A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

Gutai Miklós: KI VOLT DR. HADNAGY ALBERT?

vettek ellen a legádázabb megtorlások történtek, ő azért munkálkodott „hogy a forradalom alatti tevékenységükért börtönbe zártak, rászoruló családtagjai anyagi támogatását megszervezze és a bátor támogatók hozzájárulását eljuttassa a szűkölködőknek....." Életének utolsó 10 évében folytatta kutatásait, most már, mint Baranya és Somogy megye levéltárainak szakfelügyelője. Ezek a kutatások két fő téma köré csoportosultak: az egyik Liszt Ferenc szekszárdi vonatkozásai ill. A ugusz Antalhoz fűződő baráti kapcsolata, a másik pedig Háry János személyéről és koráról szólt. Ezeket a tanulmányokat azonban befejezni nem tudta, noha több előadást tartott ezekből a témákból. Többek között ellenállása és harca segített ahhoz, hogy a városközpontban fekvő - városrendezési okok miatt lebontásra tervezett - Augusz-ház eredeti formájában fennmaradhatott. Ugyanis Magyarországon, Budapest után Szekszárd fonódott legjobban össze a nagy magyar zeneszerző és zongoraművész nevével. 1966-ban támadta meg a halálos kór. Szeptemberben kórházba is került és ott volt kénytelen maradni 1967. május 26-án bekövetkezett haláláig. Feleségének írt levélben erről így szólt Illyés Gyula:,, Az a szép este, amit otthonukban tölthettem, a néhány órás beszélgetés és az egy-két levél elegendő volt, ahhoz necsak megismerhessem kedves férjét, hanem őszintén meg is szeressem. Az ilyen érték nem tűnik el. Bennem is tovább él, vigasztalóan, bátorítóan " Dr. Prahács Margit, a neves Liszt-kutató, a Zeneművészeti Főiskola Liszt Múzeumának felügyelője, ki befejezte társszerzőként tanulmányát, így írt róla: „.... Ő bölcs volt, mert jól tudta, hogy az igazi tudós nem a kiadóért, hanem tárgyszeretetből dolgozik s megmaradt a maga tülekedéstől mentes úri mentalitásában....Fogadja Aszszonyom őszintén ezen régi szellemi kapcsolat jogán szívem melegéből fakadó részvétemet, mint aki teljes tudatában van annak, hogy mit veszített a magyar történeti kutatás dr. Hadnagy Albert önzetlen és önfeláldozásában páratlan emberi és tudós egyéniségében. ' A levéltár vezetésében utódja, dr. Puskás Attila és az itt dolgozók így emlékeztek róla: „ Negyvenévi levéltári tevékenységével, melyet először, mint vármegyei fő levéltáros, majd, mint a Szekszárdi Állami Levéltár igazgatója fejtett ki, soha el nem múló emléket állított a hazaszeretet, a hivatástudat és a tudomány szolgálata terén kiváló egyéniségének. Bármikor is kutatni fogják Tolna megye és Dél-Dunántúl történetét, dr. Hadnagy Albert négyévtizedes tevékenysége fogja segíteni." Az ő általa választott címhez hasonlóan e visszaemlékezés első kérdőmondatára egyértelműen válaszolhatunk. Életútja a dalnoki bölcsőringástól a szekszárdi koporsóig, fáklya-kigyulladástól korai ellobbanásig nem volt „ kényelmes, virágszirmos, diadalkapus.... Tárult elébe tanterem, katedra, diákszívek hada - ő szellemi bányába szállt le, hogy a tegnap kincseit felkutassa, a múlt értékeivel gazdagítsa a mát s tegye szebbé, boldogabbá szeretett népe holnapját. Futotta a pályát, végezte a munkát fényes nappal, késő éjjelen, hajnalipirkadásig égő szívvel, önmagát emésztő hévvel vagy emberi gyűlölség poklában, próbatételek tüzében égve, de mindhalálig híven, az ügyet hordozva, fáklyaéletével az utat mutatva " Szekszárd, 1990. november