Új Néplap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-05 / 260. szám

2016. NOVEMBER 5., SZOMBAT INTERJÚ 11 A színésznő célja a produceri munkával az volt, hogy a magánéletét is rendezze. Bízik benne, hogy nemsokára az anyaszerepre is alkalmas lesz „Kinőttem a megfelelési kényszert” Osvárt Andrea szerint felnőtt fejjel már tudni kell kordában tartani az érzelmeket. így ma már nem akar annyira szerelmes lenni, hogy például le akarjon ugrani egy hídról Osvárt Andrea főszerepet játszik abban a filmben, amelynek egyik történeté­ben a görög mitológián ke­resztül példázzák, hogy a szerelemben mindenki megérdemel egy második esélyt. A színésznő a HOT! magazin görög istennőié­ként mesélt többek között arról is, hogy ő miért gon­dolja mindezt másként. Szakszón Zsanett/hot! kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Pszükhé a görög mitológia sze­rint egy gyönyörű halandó lány, aki sok viszontagság után isten­nővé válik, ezt követően pedig végre tökéletesen boldog lehet Erósz, a szerelem istene oldalán. A te életedben előny a szépség, vagy inkább hátrány?- Sajnos olyan világban élünk, ahol a vizuális hatások befolyásolnak mindent: a mé­dia megmutatja, ami szép, így könnyen válhatunk példakép­pé. Én is sokat profitáltam a külsőmből, hiszen évekig - ha nem évtizedekig - ebből éltem, ezt használtam ki. Ám nem ha­gyatkozhatunk csak és kizáró­lag a szépségre, hiszen az mú­landó: személy szerint igyekez­tem hozzátenni mindehhez az egyéniségemet, a belső tulaj­donságaimat, a szorgalmamat is.- Modellből lettél színésznő, de az az út, amely ma már a pro- ducerségig vezet, akadályoktól sem volt mentes.- Amikor először színészked- ni kezdtem, és volt egy nem túl jól sikerült tévésorozat, az Első generáció, azonnal leírtak. El is menekültem itthonról sok-sok évre külföldre dolgozni, de so­káig nyomasztott, hogy nem tu­dok kikecmeregni abból az elő­ítéletből, amit általában min­den attraktív nő megkap. Má­ra kinőttem a megfelelési kény­szeremet, de ehhez az is kellett, hogy az elmúlt húsz évben so­kat dolgoztam, és három éve végül egy megtisztult imázzsal térhettem haza.- Szeptember 22. óta látható a hazai mozikban a Határtalan szerelem című görög film. Nem voltál könnyű helyzetben a meg­hallgatások során...- Annyira akartam ezt a sze­repet, hiszen amikor a lehe­tőség megtalált, már legalább egy éve nem forgattam. Ám na­gyon erősen kellett koncentrál­nom arra, hogy a filmbeli ka­rakteremnek mindkét oldalát- a pénzorientált üzletasszonyt és az érzelmes, szerelmes nőt is- jól megformáljam a rendező­nek, aki a filmbeli partnerem és a producerem is volt egy sze­mélyben.- Három éve magad is produk­ciós irodát nyitottál. Milyen tu­lajdonságokkal rendelkezik egy producer? És mi az, amire szí­nésznőként van leginkább szük­séged?- Producerként azt az oldala­mat használom ki, ami racioná­lis, aki fél a kiszolgáltatottság­tól. Csak így lehet mindig egy lépéssel előrébb tartani a folya­matokban. Az is előny, hogy há­rom nyelvet beszélek szinte tö­kéletesen, így nem szorulok tol­mácsokra. Amit az ügynökeim kiemelnek, az a kommunikáci­ós képességem. Nagyon reaktív vagyok, még időeltolódásokkal sem vesz igénybe huszonnégy órát, hogy például megválaszol­jak egy e-mailt. Színészként azonban az érzékenyebb oldala­mat engedem előtérbe. Ilyenkor nem is lenne szabad gondolkod­nom, egyszerűen érzéssel, szív­vel, intuícióból, ösztönből kelle­ne cselekedni, ami számomra a legnehezebb.- Te is komolyan veszed ma­gad és másokat, mint Elise, akit megformálsz?- Mindig jobban el tudtam mélyülni a drámai szerepek­ben, mint egy vígjátékban. Va­lószínűleg azért, mert melanko­likus típus vagyok. Szuicid haj­lamú, depressziós azért nem va­gyok - egyszerűen csak a mély mondanivalójú filmeket jobban szeretem nézni és játszani is.- A második esély a film valódi mondanivalója. Te milyen jellem­fejlődésen mentél keresztül az elmúlt években?- Amit nekem két év távlatá­ból megtanított ez a film, az in­kább az, hogy nem lehet kitér­ni a sorsunk elől. Bármennyire igyekszünk kényszeríteni a dol­gokat - vagy éppen menekülni előlük -, ami eleve elrendelt, az úgyis megtörténik velünk.- Egyetértesz azzal, hogy min­denkinek jár egy második esély?