A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

rodalmi hercegi címet kapott. Ősi büszkeségük kiváltságos helyzetükből eredt, s csak így történhetett meg, hogy a Leiningen-Dagsburg-Falkenburg ágból származó Krisztián Károly Reinhard gróf visszautasította fejedelmi rangra való emelését, mert „...inkább akart lenni az első német gróf, mint az utolsó német herceg". A németrómai császárság megszűntével kiváltságos helyzetük is megszűnt, melyet eddig a császári fennhatóság alatt élveztek, de társadalmi előjogaik sértetlenül maradtak, s az uralkodó német fejedelmekkel továbbra is egyenlő rangúak maradtak. így a Góthai almanach most is az udvarok közt sorolja fel családjuknak úgy hercegi, mint grófi tagjait. Leiningen-Westerburg Károly gróf atyja és a család akkori feje T. Fridiik Lajos Krisztián gróf volt, kit a francia forradalom idején a franciák elfogtak és kastélyait kirabolták. Az ő élete nem felelt meg házuk fényének s büszkeségének, mert első nejének halála után polgárlányt vett nőül, s e cselekedete az akkori felfogás szerint igen demokratikus, vagy inkább félrelépés volt egy Leiningen gróf részéről. Nejét Breitwieser Eleonórának hívták, s Fridrik gróf jó ideig „mariage de conscience"-ban élt vele, s e viszonyból származott első négy gyermeke. Házasságát 1813. február 7én törvényesítette gyermekeivel együtt. Hogy a nagy társadalmi távolság némileg kisebbedjen férj és feleség származása közt, a hesseni nagyherceg 1816-ban nemesi rangra emelte von Brethwitz név alatt. Károly Ágost fia, mint hetedik, Ilbenstadtban született 1819. április 11-én. Leiningen Károlyt tehát már származása predesztinálta némileg a szabadabb felfogás felé, s anyjának polgár származása pedig széttörte a korlátokat, melyeket megszokott előítélet, osztályöntudat, büszkeség vont családja és embertársai köré. Anyjában becsülni tanulhatta az emberben rejlő általános értéket, mely nem származás szerinti birtok, adomány az ember számára. Gyermekéveiről nem maradt fenn sok adat. Mint gazdag, előkelő család gyermeke jó nevelésben részesült és kiválóan képzett, olvasott műveltségű férfiúvá fejlődött. Kitűnően beszélt angolul, franciául, s jó neveléséből kifolyólag szerette a könyveket, kedvelte a tudományt. Különösen Goethe, Schiller, Shakespeare munkái érdekelték, s háború közepette is igen boldog volt, ha ritkán egy-egy értékesebb könyvhöz juthatott. Tudományos képzettsége későbbi életének egyik tényezője lett, hiszen a kultúra közelebb hozza egymáshoz az embereket, megismerni tanítja az általános emberi értékeket, ezeken keresztül pedig megbecsülni tanítja annak alkotóját, magát az embert. Idealista felfogásának erőteljes kialakulására erős tényezőként hatottak a kor hangulata mellett ifjúkori olvasmányai. Családja tradícióihoz híven, katonává lett és szerette is azt, de nem lett életcéljává annak dacára, hogy számára a gyors előrehaladás biztosítva volt. Midőn 1837-ben, 18 éves korában, mint kadét belépett a császári hadseregbe, a Langenau ezredbe, rokonai közül már többen szolgálták a császárt, sőt Ágost gróf már ezredtulajdonos, altábornagy és hatalmas úr volt, míg unokatestvérei tiszti ranggal már szép jövő előtt állottak. Ő maga tényleges szolgálatát a Don Miguel 39. gyalogosezredben kezdhette meg, s mint az ezred gránátos osztályának hadnagya 1841-ben Budán állomásozott. Eleinte lassan haladt előre, de kitűnő összeköttetéseinél fogva ezredeket változtat és soron kívül lép elő. Sorsa, mint katonát vezeti Magyarországba, s egyúttal eldönti jövőjét is. Megismeri az országot, megszereti népét, magyar nőt vesz el feleségül, s végül is a magyar szabadságért hal vértanúhalált, mint annyi sok bajtársa, kiket mind a magyar föld kapcsolt ellenállhatatlan erővel sorsához. Leiningen főhadnagy korában ismerkedett meg Török-Becse birtokosának leányával Sissány Elizzel, akit 1848 májusában feleségül vett. Ez sorsának fordulópontja lett, nem tudott többé kiszakadni a magyar sors közösségéből, a magyarság érzületéből, bár néha-néha visszatért lelkébe a fajiság sokáig tartó élő tudata, de je140