aki két tűz közé szorulva, ha nem élt vissza hatalmával, a jobbágyi életnek legterhesebb részét vállalta magára. A nótáriusnak, aki a jobbágyok által fizetett és alkalmazott tollforgató egyén volt, talán még a bírónál is keservesebb élet jutott osztályrészül s a földesúrtól látszólag független élet pennáját annál jobban szorongatták maguk a jobbágyok. Tolna községben az 1747. évben az uradalmi tiszttartó, Mittuch János az esküdtek által bíróvá választatott. Hornung János tolnai jobbágyot és hozzá a bírói hatalom jelvényét és eszközét, a kalodát elvitette. A tolnai jobbágyok azonban ezzel a választással nem értettek egyet és éjnek idején egymás között titkos összejöveteleket tartván önhatalmúlag Hornung Antalt választották meg bíróvá és csak rövid idővel előbb az uradalom által megválasztott új bírótól a kalodát erőszakkal elvitték és Hornung Antalnál helyezték el, felruházván őt a bírói hatalom másik jelvényével, a bírói pálcával is. Ez a zendülésük a földesúri hatalom ellen továbbharapózott és kiterjedt a saját maguk által alkalmazott nótárius személyére is. Bajáról titokban új nótáriust fogadtak fel s addigi nótáriusukat hivatásából száműzték, annak minden ingóságát szekérre dobták és a mözsi határnál önhatalmúlag lerakták annak jelképéül, hogy többé nincsen keresnivalója köztük. A nótárius saját személyét is alig tudta megmenteni a megveretéstől s botjával kétségbeesetten hadonászva alig tudott bemenekülni a templomba a feldühödött jobbágyok dühe elől, akik közt a főszerepet a jobbágyasszonyok vitték. A földesúr e zendülés főbb szereplőit tüstént