A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

szorgalmazta a tandíjhátralékok behajtását, mintegy harminc forint összegben, mert hiszen e tandíjak őt a szerződés értelmében jogosan megillették. E tandíjhátraléki kimutatásban csak nemes származású gyermekek szerepelnek. Ez a véletlennek látszó körülmény semmi esetre sem jelentheti azt, hogy e deákiskolába csak nemes származású ifjak járhattak. E feltételezést eleve kizárják az iskola létrejöttének körülményei. A tandíjjal hátralékban maradt nemes emberek egyébként is paraszti sorsban jobbágytelkeken éltek és a valóságban maguk is a parasztsághoz tartoztak. Az sem lehet kétséges, hogy e paraszti város paraszti vezetősége a magasabb műveltség megszerzésére a jobbágyfiakat is ösztökélte és e deákiskolát elsősorban az ő kedvükért létesítette. A városi tanácsnak nyilván megvolt a maga számítása ennek az iskolának a létesítésével. A helybeli jobbágyifjak taníttatásával és kiművelésével lehetőség nyílott arra, hogy ezek a jobbágyifjak tanultságuk révén az uradalomnál alkalmazást nyerjenek és így a jobbágyság egyeteme az uradalom ügyeinek a vitelébe rajtuk keresztül némi betekintést nyerjen, ami sok esetbem nyilván meg nem vetendő előnnyel járt számukra. Ez a deákiskola egyébként Baróthy Mihály halálával nem szűnt meg azonnal és egy ideig még folytatta működését annakjeiéül, hogy mindaddig fenntartani kívánják, amíg a más vonalon kezdett és a gimnázium létesítéséért indított küzdelmüket siker nem koronázza. E deákiskola sikeres működését negyvenöt éves múltja és a hozzávaló ragaszkodás bizonyítja a legjobban, de sikeres működését kell felismernünk abban a mozgalomban is, amelyet a kis mezőváros paraszti tanácsa és paraszti lakossága Szekszárdon egy gimnáziumnak és lyceumnak a megvalósításáért indított útjára az 1793. évben. Szekszárd város tanácsa 1793. évi január hó 31-i kelettel a vármegye útján kérelmet intézett a helytartótanácshoz Szekszárdon egy nyilvános jellegű gimnáziumnak és lyceumnak az engedélyezése érdekében. Kérelmüket a következőképpen indokolták: „1. Tolna vármegyének igen nagyszámú a lakossága, ennek ellenére nincsen e megyében se gimnázium, se magasabb fokú iskola. Ennek következtében a lakosság kénytelen gyermekeiknek a magasabb fokú iskoláztatásáról lemondani, mert nincsen meg az anyagi képessége ahhoz, hogy az idegen vármegyékben lévő drága és költséges megélhetésű városokba küldje el fiait továbbtanulásra. 2. Tolna vármegye és Szekszárd városa a többi megyéket és városokat megelőzően annál inkább jogosult gimnázium létesítésére, mert hiszen a tanulmányi alapnak legnagyobb jövedelmét éppen a szekszárdi, bátaszéki és dunaföldvári, tehát a megyebéli alapítványi uradalmak szolgáltatják. 3. Szekszárdon az alapítványi uradalom terhére egy új nemzeti (elemi) iskolának az építése már elhatároztatott. Ennek az iskolának az építését tehát egybe kell kapcsolni a gimnázium megépítésével. 4. Szekszárd fekvése a megyében központi, itt tartják a megyei közgyűléseket, nagy és népes mezővárosok és falvak veszik körül, ezeknél az adottságoknál fogva tehát a gimnázium befogadására Szekszárd a legalkalmasabb hely. 5. Szekszárd tanuló ifjúsága máris jelentékeny és számuk a gimnázium létesítése esetén annyira megfog növekedni, hogy eltartásuk révén számottevő jövedelem áramlik majd mind az adózó népességre, mind az uradalomra. 6. A gimnáziumnak a létesítése által nemcsak a vármegye, de az egész ország részesedni fog abból a haszonból, amit az alapítványijövedelmeknek ilyen célra való felhasználásából csak remélni lehet. Az idegen származású apátok az uradalmaikból származó hatalmas jövedelmet hosszú időn keresztül úgyis kivitték az országból a közjó megvetésével." Ennek a kérelemnek az indoklása jóllehet önmagától beszél, mégis nagyon elgondolkoztató. Elgondolkoztató pedig azért, mert nemcsak igazságos és valóságos 122 •