Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-28 / 304. szám

2016. DECEMBER 28., SZERDA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL SZOLNOK Rendkívül örvendetes, hogy az utóbbi időben tovább fejlődött a megyeszékhely. Jó látni az új utakat, a kerékpárutakat, valamint azokat a felújított lakóházakat, amelyek azon túl, hogy korszerűen szigeteltek lettek, üde színeikkel még tovább emelték a város látvá­nyát. Képünkön az egyik felújított ház látható a buszpályaudvar mögött, ahol a lakók nagyon örülnek a megszépült épületnek. T. A. Az anyagiak előteremtése nem volt könnyű Gazdag évet zártunk Egyesek örömüket lelik a rongálásban? SZOLNOK Nemrégiben társas­házunkon kicserélték a jócs­kán elavult kaputelefon-rend­szert. Régóta vártak már er­re a felújításra a lakók, mert a korábbi szerkezet nem műkö­dött tökéletesen, nem lehetett hallani, hogy ki akar bejutni a házba. Kisebb pályáztatást köve­tően kiválasztották a kivite­lezőt, aki nagyon szép mun­kát végzett, mégpedig gyor­san, korrekten. Nagy öröm­mel használtuk a telefont, ami kiválóan működik. Egyszer aztán, legnagyobb meglepetésünkre és bána­tunkra, azt vettük észre, hogy valakinek szemet szúrt a töké­letesség: egyszerűen beverte a kaputelefon üveglapját. Mind­össze pár hétig volt kifogás­talan minden, bár igaz, ami igaz, betörve is működik a ké­szülék, de elképzelni sem tud­juk, kinek a szemét bántot­ta. Ki lehet az, aki ilyenre ve­temedik? Szeretetre vágyik, megértésre? És ezt akkor kap­ja meg, ha betör, megrongál valamit? Vajon most jobban érzi magát? Ezzel kapcsolatban eszem­be jutott az az esemény, ame­lyet a közelmúltban tartottak a Tisza»-parton annak alkal­mából, hogy ismét átadták a kényszerből félújított régi támfalat bemutató partsza­kaszt, aminek a vastag védó'- üvegét valaki vagy valakik szándékosan, rosszindulat­ból betörték. Szalay Ferenc polgármes­ter az újraavatáson meg is je­gyezte, hogy felfogni is kép­telenség, egyeseknek mi örö­mük van az értelmetlen ron­gálásban, pusztításban. Most mi is ezt kérdezzük, de kérdésünkre nem kapha­tunk választ, mert az elköve­tőt nem ismerjük. Csak azt tudjuk, hogy sajnos köztünk él, és ha úgy tetszik neki, bár­mikor bármit összetör. Csak a régi közmondás igaz­ságában reménykedünk: ad­dig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, vagyis addig tőr-zúz az elkövető, amíg el nem kapják. Bízunk benne, előbb-utóbb lebukik, és elnye­ri méltó büntetését. Név és cím a szerkesztőségben Évadzáró foglalkozást tar­tott a Törökszentmiklósi Cu­korbetegekért Egyesület. Búzás Sándorné elnök ujneplap@ujneplap.hu TÖRÖKSZENTMIKLÓS Idén is, úgy, mint korábban, az előadá­sokra szakorvost megnyerni nagyon nehéz dolog volt. Nagy segítség volt számunkra, hogy az Aggódunk érted egészség­nevelő sorozat előállítójától 20 ezer forintért tíz dvd-t vásárol­tunk, melyeken szakorvosok; diabetológusok tartanak tájé­koztatásokat betegségünk ke­zelésére. Részt veszünk az Or­szágos Betegfórum által szer­vezett Betegszervezetek Aka­démiája rendezvénysoroza­ton. Lehetőség volt megismer­kedni az Orvostanhallgatók Egyesületének vezetőjével, aki javaslattal élt, hogy kös­sünk együttműködési megál­lapodást, és ők szívesen tarta­nak nálunk előadásokat a kért témákban. Ezt örömmel elfo­gadtam, a világnapi rendezvé­nyünkön Túrái Péter negyed­éves orvostanhallgató tartott tájékoztatást. Februárban a bátyus far­sangon ez évben is többen hoztak saját maguk által