A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Egyetlen ember irathagyatéka olyan hatalmas méretű - s bizonyára nem egye­dülálló - támogatásról számol tehát be a szabadságharc elnyomatásának érdeké­ben, amilyen támogatásról a maguk erejére hagyott kurucok nem is álmodhattak. Gindl, Eszterházy Antal kuruc generálist, az 1702. évben tőle igénybe vett 2000 fo­rintos kölcsön visszafizetéséért az egész hadjárat alatt kitartóan üldözte, holott ugyanakkor ezreket kölcsönzött császári célokra. A szabadságharc bukása után, minthogy Eszterházy Antal a bujdosókkal együtt elhagyta az országot s birtokait császárhű testvérei, József és Ferenc grófok szerezték meg, Gindl rajtuk akarta be­hajtani elveszett kölcsönét, perrel fenyegető leveleket küldve címükre. Igyekezett rajtuk behajtani azt a 150 forintot is, amelyet a pestisjárványban utód nélkül elhalt Gál István nevű jobbágyuknak kölcsönzött, mert az utód nélkül elhalt jobbágy min­den vagyona a földesúrra háramlott át. A két gróf a tőzsér levelének „kemény"hmg­ja miatt nem is válaszolt neki. 42 Amíg Győr vára megmentéséhez a győriek akarva s olykor akaratlanul súlyos ezrekkel járultak hozzá, addig a várost körülvevő és a várat ostromló kurucoknak csak morzsákat juttattak annak érdekében, hogy szőlőjüket a harcok közepette is háborítatlanul művelhessék, vagy hogy a szüretet elvégezhessék. Györődy Ádám szolgabíró 1707. március 21-én kelt kiadványában tudatta, hogy Gindl Orbán a sző­lősgazdák által a győri szőlőhegyek megműveltetésének engedélyezése fejében Bottyán János generálisnak fizetett discretióból a ráeső részt megfizette, tehát vin­cellérjét és munkásait a kajári szőlőhegyen végzendő munkájukban senki ne hábor­gassa. Az előző esztendő szeptember havában pedig Sajnovich Mátyás győri alis­pán ugyancsak arra kérte a fejedelem és a szövetkezett rendek fő-fő és közönséges vitézeit, hogy Gindl Orbánt, valamint cselédeit, szedőit, hordóit, mustját, gyümöl­csét és eszközeit a szüret egész tartama alatt kimenetkor éppúgy, mint visszajövet ­békében hagyják. 43 Révay Imre, a csallóközi kuruc csapatok parancsnoka pedig 1706. július 3-án kelt levelében adott engedélyt győri kereskedőknek, köztük Gindl­nek arra, hogy cselédeikkel és bécsi révészekkel, Csáky Mihály kuruc generális passzusa értelmében, a becsben vásárolt árut két hajóval és egy ladikocskával Győr­be szabadon bevihessék, sőt bátorságosabb utazásuk biztosítása céljából még kuruc kíséretet is rendelt melléjük. Nem kétséges, hogy a Gindl Orbán társaságában utazó -javarészt - német származású győri kereskedők valamennyien a császár szolgála­tában állottak és politikai érzelmeiket illetően a kurucokat, discretióval vagy anél­kül, teljesen megtévesztették. 44 Győrben a császár iránti hűséget s a jó üzleteket a német kereskedők, úgy lát­szik, teljesen a maguk részére sajátították ki. Szabados András, aki adósa volt Gindlnek, eltávozott Győrből, mert kereskedését semmiképp nem tudta ott foly­tatni s kuruc területre ment jobb lehetőségek reményében. Amit azonban nagy ke­servesen megszerzett, azzal Gindl Orbánt a vöröspénz elértéktelenedése miatt nem elégíthette ki. Szabados András hiába könyörgött egyévi haladékért, tartozásai fejében Gindl Orbán eladatta győri házát s miként Szabados nagy szomorúsággal írta, még cselédeit is ki akarta hányatni belőle. 45 Pénzsóvár magatartásáért egy évvel később Szabados András helyett is méltó választ kapott egykori szolgáitól, akik kuruc szolgálatba állva a kuruc hadseregben hamarosan főhadnagyi rangba küzdöttek fel magukat. Szenté Jánosról, az egykori várbeli huszárról, Flórián Péterről és Révész Andrásról, Gindl egykori cselédeiről, illetve hajósáról szól ez a történet. Amikor a kurucok elfoglalták Pápát, Steinsdorff győri várparancsnok Szenté Jánost két másik huszárral együtt Pozsonyba küldte. Gindl Orbán, akinek levelét magukkal vitték, megegyezett velük, hogy amennyi­ben feladatukat híven elvégzik és a választ meghozzák, egyenként 15 forint juta­56

Next

/
Thumbnails
Contents