A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

„...Futottak már a francok, mint szélben a katáng, , Utánok a magyarság, hogy szinte fulladunk!" Úgy hangzik e helyen Háry János meséje, mintha csak a tolnai könnyű huszárok traveuxi és lyoni ütközetét s a franciáknak tőlük való félelmét akarná szemeink elé tárni. „...Az angyalát! kiálték, s megcsípem őt nyakon, Most valld meg, úgy-e, hogy te vagy a Napóleon? Való, ami való - szólt - vitéz, hogy az vagyok, Csak éltemnek kegyelmezz, adós nem maradok..." Az említett Tolna megyei könnyű huszárszázad részt vett Napóleon hadainak bekerítésében és erről kapitányuk ekként emlékezett meg: „...minden tehetségünket öszvevetvén arra igyekézzük indítani, hogy a Tekintetes Nemes Vármegye teljes megelégedésére a felállított sereget ismét már a dicsőség mezejére hazafordulván, a régen óhajtott békességgel dicsőül Tolna Vármegye határaiba, becses kebelébe s igazságos kormányzásába visszavezessük, jutalmul adatván számunkra, hogy a Tekintetes Nemes Vármegye előtt fel maradjon a neveink, kik a Tekintetes Statusok és Rendek által állíttatott velitesekkel ama győzhetetlennek tartott Francia nemzettel szemközt állván, a dicsőséges nyereségben részesek voltunk s bezártuk, ami pedig legérdemesebb, azon nemzetnek császárját s már némelyek által győzhetetlennek hitt vezérjét rab fészkébe kisérni szerencsénk volt, így tehát a szerencse is jobbjainknak kedvezvén, kiváltképpen En, Komis Feö Hadnagy Úrral s a Tekintetes Nemes Vármegye kebeléből kibocsátott Moldovanyi strazsamesterrel, kik egyedül mindezekben jelen voltunk, különös örömmel repülünk a Tekintetes Statusoknak és Rendeknek különös örömünket csak ábrázat vonásainkkal is megmutatni... "Nem kétséges az, hogy Napóleon elfogatásának valóságát énekelte meg Garay János, néhány évtizeddel később. Ez természetesen nem zárta ki annak lehetőségét, hogy valamelyik nagy képzelőerővel bíró Háry János önmagát ültette Csákány kapitány szerepébe, akár szájhagyományból, akár írásos történeti adatokból értesült a Tolna megyei huszárok szerepéről Napóleon elfogatásában. „...Hm! - mond az obsitos hős - a nagy Napóleon! Nagy ő a franciák közt - és vállán egyet von -, De engem úgy segéljen, nem a magyar között, S hát még - veté utána - magyar huszár előtt!..." Gróf Wartensleben Ferdinánd, osztrák generális Majláth György Tolna megyei főispánhoz intézett levelében e híressé vált könnyű huszárokról a következőképpen nyilatkozott: „...Hizelkedés nélkül meg kell vallanom, hogy ezen szép magyar lovas sereget kiki bámulva nézi és szép tartásukat csudálja, méltán is lehet tőle várni, hogy adandó alkalmatossággal, ellenség előtt dicső magyar nemzetünknek hirét és becsületét uj vitézi tetteit által nevelni fogja. Mindazonáltal előre félek attul, hogy ezen szép könnyű lovasság, minekelőtte az ellenség eleibe kifog szállni, nagyobb részént virágzó egészségében annyira meg fog gyengülni, hogy akkor amidőn ezen seregre szükség lészen, az hadiszolgálatra alkalmatlan lészen... "E tábornok aggodalma e könnyű huszárság jövőjét illetően abból a feltevésből származott, hogy a ruházatuk nem fogja őket megvédeni a téli időszak viszontagságai ellen és ezenkívül fehér színű köpenyegük miatt, az éjszaka sötétjében az ellenségnek könnyen válnak célpontjaivá. E bajok megszüntetésére vonatkozó javaslatait Tolna vármegye minden valószínűség szerint megvalósította, hiszen, miként hősi magatartásuk bizonyítja, az ellen117