Testnevelési Főiskola - tanári, kari értekezletek, tanács- és bizottsági ülések 1947-1963

Tanácsülés, 1960. március 25.

taltabb, szilárdabb alapon áll mint az itt lévő IV éves hallgató. Ezt a kérdést igy tárgyalják meg maguk között is, és nyugvópontra kell hozni ezt. Örömére szolgál, hogy a kezdeti lépések a kollégiummá válás felé ilyen szépen haladnak, s ha igy megy tovább, akkor az az érzése, hogy a közeljövőben a főiskola diákotthona kollégiummá válik, s ez segíteni fogja az oktató-nevelőmunka feladatainak a megoldását. Ha az elvtársak olyan lendülettel fognak hozzá, olyan eljárásokat visznek a munkába, amelyek itt elhangzottak, akkor sikeres lesz a munkájuk és nagymértékben segíti az előrehaladást.

Antal József: megköszöni az elvtársak megjelenését és további munkájukhoz sok sikert kíván. Egyben elmondja, hogy a következő napirendi pontoknál Kereszty elvtárs órája miatt cserét javasol, s igy előbb elmondja a rektori értekezleten elhangzottakat.

3/ A rektori értekezl ten elhangzottak ismertetése. /Antal József/

Az MM III. 23-24-én hivta össze az egyetemek, főiskolák rektorait úgy, hogy 23- a Műszaki egyetemekét,24-én pedig a tudományegyetemek rektorait. Az értekezletet Molnár minisztehhelyettes elvtárs tartotta, aki elmondta, hogy ez munka értekezlet jellegű megbeszélés, amely egyrészt a VII. kong. óta eltelt idő eredményeit mérlegeli, másrészt néhány problémát vet fel a jövőre vonatkozóan. Először a kongresszusi anyag feldolgozásáról beszélt. Elmondta, hogy az a forma, amelyet az MM javasolt, helyesnek bizonyult, általános tapasztalat, hogy megnövelte a politikai érdeklődést a tanárok és a hallgatók vonalán egyar'nt. Feladatként adta mindannyiunk számára, hogy ezt a lendületet állandósítsuk. A pártszervezet és az állami vezetés közösen teremtse meg a lehetőségét annak, hogy a politikai kérdések a tanári kar és az ifjúság érdeklődési körének homlokterében maradjanak a jövőben is.

Hangsúlyozta mennyire lényeges a mi számunkra az, hogy a kongresszus jóváhagyta a kultúrpolitikai irányelveket. Ez alkotja a jövendő munka alapját, de ebben benne van az eddigi jó munkánk /értette alatta a minisztériumok, egyetemek, főiskolák állami és pártvezetőségének munkáját/.

Fölvetette, hogy a kongresszus feladatunkul tűzte, hogy keressük a kulturális előrehaladás fokozásának lehetőségét, ezért az egyetemeken elsőrendű feladat az oktató-nevelő, tudományos munka színvonalának emelése. Feladat, hogy az 5 éves terv végrehajtásához politikailag és szakmailag jólképzett kádereket adjunk, mert csak ezek biztosíthatják a szocializmus építésének meggyorsítását. Ezt nagyon aláhúzta, nagyon a lelkünkre kötötte. Hozzátette, hogy ennek az aprópénzre váltása, megvalósitása érdekében két problémát kell felvetnie: az egyik: most a feladat a munka állandó jellegű minőségi megjavítása, a szinvonal emelése. Ez azért különleges feladat, mert amikor erről szó volt, akkor ez csak kampány jelleggel jelentkezett. De sokkal nehezebb állandó jelleggel szívósan emelni a színvonalat, s most ez a feladat. Ehhez két dolog kell: az egyik: a felelősségérzetet minden oktatóban, minden dolgozóban növelni kell. A másik: hogy rendszeresen keresni és kutatni kell azokat az eljárásokat, módozatokat, amelyek alkalmasak ennek a szivonalnak az emelésére. Itt ma még bizonyos hiányosságot lát. Az előrehaladáshoz az kell, hogy az összes egyetemek és főiskolák tapasztalatai alapján a szervezeti problémák felől jobban kell a tartalmi kérdések felé forduljunk. Nem foglalkoznak az egyetemek és főiskolák eléggé a tartalmi kérdésekkel. Tanácsüléseken, kari üléseken ezeket kell a központba állítani és alapos kimunkálás után kell ezeket általánossá tenni. Hozzátette, hogy néhány egyetemen folytak tanszéki zizsgálatok, ezek itt-ott jó eredményt mutattak. SzÓ3zerint idézve: néhol azonban kétségbeejtő állapotokat találtak."

/Az órákat megtartották, de az oktatás tartalmával keveset bajlódnak, tartalmi kérdések vitája egyáltalán nincs kialakítva, elhanyagolt kérdés, a jegyzetek, tankönyvek vitája nem történik meg. A tartalmi kérdések elsikkadnak./