Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. december 16.
14 Ez azt jelenti, hogy minden tárgyat,- amely a szakképzésbe bekerül, előre kell vinni az I, Il.étfben, igy a III. és IV.évben alig végeznek a hallgatók gyakorlati munkát. Pelvetik az elvtársak, hogy az iskolai testnevelésben jó a ázakosodás, mert a sportköri munkát el tudják látni. Ezzel nem lehet egyetérteni, mert a szakképzés azt jelenti, hogy egy tárggyal nagyon elmélyülten foglalkoznak- legalábbis ezt szeretnénk, - s ez elsősorban azt hozza magával, hogy jól eltudja látni az edzői munkát - valamelyik egyesületben, mert az iskolai sportkörben nem egy szakosztály van, hanem több. Ehhez tehát nem elég az egy tárgyas szakképzés. A többtárgyas megvalósithatatlan. így tehát az isk. sportkör is a sokoldalú képzést kivánja. Ezért tehát az a helys, ha itt az alapképzést mélyítjük, s ne csak a torna meg az atlétika legyen 4 éves tárgy, hanem az iskolai testnevelés többi tárgy'nak is adjunk több időt a reform keretében. Alaposabb sokol'alu képzés mellett végzett hallgatóink mehetnek egyesületbe edzőnek is, de az iskolai sportk ri munkát is jobban tudják ellátni. Nem kell kibúvót keresni, hogy nem ért ^ sportághoz, mert pl. úszó szakképzős volt. Az az álláspontja, hogy az élet minden más területén is először az alapképzést adják m^g, s amikor ezt a képzést befejezik, akkor kerül sorxac a specializálódásra. Vajon nem járható-e ez az ut a Főiskolán is? Javasolja, hogy az 5 évet használjuk fel a specializálódásra, s biztosítsuk ott a ped.gyakorlatnak megfelelően az edzői gyakorlatot. Akkor a hallgatók 4 év alatt tanárnak készülnek, s amikor nagyjából befejeződött a tanári képzés, akkor kapják meg ä szakképzést, mint specializálási területet. Pellehetne itt vetni a tudományos képzés bevezetését is az 5. évben. Most sokan azt mondják, hogy legyen kötelező a szakképzés. Evekkel ezelőtt pedig mikor változtattak ezen, akkor élesen harcoltak azért, hogy ne legyen kötelező. /Ügyetlen, nem megfelelő hallgatók kerülnek hozzájuk stb./ A Reform Bizottság vitassa meg ezt a kérdést és tegyen utána javaslatot. Ő maga az elmúlt évek tapasztalatai alapján fél attól a gyakorlattól, hogy valakire ráerőszakoljuk a szakkképzést. A felkészítést végző tanárnak sem jó, hogy olyan hallgatóval foglalkozzon, aki nem érte el a megfelelő színvonalat. Lehet, hogy aggálya nem indokolt akkor, ha az alapképzési időt hosszabbá tudjuk tenni, s ott alaposabban felkészülhet, s akkor talán mindenki eléri azt a színvonalat, hogy a tanárnak nem kell azt mondania, hogy XY-t nem fogadja el szakképzősnek, mert nincs meg az általános felkészültsége . A jelentéshez: többet Írtak a jelentésbe, mint amm van. Nem meri állitaii, hogy a szakképzésben a tudományos munkával, a tudományos ismeretekkel általában me ismerkednek. Az általában a szakképzésre nem áll. Nézzenek magukba a szakképzést vez< tő tanárok, hogy msnnyife foglalkoznak az említett munkák- kai és a szakdolgozatokkal? A dolgozatokról megállapítják az elvtársak, hogy tudományos jellegű. Az átnézett 25-3o dolgozat közül kb. kettőnél lehetne eréről vitatkozni. A többit leteszi a Tanács asztalára, hogy nézzék át: mi van abban a tudományos munka? Semmi! A szakképzés ma nálunk nem a tudományos munkára való felkészítés, nem az elméleti és gyakorlati munkára való felkészít« , hanem elsősorban versenyző nevelés. E mögött lehetnek különböző szempontok is, ezt elismeri - de mégis az utóbbi a jellemző általában. Egyetért a Játéktanszék megállapításával, hogy a színvonal emelését meg kell valósítani, e felé kell haladnunk. Elismeri azt is$ hogy e felé haladunk,- de lassan. ✓ A tudom'nyosabb igényű munkának a kérdésénél próbáljuk elválasztani az alap- / képzés anyagát a szakképzés anyagától* Tapasztalatunk van, hogy a szakképzésen nem sokkal kap többet a hallgató, mint az alapképzésen. A szakképzést előadó tanároknak maguknak kellene foglalkozni a tantárgyuk tudományos i- gényü előadásával. Ha külföldi folyóiratokban nézünk technikai elemzést, ott a legalaposabb tudományos és mechanikai ismeretek alapján végzik az oktatást. Ez minden sportágra vonatkozik. Ezen a téren n-m sokat léptünk előre. A szakképzés úgy lesz valóban magas igényű szakképzés, s úgy adunk legkorszerűbben képzett szakembereket, ha ilyen módon tárgyaljuk a technikát, taktikát és az edzésmódszereket is. Ez azt jelenti, hogy a szakképzés program-
