A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)
Kanyar József: A SZEKSZÁRDI FŐLEVÉLTÁRNOK
Kanyar József A SZEKSZÁRDI FŐLEVÉLTÁRNOK Arcképvázlat dr. Hadnagy Albertről A messzi Erdélyből induló és egyetemi éveiben modern tudós- és tanárképző Eötvös-kollégiumban diplomázó történelemtanár és onnan Tolna megye főlevéltárnokaként Szekszárdra érkező Hadnagy Albert egyike volt a hazai levéltárosi kar egyik szerény, ám annál értékesebb tagjainak. Ritka szerencsémnek tarthattam, hogy barátként is mellette tudhattam magamat, területi felügyelőként és kollégaként: a szekszárdi temető ravataláig, aholis a magyar levéltárosok nevében mondhattam végbúcsút koporsója mellett. Már a II. világháború előtt megismerhettem magyarságtudatáról nevezetes karakterét, a megyeházán végzett munkássága súlyát, neve növekedését, amikoris a fővárosból történt leutazásaim alkalmával sokat beszélgethettem vele és puritán családtagjaival, Tóth Lajos református lelkipásztor és Szenté László barátaival, a Kaposvárról Szekszárdra került volt tanárommal, a megye későbbi kisgazdapárti főispánjával, akit az egyre erősödő pártdiktatúra messze száműzött a Szovjetunióba. Ezek a beszélgatések a nemzeti szocialista V. hadoszlop előretörésének következtében Dunántúl - a hajdani Schwábische Türkéi - exponáltságáról szóltak: Basch Ferenc vadászterületén a hadoszlop politikai és szellemi penetrációjáról és annak káros és nemzetellenes voltáról. Szakmai ismereteinek a főlevéltáros - biztonságos megalapozottsággal - mindig birtokában volt. A Tolna Megyei Levéltár fejlesztését munkáló tevékenysége különösképp akkor bizonyult a legtermékenyebbnek, amikor a világháborús cselekmények feldúlta levéltárának újbóli rendezésébe fogott, valamint akkor, amikor a háborús levéltári és könyvtári pusztítások után Tolna megye és a magyar művelődés felmérhetetlen hasznára megbecsülhetetlen értékű könyvtári és levéltári begyűjtést végzett a megyében. 1945. október 19-én az Országos Levéltár főigazgatója a pénzügyminisztérium megbízásából elkezdte összeíratni a levéltárakat ért pusztításokat és károkat, a Dunántúli Tudományos Intézet pedig 1946. június 19-én - Szabó Pál Zoltán igazgató elhatározásából - ugyancsak a történeti szempontból értékes és pusztulásnak induló magángyűjtemények, családi és uradalmi levéltárak, könyvtárak, oklevelek, művelődéstörténeti jelentőségű magánlevéltárak megmentésére és begyűjtésére hívta fel a figyelmet, kérve a helytörténészek neveinek is a közlését az intézmények vezetőitől. Ebben, a nemzet kulturális értékeit mentő nagyszerű akcióban - a hazai levéltárosok közül - a legfényesebb eredménnyel Hadnagy Albert vett részt. Olyan elismerésre méltó eredménnyel, hogy arra az Országos Levéltár főigazgatója külön is felhívta a figyelmet, hangsúlyozottan aláhúzva a főlevéltárnok hallatlanul értékes irat- és könyvfelderítő munkásságát. Levéltártörténetemben jómagam is említettem azt a páratlan értékmentő művelődéstörténeti tevékenységet, az alábbiakat írva róla: „A szekszárdi főlevéltárnok nemcsak a községeket, hanem az egyes családokat is felszólította a történetileg értékes iratok és vonatkozó adatok bejelentésére. Fáradozását hatalmas siker koronázta, a kastélyokból és községi irattárakból középkori oklevele
