Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. november 17.
5 Az előkészítő mozgás anyag összeállítás ánál önállóságra törekedtek.Kevés volt azoknak a hallgatóknak a száma, akik a vezető tanár 'Ital bemutatott gyakorlatokat ismételték volna. Gyakorlat össze állításuk változatos. Az alacsonyabb korosztály számára az utánzó- és .játékos gyakorin t anyaguk, ne i elég bőséges. Ezért ezen a fokon nehézséget jelent számukra a hangulatos, élményszerű foglalkoztatása a tanulóknak. Az előkészítő mozgásanyag leÍrásában, közlésében egyesek egészen sajátos, pongyola kifejezásket használ- nap pl: kezeket csípőre fel: lá.blcnditás előre előre lendítésből hátra felé, hátrál,-üdítőssel előre ; terpesztérdolás, kéz-kulcsolás mellső közép t art ás bon ; bordásfal: hasonfekv-és, fogás az alsó fokon 1-3Ő ütem: fokonként mászni felfelé törzsomeléssol; függés gyakorlat: 1-ső ütem: fölemelni az alszárat hátra, stb. Az előkészítő rész vezetésében elkövetett hibák főleg arra vezethető1: vissza, hogy nem rendelkeznek, nem rendelkezhetnek megfelelő gyakorlattal, rutinnal. Hiszen a III. évfolyamban a vezetési gyakorlatokon való részvétel nem elegendő idő arra, hogy kellő jártasságra tegyenek szert az előkészítő mozgások vezetésében. E- gósz figyelmüket a gyakorlatok közlése, cgym’sutáni sorrendje köti le s igy nem marad idejük, figyelmük a helyes testtartás, egyöntetű, szép mozgás kialakít ására. A hib kát hon látják, vagyha Irtják Í3 félnek kijavítani, mert ez kizökkenti őket az ütemből. A gyakori- tok vezetésében csak ritkán alkalmazzák az irányjelzéseket csiszoló- javító m gjegyzéseket, nem ösztönzik, nem lelkesítik a tanulókat a szebb, egyöntetű mozgásra. Lényegéber. csak ütemeznek és közölnek, Lehetőséget k .11 biztosítani számukra, hogy az előkészítő rész vezetését gyakorolhassák. A Tanterv célkitűzése, - hogy testnevelés '’nevelje tanútesttartásra" - hallgatóink munkájából teljesen-1 * • T lóinké hiányzik. Hon látják a csúnya testtartásokat, nem javítják, nam fordítanak kellő gondot a nevelés c lényeges területére. A torna tanításában is követtek cl szakmai téveseket.Pl, Babits László nem tudta mi a vetődés és holyotto átguggolást tanított, a lefüggést hátsó függésnek ismerte s igy tanította. közléseikben nem tudjál: kiragadni a mozgás leglényegesebb mozzanatait s azokat röviden, világosan, értelmesen, elképzelhetően elmondani a tanítványoknak. Egy-egy komplikáltabb mozgás közlése sokkal könnyebb számukra, mint a különböző életkorú tanulók számára kiemelni és találó mondatokkal kifejezni, aláhúzni a lénye geo mozzanatokat. Ta?.án ez az oka annak, hogy sokszor az ismert, már gyakorolt mozgások oktatásánál is mer ,von ragaszkodnak az aprólékos, módszeres felépítéshez még akkor is, ha azt a tanulók fej lettsági foka, a mozgás természete nem kívánja meg, mert igy készen kapják a lénye"es mozzanatokat s ha ettől eltérne’: beí-bonyolódnak a közlésbe, non találnak lényeges mondanivalót, javítanivalót, oktatni valót s kicsúszik lábuk alól a. talaj.
