Új Néplap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-09 / 289. szám

2016. DECEMBER 9., PENTEK MEGYEI KÖRKÉP 3 Még sokan emlékeznek, mi mindent olvastak be Felélesztenék a régi „néprádiót”- Évtizedekkel ezelőtt szerelték fel a hangszó­rókat a településen, ősz- szesen három épület te­tejére. Mára csak kettő maradt meg belőlük - mutatja Páncél Ferenc polgármester. Szelevény egy-két középü­letének tetején még mindig ^ ott árválkodik rozsdásan, kopottan a település hang­szórója, mely egykor zajo­san hirdette a falu legfonto­sabb történéseit. Az önkor­mányzat szeretné ezt újra feléleszteni, mert szerintük még mindig ez a leggyor­sabb és leghatékonyabb módja a hírközlésnek, főleg az idősebb korosztály köré­ben. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZELEVÉNY - Valamikor a het­venes években szerelték fel a hangszórókat, három épület tetejére. Mára csak kettő ma­radt, az iskolánál és a polgár- mesteri hivatalnál. A harma­dik a régi tsz épületén volt - mondja Pánczél Ferenc polgár- mester. - Emlékszem, amikor a nyolcvanas években innen harsogta a friss híreket a „nép- rádió”, ilyen módon tud­tuk meg, mikor lesz , kutyaoltás vagy mi lyen választási ered- mények születtek a faluban. Más fon- tos, sürgős in­formációkat is ezen keresztül közöltek - ma­gyarázza a te­lepülésvezető. Pánczél Fe­renc szerint ez a hírközlés gyors volt és ha­tékony, és ma is megállná a helyét.- Főleg nálunk, ahol sok idős ember él. Hiába van honla­punk, ahová minden­féle fontos információt felteszünk, az idősebb korosztály azt bizto­san nem olvassa. So­kuknak még számító­gépük sincsen. A szó­rólapok vagy a plaká­tok sem annyira haté­konyak. Nem zárjuk hát ki annak a lehetősé 2Ш gét, hogy a jövőben újra műkö­désbe állítsuk a hangszóróin­kat. Az elhatározás már meg­van, most az újraindításukhoz keressük a forrást. Mert per­sze ezek a készülékek jelenleg nem működnek, újra kell őket vezetékelni.- De még milyen jó ötlet len­ne ez! Nagyon támogatnám! - örvendezik Bori Bálintné Gizi­ké néni, aki elmeséli, a hang­szóró előtti időkben egy kisbí­ró járta körbe a falut úgy, mint most a postás. Minden utcasar­kon megállt, dobolt, majd kia­bálva közhírré tette a legfris­sebb híreket. Egészen a hatva­nas évekig így tájékozódhattak a falu történéseiről a helyiek.- Emlékszem, utána szerel­ték fel ezeket a hangszórókat, a hivatalban volt ennek központ­ja, ott beszéltek bele a mikrofon­ba - idézi fel a régmúltat Giziké néni. A nyugdíjas asszony még arra is emlékszik, hogy Vincze Ilonka volt az, aki kedves hang­ján mindig tájékoztatta a lako­sokat mindenféléről. Ha jól tud­ja, Ilonkát még ki is képezték, hogyan kell kezelni a hangos­bemondó rendszert és arra is, hogyan kell szépen beszélni.- Mert nem lehet ám hadar­va, érthetetlenül beszélni!1 - fűzi hozzá határozottan Gizi­ké néni, aki bízik benne, mi­nél hamarabb működésbe lép­hetnek a hangszórók, mert így biztos, hogy mindig, mindenki értesülhet az őt is érintő köz­ügyekről. Tanczenevel kezdődött Lapunk megkereste Nagy Sán- dorné Vincze Ilonkát is. A ma jtgggp már nyugdíjas asszony 1968 |(jg§£ áprilisában került a faluba, 19 1 ■ évesen.