Új Néplap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-19 / 272. szám
g CSALÁDI KINCSESTÁR 2016. NOVEMBER 19., SZOMBAT Hajnali négykor kel, hogy legyen ideje a hobbijára A papír a kincs náluk tos napirendet, hogy senki és semmi ne sérüljön. Ezt találtam ki, ez vált be. A délutánom, estém a családé. A korai felkeléshez ma már teljesen hozzászoktam, talán hamarabb is, mint a párom - néz huncutul férjére, Sándorra.- „Jogos önvédelemből” vettem a feleségemnek egy asztali lámpát, hogy hajnalban ne az egész ház ússzon fényáradatban - magyarázza az édesapa, aki hozzáfűzi, elvarázsolja őt is felesége hobbija, alkotásai. Elmondja, ha ajándékot kell vásárolnia Bettinek, egyszerűen nem tévedhet. Párja ugyanis az olyan egyszerű meglepetéseknek is örül, mint egy olló, egy ragasztó, egy tekerőtű vagy színes papír. Lám, Bettinek nem kellenek drága parfümök vagy márkás ruhák... A család kisebbik gyermeke, a most hat esztendős Fruzsina odakucorodik anya ölébe, majd elmeséli, ő is kipróbálta már a....- Anya, segíts! Mi a neve ennek? - fordul kérdő pillantással édesanyja felé, aki a fülébe súgja a „megoldást”.- ... szóval a quil-lin-get - szótagolja. Elcsacsogja, először fogpiszkálóval dolgozott, később már igazi tekerőtűvel. - Van papírdíszítésű csatom is, ilyen senkinek nincsen az osztályban! - mondja büszkén, majd megmutatja a már karácsonyra készült angyalkákat, mécsestartókat, hópelyheket és csillagokat. No meg Mangót, a család kutyáját és Foltost, a hörcsögöt, aki valójában csíkos. Fruzsi szerint a család így teljes, kár, hogy a nagyte- só nincsen otthon...- Anyának még kiállítása is volt a Csokifesztiválon! - vágja közbe Fruzsi. - Nagyon-na- gyon büszke vagyok rá! - kiáltja, majd Foltossal a kezében, Man- góval a sarkában elszalad apához, mi, nagyobb lányok pedig belemerülünk a papírok tekergetésébe, mely lám, felnőttnek, gyereknek egyaránt élvezetes időtöltés. Papírok, színek, képek. A szolnoki Mihály-Retter család otthonát számos dísztárgy díszíti, melyben egy közös van: mind papírból készült. Az édesanya hobbija ma már a gyerekekre is „átragadt”. A hazánkban még kevéssé ismert quilling, azaz papírcsíktechnika egyik ismerője, művelője Mihály-Retter Bernadett. loó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK A Mihály-Retter család szandaszőlősi házának konyhája nem csak a főzések és közös étkezések színhelye, ez rögtön szembetűnik a látogatónak. A konyhaasztal telis tele papírokkal, dobozokkal, kézműves díszítőelemekkel és egy nagy darab papírvágó szerkezettel.- Ez a karácsonyi ajándékom - nevet az édesanya, majd megsimítja a papírvágót. - Ez pedig itt a műhelyem - mutat körbe konyháján. A fiatalasszony elMi mindenre jó még?- Az emberek most kezdik érteni, mi is az, amit látnak. Először csipkére gondoltak, majd műanyagra. Ma már egyre többen ismerik ezt a képzőművészeti ágat, melyet elkezdtem a gyermekeknek is oktatni. Én is keresem egyébként a határokat, mit lehet még papírból kihozni. Ékszereket, térbeli dekorációt bizárulja, a quilling nem pusztán hobbijává, hanem szenvedélyévé vált az utóbbi időszakban. - Ezzel a technikával könyveket díszítettek vékony fémszálakkal több száz évvel ezelőtt az ügyes kezűtos, ezeket már leteszteltem, de alkalmas tojásdíszítésre is. Remek játék ez! Kiállításaimon ezt (is) bebizonyítom - magyarázza Retter-Mihály Bernadett, hozzátéve, kedvenc képe napraforgókat ábrázol. Két hétig dolgozott rajta, naponta két-három órát is. De megérte, mert elkészült eddigi (talán) legszebb műve... ek. Később az olcsóbb papírt pödörgették a sok szabadidővel rendelkező úrilányok, hasonló céllal. Mai napig rengeteg időt vesz igénybe a quillig, bizony nekem is. Kiderül, Betti mindig hajnalban, négy óra körül kel azért, hogy még munka előtt jusson ideje szenvedélyére.