Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-24 / 302. szám
2016. DECEMBER 24., SZOMBAT 4 MEGYEI KÖRKÉP Az én településem Két évtizede város a település, de sokan ma is falunak nevezik... Uj szász A legtöbben maradnának Kora délután indultunk Szolnokról Újszászra, tizenhat kilométernyi, negyedórás vonatozás után többnyire középiskolás korú fiú és lány társaságában szál- lunk le az állomáson. A fiatalok gyorsan szétspriccelnek, többen csak úgy keresztül a síneken, néhányan pedig gyorsan autóba szállnak. így aztán nem sikerül őket kifaggatni, milyen is az élet a városban, bár egy férfi annyit megjegyez: „milyen lenne, amilyen máshol”. Kovács Berta irottszavak@gmail.com ŰJSZÁSZ A kertvárosi rész felől érkezve egy nagymama korú asszony küszködik kerékpárjával. A sínek között tuszkolja előre a felszatyrozott biciklit, bár van odébb átjáró és felüljáró is, úgy látszik, itt a „toronyiránt neki” a bevett szokás. Nem túl közlékeny, bár elárulja, nehezményezi, hogy minden fejlesztés a belvárosra jut, az viszont jó, hogy van állandó orvosi ügyelet a „faluban”, így nem kell Szolnokra menniük. Indulunk a belváros felé, ott egyébként is nagyobb a jövés-menés. Több ház előkert- jében is asszonyok ténykednek, metszegetnek, csevegnek.- Mindenki ismer itt a környéken, kiállók ide, és beszélgetek - mondja egyikük, bár a nevét nem szeretné elárulni, épp az ismertsége miatt. - Nekem ez a társasági élet, a nyugdíjasklubba nem tudok eljárni a lábam miatt. A buszjárat meg nagyon ritka, kétszer ennyi járat kéne, meg olyan, amivel a temetőbe lehetne menni. Másikuk arról beszél, egyértelműen jó a közlekedés, vonattal bárhová el lehet jutni, míg van, aki a CBA bezárásán sajnálkozik, másvalaki a nagyszerű helyi sportéletet emeli ki - csak épp az újságban nem szeretnének szerepelni. Az arra ballagó Almási Klára nyugdíjas pedagógus, énektanár viszont szívesen beszél városáról.- Itt születtem, ide kötnek egyrészt a gyökereim, hiszen itt nyugszanak a szüleim is, másrészt itt találom meg azt a nyugalmat, ami a vérmérsékletemhez illik. Egyedül lakom ugyan, de kéthetente láA középiskola előtt álló Almási Klára nyugdíjas pedagógusként követte nyomon a város változásait A könyvtárban Harangozó Ferenccel (első kis képünkön) találkozunk, aki úgy két hónapja költözött a városba Kunszent- mártonról. Itt az alkalom, hogy megtudjuk, milyennek látja a települést egy „bevándorló”.- Van itt élet! - állítja határozottan Ferenc.- Már be is léptem egy klubba, a könyvtárba épp most iratkozom be. A polgármesteri hivatalban is könnyen boldogultam az ügyintézéssel, ilyen segítőkész munkatársakkal ritkán találkozni. Úgy érzem, hogy az idegenekkel szemben kifejezetten nagy a fogadókészség Újszászon. Amerre jártam, ott jók az utak, mindössze kettő kátyút találtam. A helyi busz viszont nem tudom, hogy jár... Én többnyire kerékpárt használok, egy bajom van csak: a biciklisek nincsenek kivilágítva. De összességében pozitív a benyomásom a településről - foglalta össze benyomásait Harangozó Ferenc. tóm az unokákat, nyaranta hetekig itt vannak. Az utcán jó azokkal az emberekkel összetalálkozni, akikkel itt együtt nőttem fel, vagy régről ismerjük egymást. Segítőkészek az itt élők, érdeklődnek egymás iránt. Kiderül, Almási Klára még az operaénekes Bálint Erikát is tanította, de rajta kívül több tanítványa is az énekesi pályát választotta.- Kiváló művészi adottságokkal rendelkező gyerekek élnek itt, nemcsak énekesi tehetséggel megáldva - hívja fel rá a figyelmet Almási Klára, majd ezt követően a városról mesél.