ké­szített diabetikus termékeket, recepteket cseréltünk, megbe­széltük, melyik sütemények milyen nehézségi fokai van­nak a készítés során. Nagyon meghitt volt a má­jus havi foglalkozásunk, ahol a program mellett a római ka­tolikus óvoda csoportja szín­vonalas előadásával köszön­tötte az édesanyákat, majd a Bethlen Gábor iskola növen­déke saját versével a részvevő­ket. Júliusban a foglalkozást Cserkeszólőn tartottuk meg. Látogatóként tekintettük meg a Töröki Fesztivál program­ját. Részt vettünk augusztus 20-án a Borostyán tájházban szervezett főzőversenyen. Kö­zös programunk volt a Tisza- földvári Cukorbeteg Klubbal, akiknek meghívását elfogad­va, részt vettünk a városi élet­módnapjukon. Fegyvernek meghívására részt vettünk a város napi rendezvényükön. A Szolnoki Vasutas Cukorbete­gek Klubja által szervezett vi­lágnapi rendezvényen is részt vettünk. Meglátogattuk a Ti­szaújvárosi Cukorbeteg Egye­sületet is. A szentendrei hajó­út is felejthetetlen élményt je­lentett a résztvevők számára. A Sopronban megrendezett vi­lágnapi ünnepségen jó volt ta­lálkozni a máshonnan érke­zett cukorbeteg-szervezetek­kel. Sokan a nyakamba borul­va emlékeztek a törökszent­miklósi orvos-beteg találko­zóra. A budapesti Egy csepp figyelem Alapítvány csalá­di programon egyénileg vet­tünk részt. Emellett rendsze­res résztvevői vagyunk a vá­rosi rendezvényeknek. Egyesületünkből egyre töb­ben veszik ki részüket a mun­kából. Önzetlen, sokszor térí­tésmentesen végzett munká­ról nem lehet elég sokszor el­ismeréssel beszélni, melyért ezúton is köszönetemet feje­zem ki. Markót Imre polgár- mester minden alkalommal írásban köszönte meg rész­vételünket, mellyel hozzájá­rultunk a programok sikeré­hez. A programok végrehaj­tása nem csak a részvételben valósult meg, az ehhez szük­séges anyagiak megteremtése sem volt egyszerű dolog. Bihari József bemutatta rég várt könyvét TÖRÖKSZENTMIKLÓS Decem- bér közepén, egy délutánon, aki az üvegportálon keresz­tül bekukkantott Törökszent- miklóson a könyvtár olvasó­termébe, minden bizonnyal elcsodálkozott, hogy milyen sokan vannak a könyvtárban. Valóban, az 54 éves Bihari Jó­zsef könyvbemutatójára szép számmal összegyűltünk. A családtagok, barátok, régi kollégák, ismerősök kíváncsi­an várták, hogy kezükbe ve­gyék a verseskötetét. Tehetsé­gét Pásztor Gábor nyugalma­zott magyar szakos tanár fe­dezte fel és biztatta, hogy ír­jon bátran. Az egykoron köz- művelődéssel foglalkozó Biha­ri József életét, munkáját be­tegsége törte félbe. „De nem adta fel. Megpróbált kitörni a depresszióból. A versek felé fordult, azok­kal próbálta enyhíteni bána­tát, kétkedését és a versírás­ban megtalálni élete új értel­mét. Évekig csak magának írt, aztán jött egy külső biztatás, és megszületett a Maradok cí­mű kötet, mely 54 verset tar­talmaz” - írja a könyvajánló­ban Pásztor Gábor. A kötet ki­adását többen is támogatták. A könyv borítóján látható grafika Sajtos Béla munkája. A Szeresd az Istent! című ver­sét pedig máris megzenésítet­te Oravecz Mihály barátja. Ezt a dalt hallhattuk is a könyvbe­mutatón. Név és cím a szerkesztőségben *** A LEVELEKBŐL VÁLOGA­TUNK. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszte­letben tartásával - szerkesz­tett, rövidített formában jelen­nek meg. Az itt olvasható véle­mények nem feltétlenül azono­sak a szerkesztőség álláspont­jával. A szerkesztőség nem kö­zöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe üt­közik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Név­telen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesz­tőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikke­ket is olvasói levélként kezelje. Az egyesület tagjai nagyon összetartóak és segítik egymást Több mint 90 éves a szolnoki Verseghy Irodalmi Kör, története, múltja hosszú és érdekes Könyvtári múltidéző, a teljesség igénye nélkül SZOLNOK 1926. június 9-én Szolnok író- és irodalombarátai a városházán megalakították a Verseghy Ferenc Irodalmi Kört, és megválasztották a 24-tagú választmányt. A Verseghy Kör első és legfon­tosabb célja az volt, hogy a vá­rosban létrehozzanak egy köz­könyvtárat, és ezért mozgalom indult, hogy összegyűjtsenek minden Verseghyvel kapcsola­tos relikviát - legyen az iroda­lom, zene, regény, verseskötet, vagy Szolnokkal foglalkozó pro­duktum. Az első világháború utáni években, a trianoni sokkból éb­redezve, megmozdult a város­ban az irodalom iránti érdeklő­ka folyt, és sorozatban zajlottak le a felvilágosító előadások és a kör által rendezett színházi ren­dezvények, fővárosi ismert szí­nészek közreműködésével. A felvilágosító előadásokat kiválóan felkészült személyek tartották. Dr. Balogh Béla ügy­vezető igazgató beszámolt ar­ról, hogy az intézmény könyvál­lománya napról napra gyarapo­dik. Közel egy év alatt 120 kötettel növekedett. 1938. máju­sában új el­nöke lett a körnek. El­nök: dr. Kiss Gábor, főtitkár: dés. Elsőként a magántisztvise­lők léptek: 1924 februárjában, a Nemzeti Szállodában jótékony- sági bált rendeztek Szolnok el­ső közkönyvtárára és helyiség­alapra, és adományokat fogad­tak el. A gondok megoldását mégis a New York-i Speyer Bankház ló millió dolláros kölcsöne ol­dotta meg, amelyet az ország­nak adott. Az összegből Szol­nok 200 ezer dollárt kapott, amelyből megvalósult a Verseghy park, Tisza Szálló és Gyógy­fürdő, valamint a városháza mel­lett épült több emele­tes bérház, amelynek szute­rénhelyiségében 1934. novem­ber 11-én megnyílhatott a vá­ros első közkönyvtára, majd ké­sőbb a múzeum, amelyet főként Hild Viktor hagyatéka alapozott meg. Az, hogy a közkönyvtár és a múzeum létrejött, dr. Balogh Béla gimnáziumi tanár érdeme. A közkönyvtár megnyitása utá- ni években közös mun­Kemény László, titkár: Kiss- né Tóth Lenke. Itt döntötték el, hogy Verseghy Könyvtárat hoz­nak létre, azaz a működő köz­könyvtárnak nevet adnak. A közgyűlés itt javasolta azt is, tartson a kör havonta irodalmi előadást és adjon ki évkönyvet. Dr. Balogh Béla 1941. novem­ber 17-én búcsúzott el Szolnok­tól, Debrecenbe költözött, ahol egyetemi tanszéket kapott. AII. világháborúban, a front alatt a könyvtár és a múzeum károkat szenvedett. 1946-ban a Tiszavidék he­lyi újság többször felvetette, hogy a városi közkönyvtárban a könyvek halomban fekszenek a földön. A nyílászárókat sike­rült bedeszkázni. A könyvek újraszámlálása után kiderült, hogy a tízezres kötetből szeren­csére „csak” néhány száz hi­ányzik. 1946. március 11-én megnyílt az átrendezett városi közkönyv­tár. 1947. március 20-án újjáala­kult az 5 évig nem működő Ver­seghy Kör. A közkönyvtári in­tézmény 1952-ben a Magyar Ki­rály Szállodában kapott helyet, majd 1953-ban felvette a Ver­seghy Ferenc nevet. A mosta­ni könyvtár, az 1891-ben pénz­ügyi palotának épült épületben 1997. augusztus 27-én nyílt meg a könyvtárlátogatók előtt. Szurovecz Pál, a Verseghy Kör tagja Felújított társasház Ф

Next

/
Thumbnails
Contents