Szövetség, 1930 (14. évfolyam, 151. szám)

1930-02-15 / 151. szám

A kerületi tisztikarból jelen vannak : Kimer Elek elnök, Ko­vács János kerületi delegátus és .Csupák Antal kerületi jegyző. Kimer Elnök üdvözli a megje­lent delegátusokat és a helybeli 188-ik osztálynak megjelent tag­jait, s ezzel a gyűlést megnyitja. Megállapította, hogy a 45-ik osztálytól jelen van Pólyán Mi­hály, 148-ik osztálytól Juszkó Já­nos, a 188-ik osztálytól, mint hivatalos delegátusok Gerzsenyi József és Vakály István, a 221-ik osztálytól Kimer Elek és a 317- ik osztálytól, mint nem delegátu­sok; Hegyi Lászlóné, Soós Ist­vánná, Birinyi Józsefné, Németh j Jánosné, Spivák György és Va­sas Péter. Igazolatlanul távolma­radtak az 57, 315 és 397-ik osz­tályok kiküldöttei. Olvastatott a megelőző gyűlés : jegyzőkönyve, s kifogásoltatott benne az, hogy a 188-ik osztály kiküldötte nem Takács Mihály, hanem Vakály István volt. En­nek kiigazítása után a jegyző- ; könyv Vakály István és Pólyán Mihály által hitelesítetett. Kovács János delegátus rész- 1 letesen ismerteti a rendkívüli konvenció lefolyását. Kimerítő adatokkal ismerteti a felmerült 1 , változásokat, melyek elei nem le-I hetett kitérni. Több kérdés me­rült fel jelentése folyamán, me­lyek kölcsönös megértéssel in­­téztettek el és a delegátusi jelen­tés tudomásul vétetett . Indítvány tétetett, hogy a kö­vetkező kerületi gyűlés Chicagó­ban, a Bumsideon tartassák meg, mely elfogadtatott. Végre a kerületi gyűlésen fel­merült költségek állapíttattak meg, mely szerint a gyűlési te­rembér 5 dollár, a 45-ik osztály kiküldöttjének útiköltsége 4 dol­lár, a 148-ik osztály kiküldöttéé 4 dollár, a 221-ik osztály kikül­döttéé 4 dollár és a kerületi jegy­ző költsége 4 dollár. Ezek után az elnök záró sza­vaival a gyűlés véget ért. 1 Ezek olyasféle kijelentések,' mint a halálharangnak a ránga-j . tása. Bizonyára úgy lenne, ha a! tagok is olyan felületesen gon­­; dolkodnának, mint ők. De való­színűleg nem lesz igaz a jövendö­lésük. A titkári hivatalban job­ban lehet azt tudni, mint bár-' hol. Novemberben már tudatá­ban volt a tagság, hogy kinek, mennyit kell fizetni. Január vé­gén telt le a törlési idő, vagyis a három hónap. A három hónapi kimaradásnak az eredménye 126 tag. Paid up kötvényt pedig 18 tag vett ki, azok közül is vissza­adta egy és újra beállt tagnak. Egy másik tag nem látja he­­yénvalónak, hogy egy hétezer tagból álló testületet csak 24 de­legátus képviseljen. Nem 7000, de kielncezemél több tagot képvi­selt a 24 delegátus. Ha 24 arra­­való delegátus nem tud valamit kellőképpen megcsinálni, akkor, kétszáznegyven sem tudja. Arról a bizonyos egy hónapi hátralék utáni jogvesztésről több helyen is tárgyaltak. Még azok a tagtársak is felhánytorgatják, a j kik különben megfontoltan szok- 1 ják kimondani a szót. Az igaz, hogy igy van, de meg kell nézni a dolog másik oldalát is. Tegyük fel, hogy Kiss Péter is 50 éves és Nagy Pál is 50 éves. Mindket­tőnek a kötvénye keszpénzérté­­kü, mindkettő 144 dolláros köt­vénnyel léphet ki. Kiss Péter megfizette a járulékait a mai napig és akkor jelenti be kilépé- I sét. Nagy Pál pedig három vagy ; több hónap óta nem fizette és ő is most jelenti be a kilépését. Ugyebár, akkor Kiss Péter ká­rosodna, mert Nagy Pál olcsób­ban kapná ki. De van a rendel­kezésnek több és másféle oka is. Ha eddig valaki