A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

ban csak egyes jellemzőbb vonásait szükséges e helyen ismertetni. A bécsi államtanács tagjai már kezdet óta egyetértettek abban, hogy az összes állami és megyei adókat viselő jobbágyokat a minden tehertől mentes nemesekkel szemben védelemben kell részesíteni. Ez az állásfoglalás természetesen csak elenyésző kisebb részében fakadt a kor szellemének megfelelő emberbaráti érzésekből, míg java és döntő részében abból az elgondolásból vette eredetét, hogy a Magyarországon az uralmat kezükben tartó főfeudális osztálynak a habsburgi politikával szemben még ittott megmutatkozó ellenállását az osztályharcra alkalmas s ennek már tanújelét is adó paraszti társadalomnak a támogatásával végleg meg lehet törni, és ennek megfelelően a bécsi udvar a császári abszolutizmus megvalósítására egyenes irányt vehet, ezzel egyidejűleg pedig annak ingatag pénzügyi helyzetét is biztos révbe vezetheti. Báró Borié Egyed államtanácsos előre látta, hogy az udvar jobbágyvédő politikája a földesurak elleni paraszti felkelésekre fog vezetni, ezt a következtetést azonban a császári abszolutizmus teljes kiépítésére igen hasznosan gyümölcsöztethető alkalomnak tekintette, amellyel csak addig kell várni, amíg a külháborúk befejezése után majd lesz elegendő katonai erő a paraszti mozgalmak elfojtásához. A bécsi udvar államférfiai annak biztos tudatában éltek, hogy mindenféle mozgalmat le tudnak verni és ezért a magyarországi jobbágytársadalomnak bármilyen mértékű forradalmi megmozdulása sem lehet veszélyes a Habsburg-monarchiára. A császári háznak ez a politikája és a magyarság történetében oly gyakran alkalmazott cinikus gondolkodásmódja teljes realitással bírt, mert hiszen ekkorra már sikerült az ország lakosságának túlnyomó és döntő többségét, a jobbágyi társadalmat az uralkodó magyar földesúri osztálytól politikailag és társadalmilag teljesen és tökéletesen szétválasztani, a kettőt egymással teljesen érdekellentétes, sőt ellenséges táborra osztani. Nem kellett attól tartania, hogy ez a két társadalmi osztály egymással a leglazább szövetségben is egyesülve, új vezérlő fejedelemmel az élen, az országnak látszatfüggetlenségét valóságos függetlenségre fogja változtatni. Mindennek ellenére az udvar végül is annyiban engedni kényszerült, hogy a tervezett egymillió forint helyett egyelőre beleegyezett 600 000 forintos adóemelésbe. Ez a harc tette élővé és folytatólagossá Mária Teréziának jobbágyvédő politikáját. A magyar jobbágyság igen tekintélyes részének a helyzete a török uralom utáni évtizedekben nemcsak az anyagi élet terén súlyosbodott és romlott meg, hanem a lelki élet terén is. A földesuraknak a telepítések sikeréhez fűződő anyagi érdekei feledtették velük jobbágyaiknak vallási hovátartozandóságát és pedig olyan mér- tékben, hogy a telepítendő jobbágyoknak hitelve, hitükhöz és vallási szabadságukhoz való, az életüket is feláldozó ragaszkodása, nemcsak hogy nem képezte akadályát tényleges letelepítésüknek, hanem az általuk követelt hitbéli szabadságot még a legvakbuzgóbb és legtürelmetlenebb földesúr is szerződésileg biztosította számukra. Ez a hitbéli szabadság, melynek erőteljes korlátozását, sőt alkalmas pillanatban megsemmisítését a földesúr óhajtotta, a Habsburg-uralkodóház pedig egyik kormányzati alapelvként céltudatosan elősegítette, a telepítési szerződés egyéb pontjaival egy időben és azonos módon elhanyatlott és az érette való küzdelem a jobbágyság számára éppen olyan fájdalmas, anyagi és lelkierőt igénybe vevő harccá változott, mint amilyent az anyagi élete fenntartásáért volt kénytelen megvívni. Bonyhád községet az 1720. esztendőben színmagyar református jobbágyok telepítették be Szűcs András vezérlete alatt és az idetelepült magyarok még a század derekán kis túlnyomó többségét tették ennek a falunak az egyre jobban erőszakolt német telepítések ellenére is. A vallási türelmetlenség azonban szétszórta őket, és ennek következtében ez a falu magyar jellegét néhány évtized leforgása alatt eli vesztette. A protestáns, főleg pedig a kálvinista jobbágyok hitbéli helyzetére és a te66