- Ha túl fáradt vagyok, akkor ötig lustálkodom. Ki kellett alakítanom egy sajáPárkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail-címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Zsolt atya! Egy külföldi származású emberrel beszélgettem, aki arról mesélt, mennyire fura emberek vagyunk mi, magyarok. Ő egy ázsiai szegény országból származik, de úgy érzi, mi még náluk is szegényebbek vagyunk. A legnagyobb kincsünk nincsen meg: a boldogságunk. Kapcsolataink szerinte felületesek, érdekből ismerkedünk, a pénzt hajhásszuk. Ön szerint ez a génjeinkben van, Zsolt atya? Hiába küzdünk az ellen, hogy minőségi kapcsolataink legyenek, hogy optimistábban nézzük az életünket, mi mégis ilyenek vagyunk és leszünk? Szandra Kedves Szandra! Hiszem, hogy életünket magunk formáljuk a lehetőségeinken belül, ezért nem hiszek az eleve elrendelt dolgokban, nem genetika! Valóban fáradtnak tűnik az én környezetem is. Viszont tudom, hogy ha változást akarok a világban, akkor annak bennem kell megtörténnie. Ha magamat formálom, teremtem, jobbítom, akkor körülöttem is jobbá válik a világ. Nem tudok a nagy általánosságokkal mit kezdeni, és ezek nem is rajtam múlnak. Sokan sokfélét gondolnak a boldogságról. Én úgy gondolom, hogy a „JÓL-LÉT” az, ha testem-lelkem rendben van. Ez út, nem állapot, sőt az én boldogságom nem körülményektől függ, hanem a boldogság útját választottam, és a célom örök cél, Ő. Tudom, hogy a nagy emberi fogalmak, mint a boldogság is, Isten nélkül meghatározhatatlanok, sőt ellentmondó tartalmakkal tölthetők meg. Mai divat az egészség és a boldogság összemosása. Igaza van a „külföldinek”, hogy a kapcsolatainkban rejtezik a boldogságunk, és nem a pénzben és az egészségben. Ez utóbbi szül érdek kapcsolatokat. Számomra a boldogság következmény-boldogság. Ha a közelemben élőt sikerül boldoggá tennem, akkor én is az leszek. Ennek az útja pedig önmagam formálása, azért, hogy minél „szebb”, „jobb”, „igazabb” ajándék lehessek, egyrészt mert az vagyok, másrészt, ami rajtam múlik, megtegyem, elvárás és viszon- zás-várás nélkül. A világ szebbé így válik - általam. Igazi macskaimádó A 24 eves Posta Renata Zoe Szolnokon jogi asszisztensi képesítést szerzett, jelenleg pedig a Törökszentmiklósi Járási Hivatal Földhivatali Osztályán dolgozik, mint ingatlan-nyilvántartási ügyintéző. A törökszentmiklósi lány macskaimádó, szabadidejében pedig szívesen olvas, varrogat, sétál vagy csak melegszik a macskái között. Sz. Zs Te is szeretnél A hét lánya lenni? Ha már elmúltál 16 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail-címen! A HÉT KÉRDÉSE Készül-e levél a Mikulásnak?- A lányok ugyan már nagyok ehhez, de a nyolcéves kisfiam, Gabika még nagy lelkesedéssel írja a listáját a Mikulásnak, sorra veszi, mi mindent szeretne tőle. Igaz, lassan kezd kételkedni a történet hitelességében, így idén már azt tervezi, hogy egy kamerával lesi meg az érkező Télapót. Mondta is, hogy vegyek neki egy pici kamerát, amit ő majd felszerel és kifigyeli, hogy pontosan mi történik... Ennek ellenére egyelőre nagy kedvvel tanulja a Mikulást köszöntő dalokat és ha eljön az ideje, természetesen a kiscsizmát is annak módja szerint alaposan kisuvickolja, előkészíti majd az ajándékok fogadására. Nálunk egyébként nem jellemző, hogy nagy értékű ajándékokat hozzon a Mikulás, inkább apróságokat kap mindenki. Ennek megfelelően apróbb játékok, legó, matchbox, némi édesség és gyümölcs kerül a csizmába, a lábbeliket pedig hagyományosan az ajtó elé szoktunk sorakoztatni. Emlékszem, annak idején, az én gyerekkoromban még a két ablak közé tettük a csizmát, ott várta a Télapót, manapság azonban az ablakok szerkezete nemigen engedi ezt. így aztán marad az ajtóba kirakott csizma, amit általában még decemBencsik Gábor, a szolnoki He- tényi Géza Kórház aneszteziológus osztályvezető főorvosa bér 5-én este megtölt a Télapó, nem várunk vele másnap reggelig. Mivel Gabika - és persze a család minden tagja - egész évben jól viselkedett, virgácsot hozzánk nem szokott hozni, sőt, Krampusszal sem szoktunk találkozni, ám ha az utcán találkozunk össze ezekben a napokban a Nagyszakállúval, természetesen örömmel fogadja a kisfiam. Amikor a lányaim voltak hasonló korúak, volt egy Mikulás-sapkám, így én magam is beöltöztem Télapónak, amit nagyon szerettek. Mostanában azonban ez a szokás valahogy már elmaradt. Ezért együtt várjuk nagy izgalommal a Mikulás érkezését... Sz. Zs.
