Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-13 / 292. szám
2016. DECEMBER 13., KEDD KÖRKÉP .11 Kínát érdemes ma megnézni, tíz év múlva ugyanis már teljesen más lesz... Peking és Sanghaj, a metropoliszok Tiltott Város, nagy fal, csípős ételek és óriáspandák minden mennyiségben. Kína furcsa világ, tíz nap közel sem elég, hogy minden fontos dolgot lásson belőle az ember. Tóth Balázs balazs.toth@partner.mediaworks.hu PEKING, SANGHAJ Ahogyan arról már korábban írtunk, a Kínai Állami Turisztikai Hivatal szervezésében közép-európai újságírók számára szerveztek tíznapos utat a távol-keleti országba, ezen vehettem részt én is. A negyvenfős gárda mindhárom csoportja járt Pekingben és Sanghajban. Pe- kingben legelőször is az Olimpiai Parkot néztük meg, amely hatalmas területet jelent. A 2008-as olimpiára készült épületek egy részének már új funkciót találtak, például szerverközpontot rendeztek be bennük, vagy hétcsillagos szállodát. A Madárfészek Stadion azonkívül, hogy turisztikai látványosság, manapság focimeccseknek ad otthont, de egyik helyszíne lesz a 2022-es téli olimpiának is. Császárkori emlékek Pekingben A Nyári Palota eredetileg a császári család nyári rezidenciája volt, fokozatosan épült ki egy tó körül, ma pedig hatalmas nyilvános park, amely belépőjeggyel látogatható. A területnek sajnos csak egy kis részét tudtuk bejárni a rövid idő alatt, amit ott töltöttünk. A főváros legismertebb részei talán a Tienanmen tér, valamint a Tiltott Város. Előbbi egyébként a világ legnagyobb tere, egymillió ember is ünnepelhet már ott, az utóbbi pedig egy majdnem egy kilométer hosszú és több mint hétszáz méter széles palotakomplexum. A hatszáz évvel ezelőtt épült Tiltott Város teljes bejárására valószínűleg egy nap sem lenne elég. Sok épület sajnos nem látogatható, s a felújítások is folyamatosak a területen. A tömeg valósággal végighömpölyög a komplexum közepén, a palotaváros nyolcvan- ezer látogatót fogad naponta. Idegenvezetőnktől, Jackie-től számos érdekességet megtudtunk, például azt, hogy a palotában csak a császári család élt, s itt volt az uralkodó hivatala is. Azért ne klasszikus famíliára gondoljunk, az uralkodónak ugyanis több felesége, valamint több száz ágyasa is volt. A főfeleséget többéves folyamaton keresztül, lépésről lépésre választották ki. Nem volt mindig szép, de mindig nagyon okos. A legfontosabb épületeket (legfelső harmónia csarnoka, központi harmónia csarnoka, harmónia megőrzésének csarnoka) csodálatosan díszítették, bemenni sajnos nem lehet, de a nyitott ajtókon keresztül bepillantást nyerhetünk, milyen környezetben ünnepeltek évente három-négyszer a császár, illetve az előkelők, illetve hol vizsgáztak a kínai állam megyei, provinciái és országos hivatalnokai. Az, hogy a különböző korú és társadalmi rangú férfiak közül ki milyen beosztást kapott, a vizsgaeredménytől függött. Az épületek egyébként kínai alapanyagokból épültek, fából, kőből (volt olyan kétszáz tonnás faragott kő, amelyet egyben hoztak ide más vidékről, jégen csúsztatva), illetve kerámiából, s sok aranydíszítést is alkalmaztak. A Tiltott Városban találkoztunk először a magas küszöbökkel, amelyek a gonosz szellemektől is védenek. A kínai építészetre egyébként is nagy hatást gyakoroltak a hiedelmek, figyeltek a tájolásra, a méretekre és a színekre is, mindezekkel a mennyet és a földet, illetve ezek harmóniáját igyekeznek megjeleníteni. Ugyanezeket a dolgokat megcsodálhattuk a harmadik napon az Ég Templomán is, amely Peking jelképének számít, a hozzá kapcsolódó 7 hektáros park pedig a főváros legnagyobb pihenőhelye. Túrázni is lehet a Nagy Falon Peking környékén is található jó pár száz kilométernyi a Nagy Falból, a romos, eredeti állapotú maradványoktól az újraépítettekig. A mi csoportunk Juyongguanba látogatott a felújított és újjáépített Ming-korabeli falszakaszokhoz és a vámudvarhoz. Erre a túrára akár egy fél napot is rá lehetne szánni, akkor körbe is lehet gyalogolni a folyóvölgyet ölelő hegyek gerincén húzódó falon. Sajnos nekünk annyi időnk nem volt rá, de Kilátás a Sanghaj Toronyból a világ kilencedik legmagasabb felhőkarcolójára másfél óra alatt kényelmesen megtehető a séta a parkolótól a legmagasabban fekvő 12-es erődig. Senkinek a kedvét ne szegje a sok lépcső s az, hogy pont az eleje a legmeredekebb, a 8-as erődig. Annak környékén nagyon sokan feladják, pedig utána sokkal kisebb lépcsőfokok következnek. Aki akar, csalni is tud, a finánctelepről ugyanis kanyarog felfelé egy szépen kikövezett ösvény a fal tövében, itt kikerülhetjük a fal kritikus első szakaszát, s a tízes erődhöz jutunk föl. A kozmopolita nagyváros, Sanghaj Sanghaj Kína legnépesebb