A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)
Benda Kálmán: MEGISMERKEDÉSEM HADNAGY ALBERTTEL
Benda Kálmán MEGISMERKEDÉSEM HADNAGY ALBERTTEL 1963. június elején összetalálkoztam az utcán Kerekes István barátommal, aki a rádió tudományos osztályán dolgozott. Szenzációs hírem van a történészek számára - újságolta lelkesen. A Szekszárdi Állami Levéltárban megtalálták a Rákóczi-szabadságharc idejéből az 1707. évi ónodi országgyűlés hivatalos jegyzőkönyvét, amely részletesen ismerteti a Habsburgok trónfosztásáról szóló végzés vitáját. - Nem hiszem, feleltem, ugyanis ami nincs, azt nem lehet megtalálni. - Hogyhogy nincs? - Úgy, hogy akkor még nem készítettek hivatalos jegyzőkönyvet. Egyébként kitől származik a hír? - Hadnagy Albert írta, a Szekszárdi Levéltár igazgatója. Meg is hívta a rádiót, hogy menjünk le, mutassuk be az iratot és ismertessük a levéltárat. Győződj meg az igazságról, gyere le velünk! A hallottak elgondolkoztattak. Hadnagy Albertet személyesen ugyan nem ismertem, de nevét, munkásságát annál inkább. Szakmai körökben közismert volt levéltári tudása, történelmi felkészültsége, - sehogysem hihettem, hogy egy magánnaplót, vagy valamilyen levélbeli tudósítást hivatalos jegyzőkönyvnek nézzen, amikor a levéltári gyakorlatból ő is kell, hogy tudja: hivatalos jegyzőkönyv ebben a korban nem létezett. Izgatott a dolog, s mivel abban az időben amúgy is a Rákócziszabadságharc történetével foglalkoztam, elfogadtam Kerekes meghívását. Június 11-én reggel 1/2 8-ra volt kitűzve az indulás ideje. A Bródy Sándor utcai stúdió udvarán gyülekeztünk. Abban az időben a Rádió még nem rendelkezett hordozható, kézi magnetofonnal. A felvevő egy gépkocsiba volt beépítve, a mikrofonhoz több száz méteres vezeték járult. A menetlevélen - amit az akkori körülményes éberség jegyében a rádió igazgatósága állított ki, nagy pecséttel - öten voltunk név szerint feltüntetve: a gépkocsivezető, a technikus, Kerekes István, a műsor szerkesztője, egyben a brigád vezetője, Sipos Tamás riporter és jómagam, aki az írás szerint „a készítendő műsorban együttműködik". Eljött az indulás ideje, Sipos Tamás azonban nem volt sehol. Kerekes egyre idegesebb lett, végre 1/2 9-kor kijelentette: tovább nem várunk, indulunk. Majd te - mármint én - beugrasz riporternek. Hadnagy Albert kávéval fogadott bennünket. Kerekes mentegetőzött: a riporterünk lemaradt, nem tudjuk mi történt vele (később kiderült: elaludt), de elhoztuk Benda Kálmánt, aki nem akarja elhinni, hogy az ónodi országgyűlés hivatalos jegyzőkönyve előkerült. Hadnagy Albert rejtélyesen mosolygott, de nem válaszolt, hanem a rá jellemző lassú beszéddel beinvitált bennünket a levéltár raktárába, ahol a polcokon katonás rendben sorakoztak az iratkötegek. Láthatnánk az ónodi iratot - próbáltam őt nógatni, - de saját tempójából nem hagyta magát kizökkenteni. Úgy nézzétek meg - magyarázta -, hogy ez az ország egyik legszebb megyei levéltára. A háborús pusztítás után, majd két évtizedes megfeszített munkával állítottuk helyre. Az iratkötegeket szétdobálták, egy részük laponként szétszóródott, sok irat tönkrement, ami megmaradt, azt úgy kellett egyenkint a régi rendbe visszarakni. Közben bejártuk a megyét és begyűjtöttük a részben gazdátlan, kallódó egykori nemesi levéltárakat, még Árpád-kori okleveleket is talál-' 15