- Én a központban lakom, közel van a vasútállomás, a bolt, errefelé nagyon jók a felújított utak is, a város szélén pedig nem nagyon járok. Kiváló szakmai tudású orvosaink vannak, jó a védőnői hálózat, a szociális otthonban is nagyszerű munka folyik. Közben a város középiskolája elé érünk, ahol, mint kiderül, szintén tanított tizenhat évig.- Lakhattam volna máshol is - tűnődi el -, lett volna rá lehetőségem. De én teljesen jól érzem itt magam! Az óvoda udvarán igazi játszótér várja a kicsiket, nemrég készült el. A csemetéjükért érkező szülőkkel próbálunk szóba elegyedni, de végül nem áll kötélnek egyikük sem. Vajon miért ilyen félénkek?- Ne csodálkozzon ezen, nem szívesen nyilatkoznak az itt élők, nem fog sikerrel járni - világosít fel egyikük, bár ettől nem leszünk okosabbak. - Bár azt megírhatná, hogy munkahely az jó lenne! A központban többen is a művelődési házba sietnek egy programra. Szóró lózsefnével (második kisképünk) is itt futunk össze, aki szintén úgy véli, több munkalehetőség kellene a fiataloknak. Ő negyven évet dolgozott le az önkormányzatnál.- Én szeretek itt élni - vallja meg a nyugdíjas asszony. - Nem értek egyet azokkal, akik azt hangoztatják, hogy itt nincs fejlődés. A lányom és a fiam is látja az előrelépést. Van itt minden, ami fontos: bölcsőde, óvoda, általános iskola, középiskola, orvosi ellátás, szociális otthon... De a jelenleginél sokkal szebb is lehetne a település, ha mindenki vigyázna a tisztaságra és rendb tenné a portáját - mutat rá.- A kulturális programok jók, én is tagja vagyok az egyik tánccsoportnak, gyakran fellépünk, más településekre is hívnak minket. Szórakozni is járok, működik nyugdíjasklub is. Kötődöm a városhoz, a testvéreim is itt élnek. Vas Imre (harmadik kis fotónkon) szintén a településen Szeretek itt élni, senkivel nincs problémám, nem vagyok másokkal rossz viszonyban. született, és betöltötte már a hatvannegyedik évet. Megtudjuk, a felesége is tősgyökeres újszászi.- A fiunk is itt végezte az általános iskolát - avat be, mikor a városáról faggatjuk. - Sokan mondják, hogy nem olyan jó itt az oktatás színvonala, jobb máshová vinni a gyereket, de szerintem mindenütt vannak hátrányos helyzetű és rossz diákok, a lényeg pedig az, hogy az iskola meg tudja-e adni a kellő alaptudást a középiskolai, majd a felsőfokú oktatásban való boldoguláshoz. A fiatalok szórakozási lehetőségei viszont kicsit szűkösek, nem igazán van olyan hely, ahol kikapcsolódhatnának. Fejlődik is a város, de vannak még kiaknázatlan lehetőségek, volna mit megvalósítani. Jó lenne, ha működne mozi, tájház, és lenne olyan vállalkozás, ami nem csak egy-két embert tudna foglalkoztatni. Korábban voltak elképzelések a munka- helyteremésre, de nem valósultak meg, bár azt nem tudom, mi volt az oka. Én azonban szeretek itt élni, senkivel nincs problémám, nem vagyok másokkal rossz viszonyban. A közbiztonsággal kapcsolatban sem tapasztaltam kirívó dolgokat, bár hallottam, hogy van, aki panaszkodik. Az iskola előtt gyerekeiket váró szülők között is voltak, akik ezt tették - persze ők is név nélkül.- Elmennénk máshová, de hová, nincs is rá pénzünk - veti oda egy anyuka.- Én itt születtem, a szüleim is itt éltek, a párom is idevalósi. Máshol se lenne jobb, így nem is akarok elmenni - sorolja viszont egy másik fiatalasszony. Aztán jönnek is a suliból a gyerekek, így vége szakadt a csevejnek. Vajon hányán gondolkodnak úgy, hogy szabadulnának a várostól, és hányán úgy: szívesen élnének örökre itt? Sajnos minden lakost nem kérdezhetünk meg, így marad ez a fura kettősségérzés. Na meg egy ugyancsak rövid vissza- vonatozás este a megyeszékhelyre, melyben diákok helyett ezúttal már lényegében csak az éjszakai műszakra induló dolgozók a társaink... ló benyomást tett rá a város