- Bizony, akkor még a kisbíró- tól tudhatta meg a lakosság, mi minden történik nálunk. Az­tán... valamikor 1973 körül az akkori GELKA kiépítette a • '•hangszórós rendszert a telepü­v;. л \ . lésen - meséli. - Engem bíztak meg, hogy én legyek a bemon- - „ V dó. A tanácsházán volt a rádió ÄKi'iC-Sfcv'vI­központja, egy kisbőrönd mé­retű szerkentyűt kellett bekap­csolni, hogy működésbe lép­jen. Mindenekelőtt egy bakelit- lemezt kellett feltennem, leg­többször tánczene szólt a hírek előtt, először halkan, majd egy­re hangosabban. Utána követ­keztem én. Mindenfélét be kel­lett olvasnom, mikor lesz vá­sár, mi eladó, szóval, mindenfé­lét. Aztán a papírokat, amikről felolvastam, lefűztem. Jó volt, szép volt az a korszak. Napi ima Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu R omániában december 11-én parlamenti választást tarta­nak. Számomra általában érdektelen, hogy mi folyik a ha­táros Ártándon túl, most azonban nem figyelhetem közöm­bösen az ottani történéseket. Évtizedek alatt számos, román ok­mányokkal rendelkező székely-magyar barátra leltem, kiknek a vasárnapi szavazással a jövőjük, s talán nem túlzás, a létük a tét. A román gépezet már javában készül a két év múlva sorra kerülő centenáriumra. Mint ismert - de ha nem, akkor emlé­keztetőül -, 1918. december 1-jén Gyulafehérváron a Román Nemzeti Tanács kimond­ta a románoknak, s az álta­luk lakott magyar területek­nek (Erdély, a Körösök vidé­ke, Bánát és Máramaros - e térségek révén összesen 26 történelmi vármegye) az egyesülését a Román Királysággal. Ez a nap Románia nemzeti ünnepe, az „erdőn túl” élő magya­rok gyásznapja. A centenáriumi ünnepig számos ördögi ter­vet eszelt ki a magyarellenes hatalom. A marosvásárhelyi ma­gyar katolikus gimnázium felszámolásának szándéka folyta­tása annak a folyamatnak, amely más magyar intézmények mellett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaál­lamosításával indult. Démoni elképzelés továbbá, hogy a há­rom, nagytöbbséggel magyarlakta megyét, Hargitát, Kovász- nát és Marost beolvasztanák egy megarégióba, elrománosít- va a helyi közigazgatást, megakadályozva a székely-magya­rok önrendelkezési jogukhoz való hozzáférését. Nos tehát, a romániai magyar kisebbség számára a megma­radás a tét a vasárnapi választáson. Az erős parlamenti képvi­selet a túlélést jelentheti. Honfitársaink odaát a szavazatukkal küzdhetnek ezért. Innen mi imával. Ez az írás az! A jövőjük, s talán nem túlzás, a létük a tét. Három nap, három betörés KISÚJSZÁLLÁS A rendőrök el­fogták azt a fiatalt, aki három nap alatt három házba tört be Kisújszálláson, majd a Karcagi Rendőrkapitányság lopás vét­ség elkövetésének megalapo­zott gyanúja miatt indított el­járást a kisújszállási fiatalko­rú ellen, tájékoztatta lapunkat az eseményekről a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Rend­őr-főkapitányság. A tizenhét éves fiú idén de- A gyanúsított ceSlzkwn diában megtalál betört egy kis- ták és lefoglalták újszállási csa- az eltulajdonított ládi ház udva- . - _ . . rára, ahonnan tárgyakat, egy kályhacsö­vet lopott el, majd felmászott a padlásra, onnan pedig üveg­poharakat tulajdonított el. Ez­zel azonban még nem értek véget az események. A fiatal­korú később ugyanis átmá­szott a szomszéd ház udvará­ra, ahol a padlásra feljutva, ér­tékek után kutatott, de felte­hetőleg nem talált drága hol­mikra, így onnan nem lopott