két hónappal volt hátralékban, azt az osztály­tisztviselők aláírásával lehetett visszahelyezni jogaiba. Ezután három hónapi hátralék után lesz elég az osztály-tisztviselők iga­zolása. Eddig, ha valaki két hó­napnál többel volt hátralékban, csak orvosi bizonyítvány alapján lehetett visszahelyezni, de csak hat hónapig. Ezután három hó­nap után kell orvosi bizonyitvány a visszahelyezéshez és nem hat hónapig, hanem két egész évig vissza lehet helyezni. Végtére pedig, ha letelik az el­ső három év, vagyis 1932, dec. elseje után egy olyan tagot, aki 20 éves korban van, nem fizetés esetén csak 1 év és 7 hónap múl­va lehet törölni, a 30 évest 2 év és 2 hónap, a 40 évest 2 év és 11 hónapi hátralékkal lehet csak ‘ törölni. De még akkor is mindig ' meg lesz a további 2 évi joguk a visszahelyeztetésükre. I Tíz év múlva pedig ugyanezen tagokat csak 8 év és 4 hónap, illetve 11 év és 0 hónap, illetve 10 év és 8 hónap múlva lehet tö­rölni. Persze, minden évkornak, minden fizetési év után más és más a kitörlési ideje, de a fen­tiekből példát meríthetnek a tag­társak ahhoz, hogy ne zúgolód­janak a rendelkezésen. Van több ehhez hasonló ren­delkezés is az uj szabályokban, melyek ellen csakis azért protes­tálnak egyes tagtársak, mert nem értik meg őket. De meg le­het érteni, hogy nem tudták egyszerre felfogni az egésznek az együttes értelmét, mert hiszen a konvenció sem fogta fel. Szégyen ide, szégyen oda, de bizony úgy I volt, hogy ezek magyarázása köz­ben a delegátusok nyíltan meg­mondták a tisztikarnak, hogy ezeket a nagy kedvezményeket a tisztikai- maga sem hiszi el és csalási szándékkal akarja bead­ni a konvenciónak. Azt hisszük, már ők is belátták, hogy nagyot és oktalant mondtak, mert bizony nem csalás. Hát éppen ezekért ne mondja­nak mindjárt végleges szenten­ciát egyesek, hanem inkább kér­dezzenek. Ha bármilyen sok munkát ad is, a titkári hivatal szívesen ad bő felvilágosítást. Ez hasznosabb, mint bármiféle nagy, de alaptalan kijelentés. A »A»»»»**»»»*»»« Hozzászólás a kerületi gyűlési jegyzőkönyvekhez Igazuk van. Ellenzék voltai ! De kinek voltak az ellenzékei Ez az éremnek a másik oldali Saját maguknak és maguk ki együtt a tagság háromnegye részének és ezáltal természete sen a Szövetségnek is. Azzal te hát nem érdemes dicsekedni mert mikor a tagsága tudatár: jön az ellenzékiség mibenlétének minden bizonnyal megpróbáljál visszaszivni ellenzékiségüket. Legyünk tisztában a fogai makkal. A tagság 1928 januái elseje óta nem szavaz, nem dönt nem fogad el és nem csinál u, szabályokat, hanem a tagság ne vében az ő megbízottai, az ő ezer célra megválasztott és kiküldöti delegátusai . A delegátusok ké pezik a konvenció keretében — a vezető tisztikarral egyetember — a legfőbb intézkedési szerve­zetet, a törvényhozó fórumot, Amit ők elhatároznak, vagy elfo- 1 gadnak, azt a tagság határozta, I vagy fogadta el. Avagy nem ezt jmondja a szabályunk? Azok tehát, akik azzal argu­mentálnak, hogy ezt vagy azt nem lett volna szabad tenni a tagság megkérdezése nélkül, té- I védésben vannak. 