A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Hadnagy Albert GRÓF LEININGEN-WESTERBURG KÁROLY ÉLETRAJZA Részlet a szerző doktori értekezéséből A magyar nemzet történetének nemzeti megnyilvánulásokban csodás kora, az 1848/49. szabadságharc és forradalom a nagy lehetőségek egész sorát nyitotta meg a haza fiai s a - szabadságharc sajátos jellegénél fogva - idegen nemzetek fiai számára is. E lehetőségek gyakorlati megvalósítói rövid idő alatt a nemzet, a magyar faj tudatában hősök, óriások lettek, de csak néhányukat kerülte el a forradalmi karrierek közös sorsa: gyors emelkedés után még gyorsabb bukás, a ma dicsősége után a holnap keserűsége. Nem a nép lett bíróvá felettük, - hiszen éppen a szabadságharc vezető szereplőit olyan dicsfény vette körül, melynek a népben való erősségét nem döntötte meg 75 év higgadtsága, emlékiratok, vádak sorozata. - Kossuth és Görgey, - de az egykori bajtársak önigazolása ítélkezett felettük akarva-akaratlanul. A memoire-irodalom sajátos természete - objektív bírálat védelme alatt vádolni mást, hogy írója ne vádoltassék, hozta magával, hogy a szabadságharc bukása körül megindult vitatkozásban a vezető egyéniségek éles bírálat alá vonattak. Ez irodalom alaptermészeténél fogva kihasznált emberi gyarlóságot, eltévelygéseket és mindent, ami védekezésre alkalmasnak látszott és ítélkezett a vesztett háború, kettétört karrier minden keserűségével, igaz hazafiak mély fájdalmával, a reménytelenség kíméletlenségével a forradalom harcos alakjai felett s ezekkel együtt az eszme felett is, bár nem szándékosan. Vesztett háború rendes következménye keresni a bukás okát nem az eszmében vagy annak esetleges helyes volta mellett is időszerűtlenségében, hanem az emberekben. Ez a keresés egy nagy per, mely nagyon sokáig eltart, nagyon sok szereplővel, vádló és vádlottal, nyertes pedig a feledés lesz, mely idővel mindent magába zár, s az utókorra intésül hagyja: lássatok, okuljatok! E nagy perből kevés ember maradt ki és közöttük Leiningen-Westerburg Károly sem! Az ő személye azonban eléggé megkímélődött, csak egy vád volt ellene intézve, hogy hiába, nem volt született magyar, tehát nem mindenben cselekedett úgy, mint kellett volna; e vád sokszoros ismétlődése is arra mutat, hogy kortársai csak e hibát írták terhére és ezt is megértéssel, egyébként elismerték minden kiválóságát. E vád igaztalan volt s az ő élete, cselekedetei által önmagától omlott össze. Emléke győzött vádlói felett. Győzött nemcsak azért, mert a szabadságharcban való szereplése egymaga mindent megcáfolt, mit ellene felhoztak, hanem azért is, mert személye szinte kivétel nélkül közszeretetben állott, társaival jó bajtársi viszonyban élt és meghalt a magyarságért. De meghalt Nagy Sándor is, emléke mégis kemény küzdelmet vívott támadóival és védőivel. Igaz ugyan, hogy Nagy Sándor exponáltabb egyéniség volt, mint Leiningen, de ezzel szemben Leiningen hű követője volt Görgey Artúrnak, táboraokságot nyert kezéből, Görgey pedig „áruló''lett a nemzet tudatában. Karriert futott meg, rövid idő alatt századosból tábornok lett és nem irigyelte tőle senki. Vitéz volt, hős, de nem egyedüli, csak egy a sok közül! Mi kímélte meg emlékét kitartóbb vádolás ellen? Görgey! Igen, mert Kossuthtal vívott harca felszívta a memoire-irodalom támadó erejének 138