A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

Szekszárd város tanácsa mindent elkövetett annak érdekében, hogy a gimnázium az 1805/06. tanév elején, 1804. évi november hó l-jén megkezdhesse működését. Az idő előrehaladására való tekintettel 1805. évi szeptember hó 2-án a vármegye ismételten kérte a helytartótanácsot, jelöljön ki az első osztály tanítására megfelelő képesítéssel rendelkező professzort, mert bizonyos az, miszerint a nemzeti iskola harmadik osztályából igen sokan kívánkoznak átmenni a gimnázium első osztályába, hogy tanulmányaikat folytathassák. Ha nem nyílnék meg a gimnázium professzor hiányában, úgy sokan kényszerülnének arra, hogy tanulmányaikat idegenben folytassák nagy költségek vállalásával, illetve amitől még inkább lehet félni, tanulmányaik félbehagyására lennének kárhoztatva. Eközben a tervek jóváhagyásának ügye járta a maga bürokratikus útját. A helytartótanács a két tervet sokáig mérlegelte és végül is úgy döntött, hogy a legkisebb igényű terv elfogadható lenne. Végeredményben azonban jóváhagyásra sem az egyik, sem a másik terv nem került. A helytartótanács arra való tekintettel, hogy a gimnázium megépítése a vármegye javaslata értelmében jobb időkre halasztatott, sietett az egész ügyet lerázni magáról, áttévén az iratokat a tanulmányi bizottsághoz még az 1805. év nyarán, ahonnan aztán az iratok ide-oda vándoroltak a hivatali útvesztők útján. A helytartótanács megkönnyebbülten vette tudomásul az építkezés elhalasztását jobb időkre és az 1806. évi január hó 21-én tartott üléséből nem is késett értesíteni a vármegyét ama véleményéről, hogy Szekszárdon a gimnáziumnak a létesítését elhamarkodottnak tartja, mert nem vették figyelembe a felmerült nehézségeket és azt a körülményt, hogy a gimnázium létesítése a hagyományozó szándékaival ellenkezik. Ez az ellentét a helytartótanács szerint abból áll, hogy a hagyományozó rendelkezése szerint a felesleges összegeket biztos helyekre gyümölcsözően ki kell helyezni és a kihelyezett tőkéknek kamatait egyedül és kizárólag csak azoknak a szegény nemes embereknek a segélyezésére lehet felhasználni fiaik taníttatása érdekében, akik jobbágyi telkeken paraszti sorsban élnek és az évi jövedelmük nem haladja meg a 32 Ft-ot. A helytartótanács pár hónappal később hasonló indokolással végleg elutasítandónak ítélte a gimnázium ügyét és a tanári pályázatot sem hirdette meg a városnak és a vármegyének minden sürgetése ellenére sem. Az a deákiskola, amelyről már volt szó, a gimnáziumért folytatott harc ideje alatt is folytatta működését, mert ezt az iskolát mind a város, mind pedig a vármegye mintegy bevezető és kisegítő intézménynek tartotta addig, amíg a gimnázium ténylegesen megkezdi működését. A vármegye azonban minden erőfeszítése ellenére sem tudta elérni azt, hogy az 1805/06. tanév kezdetével a gimnázium a város által felajánlott épületben egy professzornak a kinevezésével megkezdje működését, jóllehet erre a tanári állásra helyből is akadt képzett és művelt pályázó Jessik János miszlai lakos személyében. A vármegye nem mert alkalmazni senkit se a helytartótanács hozzájárulása nélkül. Baróthy Mihálynak a deákiskola vezetőjének elhalálozása következtében ez az intézmény is veszélybe került. A város és a vármegye azonban gondoskodtak arról, hogy az elhunyt tanító személye pótoltassék szintén helybeli, szekszárdi származású tanítóval Puks József személyében. Baróthy Mihály áldozatos munkáját ez a tanító folytatta tovább mégpedig a vármegye teljes megelégedésére. A vármegye véleménye szerint működésének eredményeképpen sok szépreményű és jóhajlamú ifjú részesült nevelésben és oktatásban akkor, amikor az ifjúság nagyrésze éppen az ellenség miatti félelemtől indíttatva, részben pedig azért, mert a gimnáziumok sok helyen a háború következtében kórházakká változtak, tanulmányait idegen városokban sem folytathatta és a henyélés minden veszélyének ki volt téve. A vármegye Puks Józsefet saját kérelmére a Styrum alapítványból évi 100 Ft jutalomban részesítette, fenntartani akarván ezt az állapotot 132