1928 január elseje óta nem referendumos módszerrel működik a Szövetség, hanem konvenciós módszerrel. ! Most nem a tagság maga szavaz közvetlenül, hanem az ő megbí­zottaik az ő nevükben. Ezek pe­dig a delegátusok. Egyik-másik gyűlésen egyes ' tagtársak, akik talán sohasem foglalkoztak a nagy egyletek problémáival és igy nem is ismer­hetik a helyzetet, kijelentik, hogy nincsenek megelégedve a konvenció munkájával és mind­járt be is Ígérik, hogy a tagok mind szét fognak széledni és csak azok maradnak meg, akiknek kényszerűségből kell megmarad­ni. Neim veheti rossz néven a tag­ság, ha megvilágítjuk egyik-má­sik jegyzőkönyvben levő bizo­nyos ügyeknek a másik oldalát is. Olyanokét ,melyek nem áll­ják meg a helyüket, vagy alkal­masak arra, hogy félrevezessék a tagságot. Legelőször is leszögezendő az, hogy a most lefolytatott kerüle­ti gyűlések nem arra valók vol­tak, nem az volt a céljuk, hogy azokon afelett szavazzanak, el­fogadja-e a tagság a konvención hozott, elfogadott és életbelép­tetett szabályokat és rendelkezé­seket, vagy sem, mert azok már el vannak fogadva, életbe vannak • léptetve, azok törvényese* és azokon már semmiféle kerületi gyűlés nem változtathat. Ha változtatásukra van, vagy lesz szükség, azt a következő konvenció teheti meg. Ha a tisz­tikar talál rajtuk változtatni va­lót, meg fogja csinálni az erre vonatkozó tervezetet és ismer­tetni fogja a tagsággal. Úgyszin­tén, ha a tagság akar, azt a kö­vetkező rendes konvenció előtti kerületi gyűléseken kell megszö­vegezni és nyilvánosságra hozni. A mostani gyűléseknek az volt, mert csak az lehetett az egyedüli céljuk, hogy a delegá­tusok beszámoljanak a konven­ción végzett dolgokról, ismertes­sék az uj szabályokat és műkö­dési módot és azok értelmében ^ inditsanak agitációt az osztá­lyoknál kifejtendő további mun­ka megindítására. Amely delegátus igy tett, az helyesen fogta fel hivatását, ezen hivatásnak magaslatára emelkedve, jól töltötte be tiszt­ségét. Vannak azonban olyanok, akik a kerületi gyűléseken azzal a ki­jelentéssel akartak népszerűség­re szert tenni, hogy ők milyen erős ellenzék voltak és miket si­került nekik megakadályozni. ÉRTSÜNK SZÓT, TAGTÁRSAK ! A Szövetség legutóbb megtar­tott rendkívüli konvenciójával igen. sokan a legképtelenebb mó­don foglalkoznak. Sokan nem a Szövetségnek s nem a tagságnak a biztosítását tartják szem előtt, hanem a zavarosban halászva, az olcsó népszerűségért tülekednek és kiabálnak. Tudják azt, hogy­ha azt kiabálják, hogy a tagok sokat fizetnek jogtalanul, hogy a tagságot a központ a saját tet­szése szerint nagyon megadóztat­ja és hogy a központ a tagságot az orránál fogva vezeti, akkor a nagy szájjal ordítok nagy nép­szerűségre fognak szert tenni, nem törődve azzal, hogy az ilyen kiabálással úgy a Szövetségnek, mint saját maguknak ártanak a legtöbbet. Hiszen azt én is meg tudnám tenni, hogy kifeszitett mellel kia­báljak és lehet, hogy tudnék is talán jobban, mint azok, akik csak egyedül magukért kiabál­nak, mert ha én kiabálnék, akkor 14-ed magamért verném a melle­met ; de én nem keresem az ilyen olcsó népszerűséget, mert az a józan észnek és józan gondolko­zásnak ellenére van. Akármiféle képpen is vesszük azt a rendkívüli konvenciót, hiá­ba mondjuk azt, hogy az tör­vénytelen és alapszabály ellenes, ne felejtsék a tagok azt, hogy bármily alapszabályokat is fog­nak a tagok csinálni, az a tagok­ra törvényes, de ha az alapsza­bály az állami törvényekkel ösz­­szeütközik, akkor nem az állami törvényeket fogják megváltoz­tatni és az alapszabályokhoz ké­pest módosítani, hanem az alap­szabályt kell az állami törvények-

Next

/
Thumbnails
Contents