Új Néplap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-16 / 269. szám

0 MEGYEI KÖRKÉP 2016. NOVEMBER 16., SZERDA Zenés sikert aratott a darab a szolnoki Szigligeti Színházban Anconai szerelmesek a színpadon Az Anconai szerelmesek című darab is a közönség kedvence lett. Képünkön Molnár Nikolett és Harna Péter. „Most hogy is mondjam meg a lányomnak? Kész té­boly, hogy az atyja egy play­boy” - ilyen és ehhez hason­ló pikáns kiszólások inger­ük a közönség rekeszizma­it az Anconai szerelmesek előadásban. A mondat, mely a „főhős” Tomao Nicomaco, azaz Nemcsák Károly szájá­ból hangzik el, már az elő­adás vége felé, jól jelzi azt a folyamatos önreflexiót, iró­niát, mely az egész darabot végiglengi. KRITIKA Az Anconai szerelme­sek története (Valló Péter ötle­téből) csupán csak ürügy, hogy a hatvanas-hetvenes évek nép­szerű olasz dalait még egyszer meghallgattassák a közönség­gel, és megismertessék a fiata­labb generációval. Vajda Kata­lin, amikor jó másfél évtizede összerakta ezt az előadást, va­lószínűleg azt a módszert kö­vette, hogy a dalok szövegéből próbálta visszakövetkeztetni a történéseket, azaz a gombhoz varrta a kabátot. Ám ez any- nyira jól sikerült, hogy azóta a magyar színházak sorra előve­szik a történetet, és mindig si­kerrel. A Turay Ida Társulat végig­utazza vele az országot, s min­dig kedvező fogadtatásra talál. A díszlet (melyet Darvasi Ilona jegyez) is bevált. Itt viszont Ko­vács Yvett Alida ragyogó jelme­zeket tervezett a történethez, a szolnoki színészek alkatához szabva, s az andalító dallamo­kon és vérbő játékon kívül ez is fokozza az élményt. Gianni Morandi, Toto Cutug- no, Adriano Celentano, Al Ba- no és a többiek lemezeit már a hatvanas évek végén játszotta a Magyar Rádió, sőt a hetve­nes években már a san remo-i fesztiválról is kaptunk ízelí­tőt. Ezek a dalok kevésbé vol­tak veszélyesek, átjöttek a vas­függönyön, hiszen a szerelem­ről szóltak. A szellemes bohózat történe­tét is e téma köré csoportosítot­ta a szerző. Van benne három, pontosabban négy szerelmes­pár, akik a commedia deli’ ar­te, illetve a francia bohózatok mintájára végül is egymásra találnak. Van benne álruhás szerzetes, és ami az újdonság, a többi hasonló vígjátékhoz képest, megesett magyar lány. Az idősebb korosztálynak van élménye arról, hogy a hetve­nes években miként árasztot­ták el itthon (főleg a Balaton környékét) az olasz fiatalem­berek, (persze járhattak Deb­recenben is). Á jóképű ifjak némelyike horogra akadt, és nem egy magyar lány ment férjhez „Olaszba”. A mi hős­nőnk is, Viktória (Molnár Ni­kolett) végül is megtalálja pár­ját Giovanni, a cukrász (Har­na Péter) személyében, s a ko­ros kérő, Don Tomao (Nem­csák Károly) végül is megbé­kél az apa szerepben. Jól áll ne­ki a buffó szerepkör, kiaknáz­za ennek minden lehetőségét. A megkomponált hódító-kül­ső: a hajháló, a festett bajusz mind-mind mosolyra fakaszt­ja a nézőt, s persze a kiszólá­sok jelzik: nem kell komolyan venni, ez csak játék. Ő a narrá­tor is, aki az elején és a végén felidézi a kort. Molnár László rendező jó arányérzékkel vezeti a tár­sulatot jelenetről jelenetre, s hagyja kibontakozni a témá­ban rejlő komikumot, impro­vizációs teret engedve a ját­szóknak. Giovanni például ro­bogón száguld be a színpadra, biztos mozdulatokkal kerekez­ve a zenekari árok fölött. Har­na Péter cukrásza felszabadul­tan mókázik, hiába főz pocsék kávét, s hiába hagyta cserben magyar kedvesét, megbocsát­juk neki, pláne hogy még jól is énekel. Az egész társulat re­mekül intonál, hol Fábri Péter szövegével magyarul, hol ere­deti nyelven idézve az olasz dalokat. (A korrepetitor: Si­mon Erika). Drusilla és Lucrétio, azaz Kertész Marcella és Bot Gábor duettjei okoznak különleges zenei élményt. Lucia és Luigi, azaz Jankovics Anna és Bara­bás Botond kiválóan alakítják a dadogós kettőst. Időnként le­bontják a díszletet, hol szerel­mi bánatban, hol az őrületet színlelve. Jól bánnak a nyelvi és helyzetkomikummal. Lugo­si Claudia, mint Dorina muta­tós házvezetőnő, Ágnes (Gom­bos Judit) mint panziós, kisebb szerepben is „jelen van” a szín­padon. Ha kell, a háttérben szi- porkázóan táncolnak, remek kettőst alkotnak, finom iróni­ával megjelenítve a „már nem egészen fiatal” generációt. A Rimóczi Mónika vezette csapat zeneileg is megtámaszt­ja az előadást. A Szolnoki Szim­fonikus Zenekar és a Sziglige­ti Színház Zenekara szinte ész­revehetetlenül teremtett vará- zsos atmoszférát az általam lá­tott november 6-i, tehát a szep­tember 23-i bemutató óta im­már sokadik előadáson, amit ezúttal is sokszoros vastapssal jutalmazott a hálás közönség ezen az esős vasárnapon. Jámbor Ildikó HIRDETÉS KAPCSOLJ A PETŐFIRE! A LEGJOBB MAI ZENÉK ORSZÁGSZERTE! BUDAPEST, (SZECHENYI-HEGYI 94,8 MHZ //CSÁVOLY 89.4 MHZ II DEBRECEN 89,0 MHZ GYŐR 93,1 MHZ IIKAB-HEGY 93,9 MHZ II KÉKES 102,7 MHZ II KISKÖRÖS 95,1 MHZ KOMÁDI 96,7 MHZ // NAGYKANIZSA 94,3 MHZ // PÉCS 103.7 MHZ II SOPRON 99,5 MHZ SZEGED 104,6 MHZ // SZENTES 98,8 MHZ II TOKAJ 92,7 MHZ II ŰZD 90,3 MHZ // VASVÁR 98.2 MHZ RADIO

Next

/
Thumbnails
Contents