- Harminchét évesen vagyok annyira tapasztalt, hogy már nem fogadok el bizonyos hibá­kat vagy hibázásokat. És eszem­be jut egy dolog, amikor én sem kaptam kétszer bizalmat: fiata­labb koromban - mondjuk úgy- szeszélyes voltam, amit nehe­zen tűrt az akkori partnerem. Megjegyzem, igaza volt, tanul­tam is belőle. Szerintem az em­berek úgy fejlődnek, és az a leg­jobb nevelés, hogyha érzik a tet­teiknek a felelősségét és a koc­kázatát.- Tudsz racionálisan gondolkod­ni, ha szerelembe esel?- Felnőtt fejjel tudni kell kor­dában tartani az érzelmeket, de elnyomni csak annyira sza­bad őket, hogy ne vegyék át fe­lettünk az irányítást. Én pél­dául már nem akarok annyira szerelembe esni, hogy le akar­jak ugrani egy hídról szerel­mi bánatomban, vagy a földön fekve bőgjek otthon. Volt ilyen húszéves koromban, de az em­ber ezeket megtanulja kezelni.- Ki a külső kontrollod, a legbel­ső bizalmasod?- Képzem magam pszicholó­giailag is, de van pszichológu­som, akire ma nincs szüksé­gem, de ha újra nehéz helyzet­be kerülnék, újra elmennék te­rápiára.- A magánéleted végre kiegyen­súlyozott. Melyik oldaladat hoz­ta elő belőled ez a szerelem?- Az olaszt. A kapcsolatunk friss, de mivel magyar-olasz fiú, vidámabb mentalitású, mint általában a magyar férfi­ak, ugyanakkor megérti a kul­túránkat, a hozzáállásunkat, hiszen ő is itt él.- Beszéltetek-e már a jövőnek arról a részéről, hogy te időnként akár hónapokra is elutazol?- Szerencsére még nem kel­lett. A produceri munkáimmal kicsit az is cél volt, hogy végre megkönnyítsem a magánélete­met: beláttam, hogy ha heten­te repülőre ülök, és bőröndök­ből élek, nem fogok se partnert, se igaz barátokat találni, és ak­kor soha nem is lesz normális életem. Ma már a színészkedést nem is végzem olyan aktívan, mint korábban. Évi egy főszere­pet vállalok, ami szintén csak pár hétre szólít el Budapestről. A következő talán éppen egy olasz filmszerep lesz.- Akkor most főleg a kapcsola­todra koncentrálsz?- Az túl erőltetett lenne. Csak szeretném élni és megélni a pil­lanatokat végre: ami jön, azt el­fogadom.- Hogyan kapcsolódsz ki? A jóga például már régóta jelen van az életedben.- A jóga mozgásforma és lelki gyakorlat is egyben: miközben az ember magára, a légzésére figyel, az idegrendszer is meg­nyugszik. Áprilistól augusztu­sig elvégeztem egy jógaoktatói tanfolyamot. A napokban lesz az utolsó vizsgám, így papírom is lesz arról, hogy oktathatom az ashtanga alapú jógát, az úgy­nevezett yoga flow-t.- A barátod is jógázik?- Még mielőtt összejöttünk, megkért, hogy tartsak neki órát, mert kíváncsi lett. Először meglepődtem, hiszen egy fér­fi általában nehezebben fogad­ja el, hogy egy nő tanítsa, főleg, ha tetszik is neki külsőleg. De átesett a tűzkeresztségen, bár ha a jövőben is eljön velem jó- gázni, akkor ott már csak ma­gára kell, hogy figyeljen.- Mennyi időd jut a családodra?- A testvéreimmel havonta találkozom. Az egyik Ibizán él, a másik három pedig Pesten. A szüléimhez Tamásiba is két-há- rom havonta hazamegyek egy- egy éjszakára. Ilyenkor nagyon jó, hogy kényeztetnek, hogy anyukám ágyba hozza a kávét, hogy egy napra újra gyerek le­hetek.- Mindenhol el tudod engedni magad, vagy Tamási az egyet­len olyan hely, ahol ezt megte­heted?- Ott biztos, hogy sikerül. Néha még a szomszéd is lát pi­zsamában, kakastaréjjal a feje­men, de ma már az életem más területén is előrébb tartok: az irodában is egyre jobban önma­gam vagyok, nem a megfelelési kényszer hajt.- Számon tartod az évforduló­kat? Idén húsz éve, hogy felfe­deztek a Look of the Year verse­nyen.- Nem ünnepeltem, de azért legbelül örülök annak, hogy tisztességesen végigcsináltam az elmúlt éveket. Az a legfonto­sabb, hogy az ember saját magá­val legyen elégedett.- Mi a következő állomása az életednek?- Biztos lesz néhány jógatan­folyam is, mert csak most jöt­tem rá, mennyi mindent nem tudok még. És bízom benne, hogy nemsokára az anyasze­repre is alkalmas leszek. NÉVJEGY OSVÁRT ANDREA színésznő, producer 1979. április 25-én született Budapesten 1996-ban az ..Év arca" - Look of the year - második helye­zett. 2007-ben az „Év felfedezettje" Olaszországban 2011-ben „Legjobb TV Színész­nő" Arany Pegazus-díj a „Le ra- gazze dello Swing"-ben nyúj­tott alakításért. 2011 -ben az 51. nemzetközi monte-carlói tévéfesztiválon Arany Nimfa-díj. mint „Legjobb színésznő, minisorozatban” a „Le ragazze dello Swing '-ben nyújtott alakításért. 2012- ben az 54. Olasz Arany Glóbuszon „Európai Arany Gló­busz” és „Biraghi”-díj a „Mater­nity Blues" c. filmben nyújtott alakításáért. 2013- ban megalakította az Amego Film produkciós cégét.

Next

/
Thumbnails
Contents