Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. szeptember 22.
2 Továbbiakban a kádermunkáról, a káderképzésről volt szó. A káderfeilesztési tervek sokan ferdén értelmezik. Nem arról Van szó, hogy a nem oda való kádereket egyből leváltsuk, hanem arról, hogy a munka tervezése során azt nézzük, hogy a fejlődés mit kivan, és mennyiben fog arra a területre megfelelni. Olyan szakembereket neveljünk, akik a társadalomban minden tekintetben megtalálják a helyüket /társadalmi munkával stb. való ellátás, de abban nekünk kell élenjárni és példát mutatni/. Nálunk a társadalmi munkába \aló b-kapdsolódásra igen széles terület áll rendelkezésünkre, /pl. az iskolai testnevelésbe való bekapcsolódás, úttörő csapatok munkájába, kerületi KISZ szerv, munkájába stb./ összefoglalva elmondta a miniszter^elvtárs, hogy a tansz kekhez tartozó dolgozók megismerése, a személyes foglalkozás a cél, s ez a munka ne legyen kampány-' szerű. A minősítéseket mindenhol el kell készíteni haladéktalanul /ránk i3 vonatkozik/, hangsúlyozta a rendszeres részvételt a tudományos munkában, a publikáció fontosságát, a fiatal káderek fokozott bevonását ebbe a munkába. A világnéz-ti nevelés kérdésével a reform bőven foglalkozik s erre vonatkozóan a tavalyi munkát jónak találta, az oktatók képzése jól haladt. Ezt a mi területünkön is elmondhatjuk, mert a tanári kar tagjai bekapcsolódtak az ideológiai továbbképzésbe, s igyekeztek az ott tanultakat hasznosítani. Helyesek a világnézeti bizottságok munkái, amelyek egyes egyetemeken működnek, de ki kell még a módszereket dolgozni, amelyek segítik a hallgatók eszmei-politikai nevelését. Beszélt a miniszterkelvtárs még az egyetemek vezetéséről is. Elmondta, hogy az igényesség nagyobb, de még mindig van tenni való, mert nem következetes az erre való törekvés. Tanácsüléseken foglalkoznak a kérdésekkel, de nem mindig a döntő problémák kerülnek a tanácsülés elé. Ezek leg enek tervszerűen előkés itve, készítsenek féléves programokat, s a főiskola raunkuterve legyen a súlyponti kérdés. Kifogásolta - egyetemi vonatkozásban - hogy a dékánok nem foglalkoznak a tanszék* dolgokkal, a rektorok nem fejlődnek a kari tanácsülésekkel stb. Antal elvtárs hangoztatja, hogy nálunk ezen a téren annyit lehet és kell tenni,hogy többet járunk a tanszéki értekezletekre s az ott elhangeottakra vonatkozóan több segítséget adjunk. Gazdasági vonatkozásban hangsúlyozta a takarékosság kérdését, s azt, hogy a belső tartalékok feltárásával próbálják a problémákat raegoldaii. Ez mi ránk nem vonatkozik súlyos mértékben, a takarékosságot mindig szem előtt tartjuk. 1. A TP 1959/60 tanévi oktató-nevelő munkájának értékelése. 196o/6l tanévi feladatok. Rostás György: Elaondjá, hogy a program azért készült ilyen bőven, hogy a tanszékvezető kartársak szempontokat kapjanak saját terveik elkés itésóhez. Kérése, hogy ne szerkezeti felépítésében nézzék a tervet, hanem tartalmilag, mert szerkezetileg egy-két kívánnivaló van a felépítésben. Az anyaggal kapcsolatban a Tanács tagjai többen feltették azt a kérdést, hogy a program és az ütemterv különbsége alatt mit kell érteni? Rostás és Antal elvtárs megadták a felvilágosítást, s Így a kérdés tisztán állt előtt k. Dr.Bácsalmási Péter: A programban feltüntetett pontok mind nagyon fontosak. Igen sok olyan feladat szerepel benne, amelyet nekünk el kell indítani, saját munkatervünkbe beépítve. Ezek a feladatok átfognak nyúlni a IT.félévi munfánkba is, hiszen a reformmal kapcsolatos feladatokat nem lehet máról holnapra megvalósítani. Dr.Niklai Ferenc»Régi tapasztalatát elmondja, hogy a gimnáziumban tanító vezető tan^r az az illető főiskolán az illető szaktárgy didaktikáját adta elő. Elmondja azért, hátha nálunk is lehetne ezt hasznosítani. Pl. bizonyos testgyakorlati ágat az órán hogy kell tanítani. Vezető tanáraink közül a jobbak az alkalmasabbak jöjjenek órát előadni itt a főiskolán. Bővülne a szakmódszer s előre jutna az illető szakág is. Előbbre mennénk a Sportról a testnevelésre, de hasznára lenn'nk a sportnak is.