el semmit. Ezután egy másik ingatlanban folytatódott a ku­tató munkája, merthogy egy harmadik kisújszállási ingat­lan udvarára is bejutott, ahol a ház bejárati ajtaját befeszítet­te, majd az épületből egy sa­rokcsiszolót és több ruhane­műt lopott el. A rendőrök adatgyűjtést kö­vetően azo­nosították és otthonából a Kisújszállási Rendőrőrsre előállították a jogsértőt, majd a nyo­mozók gya­núsítottként kihallgatták a fi­atalt, akinek a házában meg­találták és lefoglalták az eltu­lajdonított tárgyakat - közöl­te szerkesztőségünkkel Va­dász Gabriella, a lász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Rend­őr-főkapitányság sajtóreferen­se. Borda Zs. Sok településről érkeztek olvasóink, hogy elhozzák az óvodásoknak, iskolásoknak szánt ajándékot Már érkeznek a felajánlások a gyerekeknek SZOLNOK Két szatyomyl ajándék­kal érkezett szerkesztőségünkbe tegnap délelőtt a szolnoki Valas- tyán Mihályné.- Ötkor kinéztem a postalá­dába, megérkezett-e a friss új­ság. Ahogy szoktam, most is ké­nyelmesen leültem a reggeli kávé mellé, és elkezdtem olvasni az Új Néplapot - meséli Ági, miközben sorra szedi ki a ceruzákat, ecse­teket a zacskóból. - A szelevényi ovisokról, meg a jászágói kisisko­lásokról szóló cikket néztem elő­ször végig. Amikor a végére ér­tem, megdöbbentem. Ez az írás ugyanis nekem szólt! - mondja még mindig meghatódva Ágnes.- Nehéz időszakon vagyok túl, Uyenkor valahogy kézenfek­vő, hogy a már feleslegesnek tű­nő dolgokat egyszerűen kihajít­juk az életünkből. így voltam én azokkal az írólapokkal, festékek­kel, ecsetekkel, melyeket a meg nem született unokáimnak gyűj­tögettem éveken keresztül. Több­ször elhatároztam, bedobom az egészet a kazánba, ugyan, ki­nek, minek tartogassam?! Pár napja is úgy fogtam vissza ma­gam, mondván, hátha mégiscsak jó lesz valakinek. És akkor itt volt előttem ez a cikk és tudtam, hogy semmi nem történt vélet­lenül, igenis volt oka, hogy nem a lángok martaléka lett ez a sok minden. El se hiszik, milyen bol­dog lettem ettől! - árulja el az asz- szony. Elsőként a szolnoki Valastyán Mihályné (jobbra) hozott be ajándékokat Ágnes gyorsan összepakolta hát az évek alatt összegyűlt író­szereket, papírokat, kézműveske­désre szánt képeslapokat, majd elindult a szerkesztőségünk felé.- Édesség nélkül nincsen ka­rácsony, ugye? Bementem hát út­közben a boltba, és vettem pár csomag szaloncukrot is a kicsik­nek - mutatja a díszes csomago­lású cukrokat a nyugdíjas, aki re­méli, szerény ajándékának örül­nek majd a gyerekek, legalább annyira, mint ő annak, hogy ad­hatott. Esti lapzártánkig még jó né­hány olvasónk benyitott szer­kesztőségünkbe, hogy további adományokkal tegye szebbé a gyerekek ünnepét. J. Zs. Kedves Olvasó! Karácsonykor a szelevényi óvo­dásokat és a jászágói iskoláso­kat szeretnénk megajándékoz­ni. E két intézményébe számos nehéz sorsú gyermek jár, akik­nek elképzelhető, az Ön aján­déka lesz a legszebb, vagy épp az egyetlen, amit kézbe vehet. Minden jó állapotú, használt já­téknak, könyvnek, feleslegessé vált új zsírkrétának, ceruzának, filctollnak, írólapnak örülnének a gyerekek. Ha tudja ezeket nél­külözni, kérjük, hozza be a szer­kesztőségbe Szolnokra, a Mé­száros Lőrinc utca 2. szám alá. Mert jó kapni, de adni is.

Next

/
Thumbnails
Contents