Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963
Tanácsülés, 1960. április 15.
8 A jelöltek jobban tudják a legújabb dolgokat is szakmailag, de pedagógiailag is s ezért a vezető tanárok bátortalanok. Jó az, ha a kapcsolat jó, mert fej- lesztőleg hat a hallgatóra, jobban fel tudja szabadítani őt és bátrabban tanit. Mindig azt mondja a jelölteknek, hogy ne őt próbálják utánozni mechanikusan, hanem önmagukat találják meg, erre törekedjenek és arra épitsen ami saját magában jó. Nem baj, ha előbb követ is el egy-két hibát, de merjen kezdeményezni. Ebből a szempontból nem is látott nagy hibát. Beszélgettünk arról - s ezt Marosán elvtárs is emlitette - hogy álljon vigyázzban az a hallgató, ha a tanár a feljebbvalója bemegy a terembe. Ez hiányzik a mi hallgatóinkból vagyis itt is vacillálnak. Szeretnének könnyedek lenni szabadok, s ugyanakkor átesnek a másik végletbe, tehát nem tudják a kettőt összeegyeztetni. Zarándi László: A hallgatók véleményét szeretné tolmácsolni s azoknak az osztályzatait is ismertetni. Minden hallgató 4 vagy 5 ősz ályzatra vég zte a ped.gyakorlatot. Foglalkoztunk a hallgatók érdeklődésének csökkenésével. A hallgatók azt mondották, hogy két ok van: az egyiket a Czirják elvtárs emlitette s ezzel foglalkozik. Az egyes iskoláknál a hallgatók kénytelenek az osztályzat érdekében ragaszkodni azokhoz a módszerekhez, amelyeket az illető vezető taár alkalmaz oktatása folyamán azért, mert ha más módszereket alkalmaz, amely egyéni elképzelést tartalmaz akkor az az osztályzatban kifejezésre jutna. Nem tartja ezt okosnak, de érdekes, mert a hallgatók azt mondták, hogy ez a régi gyakorlat vezető tanároknál tapasztalható. A fiatalabb tanárok megengedik, hogy a hallgatók azokat a módszereket alkalmazzák, amelyek nekik jobban megfelelő, tehát: nagyobb lehetőségük van, hogy a saját elképzelésük alapján vezessék le az órát. A másik, amely összefüggésben van az érdeklődéssel az kapcsolódik az elfoglaltsággal is. A IV.év KISZ szervezete megbizásából a Testneveléselmélet Tanszékhez megbeszélésre ment, hogy ezen tudjanak változtatni. Ez a megbeszélés eredményes is volt, mert egy-két dolog - amely kiküszöbölhető volt - megvalósították. Ennek ellenére még mindig igen nagy elfoglaltsííguk van s erről kimutatást is készítettek, többek között Ivanics Tibornál, aki 4-esre végzett s aki óraszámra kimutatta, hogy neki mennyi elfoglaltsága volt egy hét alatt. A Testneveléselmélet Tanszék felé nem tudja felvetették-e azt a problémát, hogy lenne-e mód arra, hogy azok a hallgatók, akik az első időszakban jól végzik a tanítási gyakorlataikat azok kapják meg azt a kedvezményt, hogy az uj helyen egy vagy maximum két uj óravázlatot készítsenek, t.i. ez egy olyan dolog, amelyet érdemes megvizsgálni. A hallgatók véleménye a követtező: elkészítik a részletes óravázlatot különb ző idő alatt /2-3 óra vagy valaki tovább készítette el/ utána átnézték és esetleg rájöttek arra, hogy talán másképpen kellett volna elvégezni, felépíteni az órát, de mivel ez 2-4 órát vett igénybe megmaradtak a rosszabbik mellett csak egy-két mondatot javítottak rajta tekintettel arra, hogy sem energiájuk, sem kedvük nem volt. Ezen a problémán lehet gondolkozni. Nem esett szó a vezető tanárok szakképzettségéről s azokat mondja el, amelyeket neki a hallgatók mondtak el. Kettős vonal van a régebbi gyakorlati vezető tanárok és a fiatalok között. Az idősebbeknél az ő módszerüket kell alkalmazni, s az egyes testgyakorlati ágak oktatásában hiányosságok vannak , mert másképp tmulják a hallgatók a TF-en az órán az illető mozgás felépítését és másképp okt tja a tanár /erről Balogh elvtársnő is meggyőződött/. A hallgatónak volt igaza a mozgás felépítésénél és nem a gyakorlatvezető tanárnak s ezért a hallgató komoly bírálatot kapott a gyakorlatvezető tanártól s a későbbiek során már inkább a tanárnak a módszerét követte és nem azt, amit itt nálunk az órán tanult. A fiatal oktatók engedték hogy az újabb módszert alkalmazzák hallgatóink. A vezető tanárok szakképzettségét egy olyan hallgató emlitette meg, aki jeles osztályzatot kapott a gyakorlatok végén. Úgy érzik, hogy a hallgatók lebecsülését jelenti az, hogy egy-két gyakorlatvezető tanárnál előfordul az, hogy a hospitálások alatt ragyogó órát tartanak és olyant, amilyenből tanulnak, de egyébként azt tapasztalták, hogy labdát dobtak a hallgatók közé és a hátralevő időben csak azzal foglalkoztak, amihez a középiskolai tanítványoknak kedvük volt . Ezt azért vetették fel, mert kettős probléma elé állnak. Egyrészt fegyelmezés szempontjából kerültek nehéz helyzetbe, másrészt a minitványok előképzettsége is olyan kevés volt, hogy ahhaoz az anyaghoz, a követelményekhez amit megköveteltek, nem voltak kellő szintre előkészítve a hallgatók.
