A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

Bevezető

Hadnagy Albert emlékezete Nem adta könnyen bizalmát, de tartózkodó, szigorú arcán mindig ott láttam egy bujkáló, biztató mosolyt, akkor is, amikor kimérten hivatalos maradt. A távoli Székelyföldről került Szekszárdra, a Tolna Megyei Levéltár élére; ezzel az intézménnyel egybenőtt sorsa. 0 volt a levéltár maga, minden lapját kézbe vette, ismerte és keményen rendben tartotta. Nélküle meg sem mozdulhatott senki sem e hatalmas kincsestárban, s ha féltékenyen védte néha, csak azért tette, mert ismerte a felületesen dolgozó kutatás veszélyeit. Igazságszerető, igazságkereső ember volt és maradt a legnehezebb időkben is. Keveset írt le, adott ki nyomtatásban arról, amit tudott. Ennek a tartózkodásnak a mélyén is az igazság keresésének igénye rejtezett. Sokat tudott, azt is tudta, mit kellene még tudnia, mit kellene még átnéznie, megkutatnia, hogy a végső szót, mondatot, tanulmányt kimondja és leírja. Valóban a felmérhetetlen tudás akadályozta meg abban, hogy alkosson, könyveket és tanulmányok sorozatát írja meg. Barátai, tisztelői kérésére írta meg azt is, amit megírt. Pedig sok, nagy téma foglalkoztatta. Az egyikből némi töredék került csak nyilvánosságra: a magyar népesség megmaradása a Dél-dunántúlon, főként a XVII. és XVIII. századi harcok, a Rákóczi-szabadságharc és a nagy délszláv és német betelepedés korában. Amit erről szóban elmondott, meghatározta történelemszemléletemet és gondolkodásomat, hozzátartozik immár tudatomhoz és munkásságomhoz. Nem tudom már meghálálni neki. A korabeli magyarság földhözkötött és hátrányos jobbágy sorsát nemcsak mélyen átérezte, hanem hihetetlen adattömeggel megerősítve látta. Mindez nem akadályozta meg őt, hogy hosszú, időtrabló kutatásokkal álljon egy-egy 1945-46-ban igaztalanul kisemmizett német család igaza mellé - fenyegetések ellenére is. A másik nagy témája, mely közel áll hozzám, és végképp íratlan maradt, a XVIII. századvégi és XIX. sz. eleji társadalom rajza. Halálos ágyán mondta nekem bizakodva: „ha felépülök, megírom végre a Tolna megyei és szekszárdi parasztság életét. Az lesz a címe: Háry János és kora. Berti - mert így szólított - ez nagyon szép munka leszi Nem írta meg - elvitte a sírba. A szép munka: emberséges, példamutató élete, tiszta magyarságának emléke - ez tőle biztató örökségünk. Dr. Andrásfalvy Bertalan