A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

álló királyi hatalom sorsukon biztosan és lényegében, sőt esetleg a jobbágyi viszony megszüntetésével fog változtatni. E hiedelem nyomán főleg a Dunántúlon különféle parasztmozgalmak keletkeztek, amelyek Vas megyében már az 1765. évben igen magas fokra emelkedtek, nem nélkülözték a földesurak elleni támadásokat sem, és így csakhamar rémülettel töltötték el az egész földesúri osztályt. E parasztmozgalmaknak nyomán a földesúri terheknek csökkentése, helyenként azoknak teljes eltörlése, sőt esetenként a földosztás érdekében a Dunántúlon lázas és tudatos paraszti szervezkedés indult meg. A bécsi udvar egyelőre lábhoz tett fegyverrel szemlélte ezeket az eseményeket, melyeket említett céljai érdekében hasznosan forgathatóknak tartott. Ez a mozgalom Tolna megyében is korán jelentkezett, hiszen a jobbágyoknak fokozott elnyomatása, az árutermelésre való lassúbb ütemű áttérés miatt nyugatról keletre haladva arányosan csökkenő mértékben ugyan, de azért itt is jelentős mértékben meghonosodott. A simontornyaiak már az 1712. évben földesurukhoz, Styrum-Lymburg Miksa grófhoz, aki Németországban élt, panaszt nyújtanak be fia, Lipót gróf ellen, aki atyja helyett a földesúri hatalmat ténylegesen gyakorolta. Ez a panasz, amely Tolna megye történetéből az eddig ismert legkirívóbb esetre vetít fényt, lényegi tartalmától eltekintve arra is jellemzésül szolgál, hogy földesuranként milyen végletek közt váltakozott a jobbágyoknak sorsa. A simontornyaiak eredetileg szintén igen kedvező feltételek alatt telepítették újjá Simonytornyát és az 1701. évben kötött telepítési szerződésük szerint mindössze évi 5 napi robotot kellett teljesíteniük földesuruk javára, egyéb kisebb szolgáltatásaikon kívül. A telepítő Miksa gróf kétségkívül meg is tartotta a telepítési szerződésben kikötött feltételeket. Egy évtizeddel későbben fia - miként a simontornyaiak panaszolták Miksa grófhoz intézett levelükben - nemcsak hogy nem tartja be a szerződést, hanem azt mindenáron meg akarja semmisíteni és úgy akar velük bánni, mintha ők örökös jobbágyai lennének. Két hónapon át mindennap a konyháravalót ingyen kellett adniok a grófnak és a gyánti forráshoz mindennap egy lovaskocsit kellett küldeniök ivóvízért. A városnak és egyes polgártársaiknak a szénáját elhordatta a saját lovai számára. A vadászkutyákat, jóllehet uradalmi területen sohasem vadásztak, három társuktól erőhatalommal elvétette és Varga Györgyöt, aki vissza akarta szerezni jogtalanul elvett kutyáját, először elfogatta, majd kalodába tétette és azután száz botra verette. Amikor Lipót gróf a faluból eltávozott, Varga Györgyöt ismét megkötöztette és ilyen megkötözött állapotban két mérföldre magával vitette és ha a felesége utána nem küldi a grófnak a kutyákat, úgy Győrbe is elhurcoltatta volna és ott mindennapra száz botot ígérvén neki előbb-utóbb még fejét is vétette volna. A gróf nagy esküvések és fenyegetések közepette azt is mondotta nékik, hogyha a katonaság nem szállásolna a jobbágyain, úgy a falut a négy sarkán gyújtaná fel és vagyonukkal és gyermekeikkel együtt porrá égetné őket. Kijelentette, hogy három, a legelső helyen álló polgártársukat elfogatja s ezek egyikének csak azért kegyelmez meg, hogy általa a másik kettőt felakasztathassa. Egyik társukat a katonai parancsnok vadászatra küldte ki a vadásza kíséretében, s ezt a gróf megtudván, embereivel tüstént reá rohant s ha Isten csodálatos módon meg nem segítette volna őket, feleségével együtt kardjával menten keresztülszúrta volna. Helyzetük annyira megromlott, hogy el kell költözniök Simontornyáról, hacsak Miksa gróf nem segít rajtuk. A simontornyai jobbágyoknak eme kivonatosan ismertetett panasza nélkülözi azt a túlzást, amelyet a jobbágyok panaszai általában, de egészen természetes módon hordoztak magukban végig antifeudális küzdelmeiknek során. Madarász János, az uradalom helyi intézője a Miksa grófhoz intézett levelében megemlékezik a simontornyaiak említett panaszáról is és a grófnak ebben az ügyben hozzá intézett egyenes kérdésére 69