városa, s magán viseli nem csak a tradicionális kínai építészet, de az európai stílusok jegyeit is. Az óriási kikötővárost ugyanis az 1800-as évek közepén nyitásra kényszerítették a britek, ezáltal külön brit, francia és amerikai negyedjött létre, a Bundban (angol rész) járva akár egy európai nagyvárosban is érezheti magát az ember. Ugyanígy meghagyták az egykori francia negyed néhány utcáját, amely kis sikátorokból áll, s teázók, üzletek otthona, de egy-két lakás is található a városrészben, ezeket főleg művészek vásárolták meg. Sanghajban egyébként a másik két nagyvárossal ellentétben földszintes, kertes házak is vannak, igaz, ezek nagyon drágák. A megapoliszt a Hu- angpo folyó szeli ketté, amelyen éjjel-nappal nagy a forgalom, sétahajózni is lehet rajta, éjszaka gyönyörű a fényben úszó város látványa, ezt mi is megtapasztaltuk. Sanghajban található a világ második legmagasabb felhőkarcolója, a Sanghaj Tower, amely 632 méter magas, működnek benne irodák, hotel, éttermek, vannak benne luxuslakások is, s persze turisztikai attrakció is egyben. Csapatunk az 550 méteres magasságon található kilátó szintig ment föl a világ leggyorsabb liftjével (55 másodperc alatt tette meg az utat), ahonnan rálátni az egész városra. Sanghaj nevezetességei köTöbbet kellene tenni, hogy idevonzzuk a turistákat Sanghajban ottjártunkkor tartották a nemzetközi utazási kiállítást, s egy fogadáson is részt vehettünk, amelyet a Jangce-delta vidéki turisztikai szervezetek, egyesületek (nálunk TDM-ek) rendeztek. A kiállításon, illetve a fogadás bemutatkozó részében is láthattuk, hogy Kína milyen turisztikai kínálattal rendelkezik. Ezekkel nehéz versenyre kelni, bár biztosan sokan vannak ott is, akik nem hazaira, hanem külföldre vágynak. Ha őket meg szeretnénk szólítani, akkor azért tenni is kellene. Hazánk több közép-európai országgal közösen jelent meg egy aprócska és szerény standon (a Kínai Állami Turisztikai Hivatal régiós központja viszont Budapesttel reklámozta a térséget). Ezzel szemben a régió többi állama, például Csehország és Románia is nagyobb helyen jelent meg, mint mi, felhíva magára a figyelmet (a többi európai országról pedig ne is beszéljünk). Prágáról még az említett városi múzeumban is volt kiállítás. Bár kormányzati szinten hangoztatják, hogy szeretnénk betörni a kínai turisztikai piacra, erre vajmi keveset költünk, nem próbáljuk meggyőzni őket, hogy érdemes hozzánk ellátogatni. Ez hasonló a kínai borexportunkhoz: amekkora tételt felajánlottunk kivitelre, azt annyira nevetségesnek találták, hogy azt mondták, még egy étteremnek sem elég egy évre. zé tartozik a Nanjing nevű sétálóutca, késő estig hömpölygő emberfolyammal, amatőr utcazenészekkel, táncosokkal, vagy a Xin Tian Di nevű „Váci utca”, tényleg magas árakkal. A Ming uralkodók korából maradt meg az ó- város (Jüjüan) a híres teaházzal, illetve az Örömök Kertjével. Utóbbi a klasszikus kínai kertépítészet minden vonását magán viseli, magas falakkal körülvett terület zegzugos ösvénnyel, s megtalálható benne mindaz, ami a hagyományok szerint a hosszú élethez, szerencséhez és a családi boldogsághoz kell: sziklák, fák, víz és épületek. Vízi városok a Jangce vidékén Sanghajhoz tartozik, de busz- szal egy jó másfél órás az út Zhujiajiao településre. A Jangcétől délre fekvő vidéket rengeteg tó, csatorna szabdalja, ez a falu is ilyen környéken fekszik, házai egy része vízre, cölöpökre épült, amelyek között csónakokkal, illetve gyalogosan hidakon lehet közlekedni, akárcsak Velencében. A régi város a turizmusból él, tele mindenféle étteremmel, ételkészítővel, de ékszerészek, viseletbe öl- töztetők, ajándékboltok is találhatók itt tömegével. Sanghaj nevezetes a cirkuszművészetéről is, a helyi akrobaták a világ számos pontjára kapnak meghívást és fesztiválokon is sikereket aratnak. Volt szerencsénk megnézni a délutáni show műsorukat, a nézők nem csak csodálkoztak és tapsoltak, de izgultak is a fellépők testi épsége miatt, hiszen több mutatványt is biztosítókötél nélkül végeztek, s a záró attrakció, a hét cross- motoros egy fémgömbben is veszélyes volt. Összességében egy nagyon izgalmas utazáson vehettünk részt, amelyből kiderült, Kínát pár nap alatt lehetetlen megismerni, s érdemes volna még többször visszatérni. Az ország különös keveréke a tradícióknak, a modernitás- nak, a szocialista társadalomnak és a kapitalizmusnak. (A szerző köszönetét mond az utazásért a Kínai Állami Turisztikai Hivatalnak, a Ga- su Travelnek és Fülöp Gábornak, a HKIK főtitkárának.) Amatőr előadók szórakoztatják a publikumot a Nanjing utcán, Sanghajban A Madárfészek Stadion ma turistalátványosság, de téli olimpiai helyszín is lesz
