A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

E szónak mélyebb értelmét a Komárom megyei Kocs község parasztjai fejtették ki a legérthetőbben Szalay János csépi tiszttartó előtt, amikor a győri csatavesztés után elmentek hozzá búzát vásárolni, hogy eleget tehessenek az ellenség követelésének. Minthogy azonban nem tudtak búzát venni, sírva mentek vissza falujukba és azt mondották, hogy nem győzik már tovább a nyomorúságot és ha a császár nem ad melléjük katonaságot, hogy a föld népével az ellenség ellen mehessenek, melléjük kell állniok, hogy velük együtt jó dolguk légyen és rablásból élhessenek. Hasonló kijelentések a jobbágyok részéről másutt is elhangzottak, így a földesurak közt a parasztháborútól való félelem nem alaptalanul lett úrrá. Ezeknek a rekvirálásoknak sok derűs epizódja is akadt. Zalaegerszegen, 1809. június 12-én a nemesi vármegye éppen gyűlést tartott, amikor váratlanul egy 20 év körüli francia lovastiszt a közgyűlési teremben megjelent és körültekintően előadta, hogy őt, mintegy 20 000 főnyi francia katonaság követi, akinek az ellátásáról a vármegyének kell gondoskodni. A vármegye ijedtében, természetesen mindent megígért e tisztnek, aki felült az asztal tetejére és mezítelen kardjával gróf Battyányit rémisztgette, orra alatt hadakozván. Történt eközben, hogy a jobbágyok elfogtak három franciát és nagy zajjal a vármegyeházához kísérték őket. Ezeket a franciákat, említett tisztjük kiszabadította a fogságból és felültette őket az éppen a vármegyeháza elé hajtató Inkey Ádám négylovas hintójába, hogy elvitesse magát és bajtársait a francia ármádiához. Inkey Ádám annyira megijedt négy szép fakó lovának elvesztése láttán, hogy más urakkal együtt könyörögni kezdett a franciáknak, hogy szálljanak ki a kocsiból. Eközben a nép észhez kapott, hogy egyetlen francia sincs a környéken s mindnyájukat ismét elfogták. Az egyik Vas megyei földesúr az egész francia megszállásból a somlói borát siratta a legkeservesebben, mondván, hogy a francia tisztek, akiket ebédre és vacsorára is vendégül kellett látnia, somlói borát mind megitták és aztán kezet nyújtva, adieu szóval, fizetés nélkül távoztak. A másik híradás szerint, Tüskeváron a franciák mindenfelé jönnekmennek, hullároznak, a plébánosnak elvitték a pénzit, összes pipáit, kelyheit, a zsidóknak pénzit és szebbik óráját. Mindent megisznak és megesznek, a marhákat elhajtják, a \ fehér ruhát, húst, szalonnát, lisztet és kenyeret pedig elviszik. „Olyan nagy a rémülés, hogy munkát senki se tészen, vidéki embert nem lehet jönni-menni látni, Martonfőről Rédey gróf és a grófnő elmenekült, nékik mindenüket felprédálták és a pincéjükben lévő bor ha már nem kellett, kifolyatták. "Az egyik Sümegről kelt tudósítás biztos hírként közölte, hogy az uradalom „...deákjának vezérlete alatt három nagy franciák elfogatták, akik Jenő, olaszországi alkirály főorvosának, főkomornyikjának és szakácsának lenni mondatták magukat... "De mit keresett náluk Bonaparte pecsétje, kiált fel a tudósító levelében! E foglyokkal ő maga is beszélt. Volt náluk szép summa pénz, sokat érő gyűrűk és órák, amelyeket a deák elszedett tőlük. Igen szép kocsin voltak, amelyen 18, kulccsal zárható rejtekhely volt. A mihályfai plébánost - erről több tudósítás is megemlékezett - vasra verve vitték Temesvár tömlöcébe, mert összejátszott a franciákkal és lehetővé tette, hogy három generálisuk, a sok millióból álló arany és ezüst pénzzel, tiszti lovakkal és bagázsiával együtt a reájuk leselkedő magyar katonák elől megszökhessen. Érdekes, hogy a helytartótanácsnak rendeletileg kellett megtiltani egyes személyeknek, különösen francia történeteknek viaszba való öntését és pénzért való árusítását. E panoptikumszerű viaszfigurák nyilvánvalóan elősegítették az e korabeli nevezetesebb személyek és események emlékének a nép széles rétegeiben való elterjedését és fennmaradását. A győri csúfos vereség után a Dunántúl valamennyi vármegyéjében a rémület lett úrrá. A hadvezetőség elrendelte a Duna egész hosszában, valamennyi vízi járműnek a folyó bal oldalára való átszállítását, a dunai vízi malmokkal együtt, hogy a 114