Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963

Tanácsülés, 1960. április 15.

ymfhg A Czirják elvtárs említette, hogy a vidéki gyakorlatokat nem tudták kellő­képpen értékelni a hallgatók. Igen jónak tartották ezt pedig és a hallgatók ma­guk azt az előnyt hangoztatták ki különösképpen, hogy reggeltől-estig ha szük­ség volt éjfélig bent voltak az iskolában a tanítványokkal. Tehát valóban kö­zel tudtak az iskolához, a gyerekekhez kerülni. Ezek a hallgatók akik kint vol­tak vidéki tanitási gyakorlaton, ha esetleg felmerült bennük előzőleg, hogy Pesten maradnak most már nem akarnak, legalábbis azokkal akikkel ő beszélt ezen a véleményem vannak. Többen érdeklődtek vidéki állás után. Ezek után a tapaszta­latok után ha anyagilag megoldható célszerű lenne még több vidéki iskolát is be­állítani pedagógiai gyakorlatra, amellyel kettős célt érünk el: többet vannak az iskolában, és még jobban megszerettetjük velük a vidéket. Czir.iák József: A jelentés tartalmaz hibákat, amelyeket a hallgatók elkövettek s ezek valóban előfordultak. A tanszékekkel történt megbeszélés során is felvetődött a tanszé- k k részéről az a kérdés, hogy milyen hibákat követtek el a tanitások közben a hallgatók. A hibákat még tovább lehetne sorolni mint amennyit eddig emlitettünk. Vigyázzunk arra azonban, nem szabad általánosítani abból, hogy én láttam 2, vagy 8 órát. Minden órában van hiba. Ha előfordultak hibák az nem jelenti azt, hogy ugyanaz a hallgató sorozatosan ugyanazt követi el. A hibák sokfélesége azt mu­tatja, hogy a képzésünkben olyan nagy hiányosságok nem lehetnek, mert ha vol­nának, akkor bizonyos hibák ismételten előfordulnának. Ilyenről nincs olyan mértékben szó mint ahogy az a beszélgetés során felmerült. Mégis van egy-két dolog, amelyben mi követjük el a hibát és ez jelentkezik a tanitások során. Páder elvtárs azt mondja, ogy a pedagógiai gyakorlatok alkalmával kell megta­nítani a hallgatókat arra, hogy ők hogyan tanítsanak. Az ő véleménye nem ez hanem, hogy alapvetően a TP-en kell megtanítani a hallgatókat, hogy az iskolá­ba hogyan kell tanitani. Ott kint az iskolában csak a főiskolán tanultak alkal­mazására kerül sor, s annak csiszolására. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy amikor a hallgatók hozzákezdenek a tanitási gyakorlathoz járatlanok a módsze­rekben. A következő évet a III.évet tessék majd megnézni, amikor először ke­rül szembe az osztállyal, amikor tényleges viszonyok között kell neki is egy mozgást elmagyarázni, segitséget nyújtani: mennyire járatlanok, bátortalanok és esetlenek. Ha a ped.gyak. végén nézzük meg őket akkor óriási nagy különb­ség van. Sokat fejlődnek, de vannak hibák is, melyektől nem birnak szabadulni azért, mert mi oltjuk be a hibákat, a mi eljárásainkkal, illetve bizonyos dol­gokat nem tudatosítunk. A hospitálásokon tapasztalt hibák közül emlit meg példát. Mi azt tanitjuk a hallgatókkal, hogy utasitást itt felszólító módon adják ki. Kerülje az infidi- uszok használatát, s amikor látogatjuk az órát akkor hemzseg a mi munkánk az infidiusztól. Minket kinevet, hogy ilyent kiván a testneveléselméleti tan­szék. Azt csináljuk, amit tiltunk és nem engedünk meg. Megmutatásnál mi megköveteljük, hogy a gyakorlatot pontosan fejezze be, itt azt látjuk, hogy bemutatnak egy gyakorlatot és nem fejezik be pontosan. Akár milyen jó tornász is a végét elnagyolja, elmegy a szertől, stb. Ha itt nem idegződnek be ezek és ha mi nem vesszük komolyan, akkor nem tudatos a munka a hallgatók­ban. A képzésünk nagyon jó ahhoz viszonyítva ami volt régen. De ez nem eléggé pontos és finom ahhoz ami lehetne. Vannak még egyéb dolgok is, amelyet szóvá lehetne tenni. Hive annak, hogy kérdezzük meg a hallgatót mi a véleménye a dolgokról, tájékozódjunk az igényeikről de nem hive annak, hogy rajtuk keresztül tájéko­zódjunk a vezető tanárokról. Ha mi nem vagyunk képesek megállapítani azt, hogy milyenek a vezető tanárok, mik a hibái, akkor mondjunk le az állásunkról. Ne kövessük ezt a módszert. Ne értsék félre, nem az ellen tiltakozik, hogy ne be­szélgessünk a hallgatókkal a ped.gyak. kérdéséről, de ne vessük fel a kérdést úgy, hogy "na mi a véleménye XY tanárról". Tanárt bírálni nem a hallgató fela­data, bizonyos tekintetben ez előbb-utóbb elbizakodottá teszi a hallgatót s úgy érzi, hogy joga van most már véleményt nyilvánítani öregebb, idősebb taná­rairól. A vidéki ped.gyakorlatokról sokat tudnak, s tudják, hogy a hangulatot nagyon- 9 -

Next

/
Thumbnails
Contents