Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-10 / 290. szám
0 CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. DECEMBER 10., SZOMBAT Gyermekkori csínyeket idézünk - Kovács József гз п^> <Я>п п п г?: <г> п a МшоО кюМиШ cJ Fiúhoz képest igazán jó gyerek voltam - meséli Kovács József, a Magyar Államkincstár szolnoki területi igazgatója. Mint kiderül, csak ritkán fordult vele elő, hogy jégbe szakadt vagy lángra lobbant. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@mediaworks.hu SZOLNOK - A papírjaimban Szolnok szerepel születési helyként, de a kórházból Szajolba vittek haza a szüleim, ott töltöttem a gyermekkoromat - tudjuk meg Kovács Józseftől. - Bár egyedüli gyerek voltam, sosem unatkoztam otthon egyedül, hiszen sok hasonló korú barátom volt, akikkel egész nap elfoglaltuk magunkat, csak az este vetett haza bennünket. A Tisza holtágai meghatározták a sza- joli gyerekek életét, nyáron fürödtünk, télen korcsolyáztunk. A jégen volt egy másik szórakozásunk is, a bikázás. Manapság erről sokan már azt sem tudják, micsoda, pedig annak idején nagy kedvencnek számított. A bikázás annyit jelent, hogy egy seprűnyél végébe szöget ütünk, azzal pedig egy lyukat a jégbe, olyan területen, ahol a felszín alatt meghúzódó iszap már gázokat termelt. Egyik kezünkkel befogjuk a lyukat, amíg a másikban meggyújtunk egy öngyújtót, amivel aztán lángra lobbant- juk a kiáramló gázt, mely aztán akár méteres fáklyaként ég. Ezt a műveletet persze mindig az idősebb fiúk végezték, mi, kisebbek csak ámulva néztük az eredményt. Egészen addig, míg egy téli szünetben el nem határoztam, hogy én bizony ezt kipróbálom. Karácsonyra kaptam egy nyúlszőr sapkát, aminek rettentően örültem, s kikönyörögtem a szüleimtől, hogy a jégre is abban mehessek. Nem igazán örültek neki, de végül engedték, bár nyilván arról elképzelésük sem volt, mire készülök. Annak rendje-módja szerint lyukat ütöttem a jégbe, egyik kezemmel befogtam, másikkal elő az öngyújtót és már fel is lobbant a láng. Épp csak arra nem ügyeltem, hogy nem szabad előrehajolni közben, így pillanatok alatt leégett a fejemről a vadonatúj nyúlszőr sapka... Érdekes módon a fiamat is egyre inkább érdekli, miket is műveltünk mi gyermekkorunkban, nemrégiben meg is ígértem neki, hogy megmutatom, milyen a bikázás. Remélem, most már több sikerrel. Amint az államkincstár vezetőjétől megtudjuk, összességében jó gyereknek számított, sosem voltak nagyobb balhéi, sem otthon, sem az iskolában.- Tiszteltük a szüleinket, a felnőtteket, s ismertük a határainkat, nem mentünk el a falig - mondja. - Persze, azért- voltak csínytevéseink, így felmásztunk akár a galambpadlásra is, télen pedig bementünk a nádasba, hogy ösz- szeszedjük a lelőtt fácánokat. A vadászok féltették a kutyáikat, nem küldték utánuk a jégre őket, de mi persze rámerészkedtünk a jégre. Be is szakadtam, ahogy kell, derékig fagyott nadrágban mentem haza. А НЕТ LÁNYA Gyogymasszőrnek készül A szolnoki Horvath Ivett marketinggel foglalkozik, s imád sütni-főzni, minden nemzet konyháját kipróbálni. A huszonnyolc éves lány szereti a kreatív dolgokat. Nagyon szeret vezetni, de legfőképp „autótuning mániája” van. A későbbiekben azonban ettől egészen eltérő dologgal szeretne foglalkozni: gyógymasszőrnek készül. SZ. ZS. Régi kedvencek Kovács József manapság, a Magyar Államkincstár igazgatójaként r----------------------------------------------------------------------------------------------------------Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja ЩшЯш van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen ’Щ* '4 ■Hgy' megtalálni a kiutat! JplppF E-mail-címunk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Ш Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, Ь------------------------5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2.