A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

az érvelése, hanem a szó legszorosabb értelmében egészen meglepő modern szemléletre vall. A helyi és általános műveltségből származó előny és haszon hangoztatásán kívül, ami a közművelődés utáni vágyat egyébként igen jól szemlélteti, igen újszerű és rendkívül érdekes annak hangoztatása, hogy az alapítványi uradalmak jövedelmének kulturális célokra és az adott esetben a szekszárdi gimnázium megépítésére való felhasználása nemzeti érdek és jogos, az uradalomra nézve pedig erkölcsi szempontból egyenesen kötelező követelés, mert hiszen az alapítványi uradalom legnagyobb jövedelmét éppen innen szerzi meg. Ennek a határozott hangú követelésnek tulajdonképpen az a veleje, hogy az uradalom a jobbágyság munkájából és verejtékéből szerzi meg hatalmas jövedelmeit, illő tehát és méltányos, hogy ennyit visszaadjon belőle azoknak, akiknek munkájából él és virágzik. Alig lehet kétséges, hogy ennek a szemléletnek létrejöttében a francia forradalom kihatásainakjelentős része van. Az ügyesen összeszedett tárgyi érvek közül éppen ennek a szemléletnek van a legnagyobb értéke, mert arra mutat, hogy a jobbágyság a földesura javára teljesített munkájának értékével teljesen tisztában volt és e tudatából származtatott követelést földesurával szemben, hogy visszanyerje verejtékes munkájának némi ellenértékét. Figyelemre méltó a jobbágyságnak az a bátor és ebben a korszakban szinte vakmerőnek tűnő megállapítása, hogy az idegen származású apátok az uradalmaikból származó hatalmas jövedelmeket hosszú időn keresztül a közjó megvetésével vitték ki az országból. Ez az egykori javadalmas apátokkal szemben hangoztatott vád ugyanebből a szemléletből fakadt és meglepően modern színezete van. Igen érdekes, hogy a városi tanács a kérelmébe igen ügyesen beleszőtte a vármegye érdekeit is és a gimnázium létesítése esetén a vármegyére és az adózó népességre egyaránt kiható előnyöket. Ennek hangoztatásával már eleve megszerezte a vármegye támogatását céljainak elérése érdekében. Azt, hogy ez valóban így is történt, az bizonyítja legjobban, hogy a városnak 1793. évi január hó 31én keltezett kérelmét a nemesi vármegye közgyűlése még aznap letárgyalta és még az aznapi közgyűléséből felterjesztette a helytartótanácshoz jóváhagyásra anélkül azonban, hogy a kérelem érdemét illetően a maga részéről szintén sorompóba lépett volna. Talán soha sem történt meg a nemesi vármegye életében az, hogy egy jobbágyi közösségnek a kérelmét még a kérelem keletkezése napján érdemileg elintézzék. A helytartótanács a város kérelmét mindjárt kezdetben elutasította még akkor, amikor a városi tanács az építkezéshez konkrét terveket még nem is készíttetett és a gimnáziumnak a létesítését egyelőre csak gondolatban vetette föl, de a megvalósításnak minden terhét kizárólag az alapítványi uradalomra kívánta áthárítani azzal az elgondolással, hogy ennek a gimnáziumnak a megépítésére az uradalom erkölcsileg kötelezve van. A helytartótanács elutasító határozatát azzal magyarázta, hogy Szekszárdon gimnáziumnak a létesítésére egyáltalán nincsen szükség és e célra semmiféle anyagi eszköz sem áll rendelkezésre. A helytartótanács a beadványt még arra sem érdemesítette, hogy megtárgyalás céljából áttegye a tanulmányi alap ügyeit intéző bizottsághoz, jóllehet a kérelemnek anyagi és erkölcsi vonatkozásai éppen e bizottságot érintették a legjobban és ebben a kérdésben elsősorban ennek a bizottságnak kellett volna döntenie. A helytartótanács merev magatartással a rövidebbik utat választotta és elhatározó módon még a gondolatát is elvetette annak, hogy Szekszárdon gimnázium létesíttessék. Ez az eleve való elhatározás természetszerűleg hozta magával azt is, hogy a helytartótanács a kérelemnek se tárgyi, se erkölcsi szempontjaival érdemben nem foglalkozott és az egymondatú elutasítást bőségesen elegendőnek tartotta az ügy végleges eltemetésére. A városi tanács a helytartótanácsnak erre az elutasító határozatára több mint egy esztendeig nem válaszolt. Hosszú hallgatásának az volt az oka, hogy az 1794. 123