A főlevéltárnok. - Dr. Hadnagy Albert élete és munkássága [Tolna Megyei Levéltári Füzetek 1.]- Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd, 1991)

VÁLOGATÁS DR. HADNAGY ALBERT MUNKÁIBÓL

csudálkozott, hogy már ilyen korán, februárban aratás után járkálnak. Bemenvén a házba, Schmidt Ádám az öreg Szombathit mindjárt fellökte Szíjártó intésére és megkötözve az ágy alá dobták. Ugyanoda került az az öreg tót szolgáló is, akit az öregek támaszul magukhoz fogadtak. Ugyanígy megkötözték a két gyereket is, akik békésen kártyázgattak a szobában. Szíjártó fegyvert fogván az öregasszonyra, pénzüknek előadására kényszerítette, de nem tudott többet adni két ezüst húszasnál. Szíjártó mérgében az öregasszonyt agyonlőtte s utána kifosztották az egész házat. Ennek végeztével az ágy alól kihúzták az öreg Szombathit és agyonvagdalták fejszével. Az öreg szolgálóról és a gyermekekről elfeledkeztek, akik mindezt végignézték. Elfogatásuk könnyű volt a szolgáló híradása után, aki egyiküket személyesen is ismerte. A zsákmány felosztásakor kiderült, hogy egyik-egyikre pénzből 25 krajcár, azonkívül 3 font szalonna, másfél font sonka és némi fehérnemű jutott. Az nem lehet kétséges, hogy e betyárok, akiknek amúgy is sok bűncselekény volt már a rovásukon, nem ilyen csekély zsákmány reményében követték el irtózatos tettüket. E szegény házaspárnak a kirablása és meggyilkolása viszont arra is biztosan utal, hogy a betyárok nem voltak válogatósak sem az áldozatul kiszemelt személyeket illetően, sem az eszközök és módok megválasztásában. A rögtönítélő bíróság egyébként ügyüket a rendes bíróság elé utalta azzal az indoklással, hogy bár a tényállás tekintetében semmi kétség sem merül fel, a rögtönbíráskodás mégsem alkalmazható, mert nem történt tettenérés és elfogatásuk alkalmával ellenállást nem tanúsítottak. E szomorú gyilkossági ügynek egyébként van egy érdekes néprajzi vonatkozása is. Arra a döntő kérdésre ugyanis, ami az előbbiek szerint a rögtönbíráskodás alkalmazását lehetővé tette volna, hogy tudniillik a rablási és gyilkolási tetten rajta érte-e valaki őket, Schmidt Ádám így válaszolt: „Senki sem, hanem amikor a rablás után hazafelé jöttünk, az útközben talált szarkák igen nagyon csörögtek és ekkor Kern Józsefet megszólítottam, hogy ezen madarak lármája után nem jönnek-e tettünk nyomába, ez néki azt felelte, hogy bizony beszéltek valamit." A babonaságra igen jellemző eset történt Cikó községben 1857-ben, alig száz évvel ezelőtt. A mezőn keresztül hazafelé tartott egy sváb asszony, aki terhes állapotban volt. Amikor az erdő közelébe jutott, három bekormozott arcú betyár útját állta és arra kényszerítette, hogy bemenjen velük az erdőbe. Az erdőbe érve felszólították, hogy vetkőzzön le, mert ütött utolsó órája. Az ő hitük szerint ugyanis az a betyár, aki a méhmagzat kisujjának birtokába kerül, láthatatlanná válik. Most tehát felvágják hasát és kiveszik magzatát, hogy birtokába kerüljenek e varázserejű kisujjnak. A kétségbeesett asszony irgalomért könyörgött, de mindhiába. Vallomása szerint az egyik betyár, akinek könnyes lett a szeme, közölte vele, hogy minden könyörgése hiábavaló, mert meg kell halnia. Szerencséjére favágó emberek érkeztek az erdő közelébe, akik sikoltásaira odasiettek és megmentették borzasztó helyzetéből. A három betyárt a vármegye elfogatta, sorsuk azonban ismeretlen, mert a levéltárunk háborús károsodása miatt a bűnügyi tárgyalásnak ez ideig csak a jegyzőkönyvét sikerült megtalálni, magát az ítéletet nem. Végezetül közlöm azt is, ami egyébként ismeretes, hogy az oly nagy hírnévre szert tett Sobri Jóska betyárélete Tolna megyében a lápafői erdőben ért véget 1837. évi február hó 17-én, amikor a Hunkár Antal kirablása után ellene kivezényelt nagyszámú katonaság ebbe az erdőbe szorította és ott elkeseredett tűzharcban, amikor társai egymás után vesztették életüket, önkezével vetett véget életének, utolsó golyójával agyonlőtte magát. Sobrinak nyomára a katonaság parancsnokát Kelemen Mihály szakcsi jegyző juttatta el tudósításával, de bizony jutalomdíjára ugyancsak sokáig kellett várakoznia többszöri kérvényezés után. A katonaság parancsnoka, gróf Kesselstadt Fülöp kapitány e tudósítás után 50 forint jutalompénz ígéretével 105