----------------------- -----------------------------------4 Zsolt atya! Hetvenkilenc éves vagyok, úgy döntöttem, „lezárom" az életem. Ehhez kitakarítom a felesleges holmijaimat, elkezdtem a könyveimet becsomagolni, ruháimat kiselejtezni, elajándékozni azokat a tárgyakat, melyek egykor kedvesek voltam nekem. A menyem azt mondta, „mama, nehogy már a halálra készülj!” Nem arra készülök, de jó felkészülni arra, mi lesz, ha már nem leszek, jó addig rendbetenni a dolgaimat. Ön hogyan vélekedik erről? Margó Kedves Margó! Ön bölcs! Azon kevesek egyike, aki érti, hogy nem itt van a végállomás, akár okos akár nem, akár vagyonos, akár nem, kivétel nélkül, mindenki tovább fog innen költözni. Sokan élnek azt gondolva, hogy talán nekem még nem kell erre gondolnom, aztán egy nem várt pillanat, és tovamegy, zűrzavart, veszekedést, rendetlenséget hagyva maga mögött. Ön érti, hogy a múlandó dolgokat itt fogjuk hagyni, és ha már itt hagyjuk, rakjuk azokat rendbe. Minden életszakasz végén fontos volna egy ilyen rendrakás. Ez lelkileg is segít. Amikor leporoljuk az emlékeinket, újra gondolhatjuk, mi az, amit az életünkből ki kell dobni, el kell engedni, mert feleslegesek. A legfontosabb mozzanat a „testamentum", nem a „végrendelet”. Testamentum az, amit a család itt maradó tagjaira bíz, és egyben magával is tud vinni. Ezek azokban a dolgokban tárgyiasultak, amik kedvesek önnek. A történetükkel és a tapasztalatokkal együtt adja át az unokáknak, örök értéket téve hozzájuk. Szimbólummá válik így egy elszáradt csokor, egy kopott gyűrű, vagy egy régimódi menyasz- szonyi ruha, egy szerszám, még egy tűpárna is értékké lesz, mert az a nagyié, és ő szépen hímzett. Ön most családi legendáriumot teremt, ami a mai gyerekeknek nagyon hiányzik, és csak évtizedek múlva lesz fontos segítség az ön küzdelme, hűsége, kitartása, becsülete, összeszedettsége, amiket tárgyai szimbolizálnak majd. Nem a halálra, hanem az átlépésre készül, és tudja hol a cél... A HÉT KÉRDÉSE Ön bevásárolt már karácsonyra?- Sajnos, még nem volt rá időm, mivel folyamatosan próbálunk, előadásaim vannak, egyelőre halasztódik az ajándékok beszerzése. Ezekben a napokban ezért még nincs is igazi karácsonyi hangulatom, de az idő múlásával ez azért biztosan megérkezik. Nálunk egyébként is igen speciális az ajándékozás. Meglehetősen nagy a család, közel harminc fős volt az ajándékozottak listája, ezért néhány éve úgy döntöttünk, nem sok értelme van annak, hogy mindenki vegyen mindenkinek valami kisebb ajándékot, aminek aztán a másik vagy örül, vagy csak úgy tesz, mintha örülne. A gyermekek természetesen megtalálják ajándékaikat a karácsonyfa alatt, de mi felnőttek a család egyik felénél „csak” szeretetet adunk egymásnak, a másik felénél pedig azt a különleges szisztémát találtuk ki, hogy mindenki húz egy-egy családtagot, s neki vásárol valami nagyobb, értékesebb dolgot. Bevallom, nekem idén nincs könnyű dolgom, mert olyat sikerült kihúzni, akiről fogalmam sincs, milyen ajándéknak örülne. A legtöbb esetben egyébként szeretem eltervezni, jó előre átgondolni, milyen ajánGombos Judit, a Szolnoki Szigligeti Színház művésze dékkal tudnék legnagyobb örömet szerezni a szeretteimnek. Persze aztán olykor előfordul, hogy tanácstalanul sétálgatok és egyszer csak meglátok valamit a polcokon, amiről bevillan, hogy ez a tökéletes ajándék. Remélem, idén is ez fog történni, ha végre lesz időm a karácsonyi bevásárlásra. Emlékszem, számomra gyermekkoromban egy gitár volt a tökéletes ajándék. Úgy tízéves lehettem, rettentően vágytam rá, hogy legyen egy gitárom, s rettentően boldog voltam, amikor Szenteste ott találtam a karácsonyfa alatt. Más kérdés, hogy végül mégsem vált belőlem zenész... SZ. ZS. Játék - Minden, ami kerek, forog. di. Egyszer kérdezték, hogy akkor gurul. Egy három kerekű kis bicik- ki lehet a nagyapánk, én meg ráüt addig hajtottam, amíg az első vágtam, hogy hát a tata a Pisze kereke ki nem esett. Akkor fel- Matyi! emeltem az elejét, úgy totyogtam Étel - A nagy kedvencem a tejbe- vele tovább, amíg fel nem borul- rizs volt sok-sok mazsolával, ez tam. Több öltéssel kellett össze- még mindig a gyengém. A mákos varrni a szemöldökömet, máig lát- nudlit is nagyon szerettem, máig szik a helye. szeretem a mákos ételeket. Mese - A Rózsa Sándort nagyon Tantárgy - A földrajzot, a maszerettük, az unokabátyám volt a gyárt és az éneket szerettem híres betyár, én meg a Rózsa Ban- legjobban.
